Olivér születése

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat a párommal, mert ahogy elterveztük, hogy kisbabát szeretnénk, pár hónap múlva, már pozitív terhességi tesztet tartottam a kezemben.

Nagyon boldog voltam, minden gondolatom a baba körül forgott. Nagyon jól éreztem magam a terhességem alatt, elkerült minden rosszullét, de azért a 8. hónaptól a lábvizesedés, meg a derékfájás megnehezítette a napjaimat.

Nagyon vártam már, hogy a kicsi világra jöjjön.

Volt fogadott orvosom, aki szülés előtt 2 héttel, közölte, ha akkor szülök, mikorra ki vagyok írva (október 5.), akkor nem tud bejönni a kórházba, mert szabadságon lesz. Na én akkor nagyon megijedtem, hogy akkor most mi lesz, mert minden bizodalmam ebben az orvosban volt.

Eljött az október 5-e, semmi jelét nem éreztem, hogy én ma szülni fogok. A kórházi csomagom már 2 hete össze volt csomagolva. Délután eszembe jutott, hogy ma még nem is nagyon mozgott a baba. Gondoltam majd este, ha fürdök, akkor mindig szokott rugdosni. De nem így történt. Nagyon megijedtem, mert akárhogy nyomkodtam a hasam, nem történt semmi. Szóltam a páromnak, azonnal fogta a csomagom, és indultunk a kórházba. Ott megvizsgált az ügyeletes orvos, szívhangot néztek, és akkor nyugodtam meg, amikor hallottam a kicsi szívdobogását. Utána csináltak NST-t is, és mondták hogy minden rendben van, csak pihenésre van szükségem. Benn tartottak a kórházban, mert lejárt a terminusom. Ez volt vasárnap este.

A következő hét elég unalmasan telt, vizsgálatok minden nap, de nem történt semmi...Csütörtökön mondtam az orvosomnak, hogy indítsa be a szülést.

Megbeszéltük, hogy pénteken este, az ügyeletes orvos, felhelyez majd egy kúpot, aminek méhszájtágító hatása van.

Péntek este egy percet nem aludtam, csak arra tudtam gondolni, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kisfiam. 22 óra helyett éjfélkor kaptam meg a kúpomat, addig végig hallgattam 2 szülést, és elgondolkodtam, hogy milyen fájdalmak elé fogok nézni.

4 óráig a szülőszobában kellett feküdnöm, de már nagyon felkeltem volna onnan..elkezdődtek a fájások, a szülésznő meg elég bunkó módon még Rám is szólt, hogy ne fészkelődjek annyit..hál isten ő 6 órakor hazament, és jött egy nagyon megértő, segítőkész szülésznő.

Mikor felkelhettem, előkészítettek, beöntés stb.

Utána hívtam a páromat, hogy jöhet be a kórházba.

8 órakor megérkezett a fogadott orvosom, és burkot repesztett, nekem az is fájt. Sétálgattam, jöttek a fájások, közben próbált a szülésznő kézzel tágítani. Iszonyatosan fájt.

A párom végig mellettem volt, sokat segített, masszírozta a derekamat, próbálta elterelni a figyelmemet a fájásokról. Sokat tusoltam, a meleg víz enyhítette a fájdalmakat.

Egyszer csak éreztem, hogy valami feszít odalent, és szóltam a szülésznőnek. Mondta, hogy feküdjek fel a szülőágyra, megvizsgált, és mondta, hogy akkor most szülünk. Szólt az orvosomnak.

Ez volt 3/4 1-kor. Először egymás után háromszor kellett nyomnom. Mondta a szülésznő, hogy milyen sok haja van. Gondoltam magamban, milyen jó neki, hogy ezt láthatja, én meg még nem.

Utána mondta az orvos, hogy túl közel van a kicsi feje, a köldökzsinórhoz. Erre nagyon ideges lettem, nehogy valami baja legyen a kicsinek. Minél hamarabb meg akartam szülni a kicsit.

Mondta az orvos, hogy még 3 fájást megvárunk, utána nyomjak. A 3. nyomásra megszületett az én kincsem, fél 2-kor 3550 grammal, és 50 cm-rel. Nagyon sírt, sosem felejtem el a pillanatot, amikor megláttam, minden fájdalmat, amit addig éreztem, elfeledtette Velem! Olyan csodálatos érzés volt, semmihez sem fogható. Párom elvágta a köldökzsinórt, utána elvitték lefürdették, a páromat nagyon irigyeltem, hogy ő ezt mindet láthatja.

Engem összevarrtak, utána megint láthattam az én mindenemet! Nekem könnybe lábadt a szemem akkor, és most is mikor ezeket a sorokat írom.

Jövő hónapban lesz egy éves a kisfiam, de a születése napjára úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna.

Az én életemben két szerelem van, az egyik a párom, a másik a kisfiam!