Csecsemők fejlődése 2. rész

Hetedik hónapban már felfedezhetünk olyan dolgokat gyermekünkön, aminek együtt tudunk örülni. Ebben a korban már támaszték nélkül fog ülni, az is előfordul, hogy ilyenkor már önállóan felül. Ahogy fejlődik az egyensúlya és biztonságban érzi magát, összeköti játékkal, egyre több dolgot fog meg és von be maga mellé. Ilyen korra már kúszni is tud, bár még zömével hátrafelé halad és igazán egy kis hernyóhoz hasonlít a mozgása, zömével még a buksijuk lent marad, és a popsijukat tolják oda-vissza.

Ahogy fejlődik, úgy kötődik is hozzánk, érzi, hogy a mellettünk lét biztonságos, így kicsit félve fedezi fel a távolabbi dolgokat.

Továbbra is mindent felemel, megráz, ellenőrzi milyen az íze, az állaga, összenyomja, elgurítja. Már emlékezik dolgokra, így ha valami kikerül a látóteréből, azt később már keresi maga körül, és ha meglátja, próbálja megszerezni.

Ilyenkor jó esetben már van 1-2 foga is, aminek a jeleit magunkon is észlelhetjük krónikus fáradtság vagy éppen a kis harapásnyomok formájában. Szájával megtalálja a lábát is, elképesztő pózokra képes, hogy saját végtagjait megkóstolja. Rohamosan fejlődik szociális téren is.

Megjelennek az ellenkezés elemei, kurjongatva kifejezi, ha éppen társalogni akar, huncutkodik.

Nyolcadik hónapban gyermekünk előszeretettel pakol ki-be a szekrényekből, így érdemes a lentebb lévőket vagy kiüríteni, vagy átcsoportosítani és ezekbe nem veszélyes tárgyakat helyezzük, a többit le kell zárni. Két újjal már megfog tárgyakat ez a kifinomult mozdulat már a csipeszfogás. A bútorok főleg a stabilak pompás támasztékként funkcionálnak, így azokba belekapaszkodva már fel is állhat. A pápá vezényszóra már integet, hangokat összekombinál mozdulatokkal. Nem szereti a korlátokat, az ellenkezését egyre hevesebben fejezi ki, a neki nem tetsző dolgokat ellöki magától. Szótagokat már mondogat, mint például: pápá, dádá.

Kilencedik hónapban felfedezi a kezét, mint hangszer, amivel tapsol akár két csepp kezét összeütve, akár más tárgyakat használva. Már egy kézzel is felemel tárgyakat, a nagyobbakhoz tudatosan két kézzel nyúl. Megtanulja a dolgait megvédeni. Utánozza a sziszegést, köhögést, csattogást. Átveszi az emberek hangulatát, ha közönsége akad és tetszésüket fejezik ki, akkor megismétel dolgokat, mórikálja magát. Egyszerű utasításokat követhet. Már stabilan megáll, ha támaszkodik valamihez, kúszás közben megfordul, alacsonyabb bútorokra pedig felkapaszkodik.

Tizedik hónapban már valószínűleg körbejárják a bútorokat, sokan már állnak bár még kapaszkodnak bőszen. Már tud ülni, fordulni, forogni, ha bátrabb, akkor prímán megmássza a 30 centis dolgokat. Ezért a lépcsőkkel vigyázni kell nagyon. Mostanra tökéletesítette a kukucs játékot, ha valaki ebben nem partner, akkor a takaró alól kurjongat, hogy vegyék észre. Van, hogy a két keze mögé bújik, ő még azt hiszi, ha nem lát valakit, akkor ő sem látszik. Ha fogjuk mindkét kezét akkor lépeget, a székről fel-le mászik. A zene elragadja, ilyenkor fejlődik a ritmusérzéke is, hiszen a zenére dúdol, riszál, ringatózik. Ebben a korban alakul ki a jobb és balkezesség is, a számára kényelmesebb oldalt használja. Szeret pancsolni, szereti, ha elismerik, keresi a társaságot. Tud sértődött haragos lenni, fél az idegen helyeken, és felfedezi, a tárgyakat hogyan lehet egymásba rakni.

Tizenegyedik hónapban még mindig mi vagyunk a biztonság számára, egyre távolabb merészkedik tőlünk, de mindig visszatér egy odabújásra, hogy érezze a biztonságot. Ilyenkor másznak mindenhova, sőt ha esetleg már áll, akkor megpróbál önállóan közlekedni. Sok apró baleset éri, de zömével akkor sírnak, ha mi magunk ezt túlreagáljuk. Ilyenkor napközben kevesebbet pihen, viszont reggel már szeret tovább aludni. Körbejárhatja a bútorokat, guggol, állásból leül anélkül, hogy huppanna, lapozhat a könyvekben, a kanalat már a szájához veszi, leveszi a zokniját, a cipőjét. A labda gömbölyűsége ámulatba ejti, rácsodálkozik a formákra. Szavakat társít tárgyakéhoz, nagy biztonsággal tudja mi az, hogy lent vagy fent. A hanglejtéseket pontosabban utánozza, mint magát a beszédet.

Tizenkettedik hónapban már meg tudja magát makacsolni, az egyik pillanatban még együtt működik velünk, a másikban pedig ellenkezik. Ilyenkor jó következetesnek lenni, csak akkor fegyelmezzük, ha valóban veszélyes vizekre tévedne. Érdemes figyelni rá, ha letesszük aludni, mert kimászhat a kiságyból. Mindent meg akar fogni, nem méri fel a korlátokat így inkább a szájába vesz tárgyakat és a harmadikat is megszerzi, Van, hogy naponta egy nagy étkezése van, ami tápláló, az is előfordul, hogy egyik nap meg habzsolja, kedvenc ételét majd másnapra pedig eltolja magától. Már több szót képes mondani, szinte állandóan karattyol. Elmélyedve tud keresni dolgokat, addig megy, amíg meg nem találja.