Csecsemők fejlődése 4. rész

A tizenkilencedik hónap: Gyerekünk alvási igénye 12-13 órára növekszik, ezt a saját ritmusa határozza meg, hogyan oszlik el. Optimális esetben éjjel végig alszik, majd délután van egy 1-2 órás alvás is. Legyenek meg ebben a délutáni alvásban is a rituálék, öltöztessük át a gyermeket pizsamába, sötétítsük be a szobát, lehet mesét is mondani. Nincs kiábrándítóbb annál, mikor egy gyerek csak be van dobva a kiságyba cipőstől-ruhástól. Ilyentájt elkezdődhet a hisztis korszak. Mitől lehet hisztis egy gyerek? Fáradtság, ingerszegénység, vagy esetleg túl sok inger, éhség. Sokat nem tudunk tenni ellene, ha gyermekünk verbális képessége megfelelően fejlődik, akkor 3-4 éves korára ez a hiszti korszak lecseng. Vonjuk be őket a mindennapi rutinba, szereti is ezeket a felnőttes dolgokat és eljön még az idő, amikor ennek a játékosságnak mi a hasznát vesszük.

A huszadik hónap: mozgásigénye megnő, veszélyérzete még mindig fejletlen. Biztosítsunk neki teret a szabad mozgásra, futásra, mászásra. Olyan helyre menjünk játszani, ahol mi magunk is kicsit kikapcsolódunk, de tudunk figyelni csemeténkre, felügyelni tudjuk, hogy mikor hova szalad vagy mászik. Már huzamosabb időre is le tudja kötni a figyelmét egy-egy játékkal. Mostanra jöhetnek elő a félelmek, élénk fantáziája miatt sokszor többet képzel valamibe, mint ami valójában, ezeket a félelmeket vegyük komolyan, de ne fújjuk fel túlságosan. Erősítsük a bátorságát sok dicsérettel. Beszélgessünk minél többet velük, és a rengeteg kérdésre mindig válaszoljunk. Millió dolog érdekli őket, a tudásvágyuk szinte határtalan.

A huszonegyedik hónap: Eljött a rettegett harapáskorszak. Vannak babák, akiknél ez már elmúlt, de igazán erre a korra tehető az, hogy mindent és mindenkit megharap. Egy kis vámpír lett a gyerekünkből hirtelen. Legtöbbször a dühüket fejezik ki ezzel. Ne feledjük, ilyen korban még nem ismerős számukra az empátia, így ezekkel az agresszív megnyilvánulásokkal nem azt fejezi ki, hogy másnak akar ártani, hanem sokkal inkább a saját feszültségét dolgozza ki magából. Következetes neveléssel ez a korszak három éves korra eltűnik. Kezd kialakulni az időérzéke. Eddig még az azonnal a most-ot ismerte, de kis csalafintássággal megértethetjük velük, hogy van olyan dolog, ami előrébbvaló és az ebéd majd csak nemsokára lesz. Általában ezt feladatok előrehelyezésével érhetjük el. Csodát ne várjunk ám, az időt, mint olyat igazán 6 éves korára fogja megérteni és használni.

A huszonkettedik hónap: Kialakulhatnak napi rutinok. Már elkezdheti az önálló öltözködést, persze ez még sokszor olyan, mint ha vasvillával hánytuk volna rá a ruhákat, viszont ezekkel az önállóságra neveljük. Minden önálló okos lépést tapsoljunk meg, örüljünk együtt, lehet jutalmazni is akár valami kis rendszerrel, matrica, kártya, kavics. Lóditsuk meg a gyerek fantáziáját, sokszor mondjuk, a mienket sem árt. Ragaszkodni kezd saját elveihez, amit a fejébe vesz azt mindenen kerszetül akarja vinni, ne lepődjünk meg, tehát ha ebédnél van plusz egy fő az asztalnál egy maci személyében. Lesznek kedvencei a zenében, mondókában, van, amit őrületig (már nekünk) hallgatni akar, van, amit végtelenszer kell elmesélni.

A huszonharmadik hónap: Kezdik elfogadni, hogy vannak mások is a környezetükben, bár még mindig egocentrikusak, a hasonlókorú gyermekekkel már jó eséllyel tudnak játszani. Barátságok viszont még majd csak 1-2 év múlva születnek. Kétszavas mondatokat kiválóan használnak, és igazi papagájjá fejlődnek, így nagyon vigyázzunk, azzal mit is mondunk előttük! Rengeteg nyelvtani hibát vétenek, ezeket játékosan javítsuk ki, így fogja megtanulni mi az, amit elrontott.

A huszonnegyedik hónap: Nézzen rá csemetéjére. Hihetetlen ugye, hogy egy éve még alig ment. Megdöbbenünk azon, hogy ez idő alatt miket megtanult, miket használ, mennyi dolgot tud. Már le lehet kötni a figyelmét komolyabb tevékenységekkel, ilyenek a festések kézzel, buborékfújás. Már lehet velük kirándulni, esetleg olyan programot csinálni, ami egész napos. Mindig figyeljünk arra, hogy ezek a programok bármikor megszakíthatóak legyenek, és már napokkal előtte meséljünk a programról, hogy a csemeténk kellőképpen várják. Nyugodtan induljunk el bárhova is, legyen idő a reggeli vagy délelőtti rutinokra, ne érezze a gyermekünk, hogy itt valami merénylet készül ellene.

Készüljünk fel a jövőre. Gyermekünk csecsemőkora véget ért, van egy olyan társunk az életben, akinek mi vagyunk a példakép, a lexikon, a barát a biztonság. Őrizzük meg a bizalmukat, foglalkozzunk velük rengeteget, és ami legfontosabb, naponta többször mutassuk, ki mennyire szeretjük őket!