Királykisasszonyunk született!

Először el sem mertem hinni, hogy ez igaz lehet, így egy rövid ideig megtartottam magamnak ezt az édes titkot! Ízlelgettem pár napig a gondolatot, hogy én is anyuka leszek. Aztán egy szép reggelen megosztottam apával is a gólyahírt, melynek innentől már együtt örültünk. Ekkor 2009. október közepe volt és mi megbeszéltük, hogy a család többi részének csak karácsonykor mondjuk el, hogy jövő nyárra már velünk leszel. Alig vártuk az első orvosi vizsgálatot, ahol az ultrahangos vizsgálaton már ott dobogott a pici szíved!

3 héttel később (9 hetesen) meg már olyan voltál, mint egy kis babszem. Aztán december elején sor került a 12 hetes genetikai ultrahangra, ahol mindent rendben találtak, de mikor a nemedet kérdeztük, a doktor néni még titkolózott.

December 16-án volt életem második legszebb napja (az első akkor volt, mikor megtudtam, hogy érkezel) az esküvőnk. És én nagyon-nagyon boldog voltam, hogy te már itt is velünk lehetsz. Mert ez a nap, így volt igazán tökéletes. Gyönyörűen hullt aznap a hó és mi voltunk apával a világon a legboldogabbak.

Karácsony előtt 3 nappal még elmentünk 4D-s ultrahangra, ahol szintén mindent rendben találtak és az itt kapott képekből elkészítettük a karácsonyi ajándékokat is! A nagyszüleidnek és dédszüleidnek készítettünk egy-egy fényképalbumot az esküvői képeinkből és a te ultrahangos felvételeidből. Mondanom sem kell, ilyen szép karácsonyunk nem volt még azelőtt soha! Mindenki nagyon örült az érkezésednek. Január végén azt is megtudtuk – amit mi már apával régóta sejtettünk – hogy kislány leszel. Mi már akkor Kamillának neveztünk, amikor még útban sem voltál hozzánk.

Innentől már röpültek a hónapok, június 27-re vártunk. Az első kismama jóga óra után megmozdultál. Pedig még csak a 16. hét elején jártunk. Aztán még ugyanebben a hónapban történt egy érdekes dolog. Így utólag már tudom, te üzentél. Jóga óra végén, a meditáció alatt rád gondoltam és ekkor bevillant egy dátum: június 22!

És igen! Június 22-én érkeztél meg hozzánk, édes kicsi lányom! Reggel háromnegyed 5-kor arra ébredtem, hogy valami fáj. Mikor felültem, éreztem, hogy folydogál a magzatvíz. A fürdőszobában ücsörögve megbeszéltük, hogy ma már találkozunk. Írtam egy sms-t anyukámnak, aki persze azonnal visszahívott, majd felébresztettem apukádat. Ezután szépen lassan készülődtünk, pakolásztunk én pedig sétálgattam szorgalmasan, mert az esett a legjobban. A szülésznővel folyamatosan tartottuk telefonon a kapcsolatot, apa stopperrel mérte a fájásokat. 8 óra után indultunk el a kórházba, 3 perces jó erős fájásokkal. A szülésznőnk már várt és hamarosan a doktor bácsink is megérkezett és megvizsgált. Azt mondta, nagyon szépen elindultál kifelé és hamarosan találkozunk. A szülésznő nagyon sokat segített mindkettőnknek. Hozott labdát, szülőszéket, masszírozta a hátam, és azt is hagyta, hogy a meleg zuhany alatt lazuljunk. Így kb. egy óra elteltével már szóltak, hogy nyomhatok. Bevallom kissé megijedtem, és azt hiszem te is. Nyomtam, de mindketten megtorpantunk azt hiszem, mert sajnos hiába nyomtam, te nem lettél közelebb hozzánk.

Sok mindent megpróbáltunk, hogy kicsalogassunk, de 2 óra elteltével a műtő „réme” már ott lebegett a fejünk felett! Ekkor kaptam oxitocint is és megbeszéltük, hogy átmegyünk a szülőágyra és ott nyomunk egy utolsót, ami ha nem hoz eredményt, sajnos császármetszéssel kell, a világra jöjj! Én ezt nagyon nem szerettem volna, így megkértelek, hogy adjunk bele mindketten apait-anyait és hagyjuk, hogy olyan szép vége legyen ennek az útnak, mint amilyennek indult. Nagyot nyomtam, segített a szülésznő és az orvos is és apa is a jelenlétével. És persze te a legtöbbet, hiszen elindultál kifelé. Nem tudom ezután még hányat nyomtam, mert csak arra emlékszem, hogy csak nyomtam és nyomtam, de egyszer csak kicsusszant a kis puha meleg tested. Mérhetetlenül fáradt voltam, de a legboldogabb ember a világon. A hasamra tettek és azt a melegséget, soha nem felejtem el, ami akkor a kis testedből elindult a szívem felé.

És ekkor, Anya született! Ránéztem apukádra, aki végig mellettünk volt és az ő szemében is megláttam az örömöt és ekkor, Család született! A mi kis családunk veled együtt megszületett 2010. június 22-én, déli 12 órakor, ezen a felejthetetlen napon!

Köszönöm az orvosunknak és szülésznőnknek, hogy hagyták, hogy végül mégis természetes úton találkozzunk, apukádnak, hogy végig mellettünk volt és mindenben támogatott és segített nekünk! És persze köszönöm neked, hogy minket választottál szüleidnek drága királykisasszonykánk!