Egy háborítatlan szülés története

A 38. hetet tapostuk és valahogy volt kedvem is és erőm is végre mindent elrendezni, összepakolni a nagy napra. Mintha éreztem volna...

Még kimásoltam az mp4-es lejátszómra a "szülős" zenéimet, hogy biztosan meglegyen és a pakkot is teljesen összekészítettem biztos ami biztos alapon, hiszen 10 nap múlva szülünk (gondoltam) :).

Délután már eléggé kifáradtunk az egész napos pakolászástól és rendezkedéstől, gondoltuk ledőlünk kicsit. A férjem már fél órája aludt, amikor hirtelen éreztem egy erős görcsöt bal oldalon a pocakomban. Azt hittem, ez is egy jósló fájás, mert azt már hetekkel korábban is éreztem, csak nem volt ennyire erős. Bele is markoltam szerencsétlen férjem karjába, aki menten fel is ébredt, de aztán annyiban is maradt és majdnem el is aludtam. Hirtelen úgy éreztem, pisilnem kell, mint ahogy akkor már jó pár hónapja negyed óránként. Felálltam, hogy kiballagjak a WC-re, de ekkor éreztem, hogy a magzatvíz csorog a lábamon. Sok szüléstörténetet olvastam és sokan írták, hogy azt hitték bepisiltek, de ez annyira más! Nem mintha bepisiltem volna bármikor is, de egy pillanatig sem gondoltam 9 hónapos terhesen, hogy uramatyám bepisiltem :D.

Laci még mindig békésen szundikált az ágyban, amikor egy fél hangos Ooóóó kinyögése után pánikszerűen pattant fel :D. Mondom neki, azt hiszem szivárog a magzatvizem, erre még nagyobb pánikban tört ki, hogy "akkor most mi lesz"- mondom neki asszem szülés :).... Ez kb du. 3:45 körül történt.

Beálltam a zuhanykabinba, hogy ne csurgassam végig a szobában, addig Laci előkészítette a ruháimat, én pedig szép komótosan lezuhanyoztam, közben végig kapkodott, meg siettetett és pánikolt, hogy most mit kell csinálni. Én pedig maga voltam a megtestesült nyugalom, de izgatott is voltam egyszerre, hogy végre a karomban foghatom a kislányunkat.

Zuhanyzás után felhívtam a kórházat, hogy szivárog a magzatvizem és, hogy most akkor induljunk-e vagy még maradjak. Ekkor már volt 2 fájásom 15 percenként és közte is görcsöltem enyhén, ami tényleg a mensis görcsökre hasonlít, de az igazi fájás az összetéveszthetetlen. A szülésznő azt mondta készülődjek össze szép kényelmesen és menjünk be, hogy megvizsgáljanak. Természetesen addigra már riadóztattam a nővérkémet és anyut is, akik szintén majdhogynem jobban izgultak, mint én és rögtön elindultak haza :).

Kb. 5-re értünk be Wallingfordba, de addigra már erős 5 perces fájásaim voltak. Meg is lepődtem, hogy ilyen gyorsan haladunk. Kb. fél órát kellett várni arra, hogy megvizsgáljon a szülésznő, mert közben el kellett ugrania valahová. A vizsgálat nekem nagyon fájt és össze-vissza ugráltam közben, de a szülésznő nagyon türelmes volt és nem ripakodott rám, hanem bocsánatot kért, hogy fájdalmat okoz. Nagy nehezen megállapította, hogy csak 1 ujjnyira vagyok kitágulva. Kicsit csalódott voltam, de legalább hazamehettem még. Otthon sokkal kényelmesebb volt vajúdni. Azt mondták menjünk vissza, ha 2 perces fájásaim vannak. A szülésznő tanácsára engedtem egy teli kád fürdővizet és ott vészeltem át kb 1,5 órát. Laci közben összeszerelte a babakocsit, mert az még ott volt a dobozában :). Így telt el az idő este 8-ig amikor 2 percesek lettek a fájások, de még mindig elviselhetőek. Bementünk ismét a szülészetre, mondván azért csak nem akarok otthon szülni :). A vizsgálat ismét nagyon fájt, de legalább megtudtuk, hogy 4 ujjnyira kitágultam, ami kb. félút. Mondanom sem kell ,akkor kicsit elszontyolodtam, hogy mééég csaak :). Mivel otthon is jó volt a vízben, ezért teleengedték nekem a szülőkádat, ami 3x 4x nagyobb és mélyebb volt egy sima kádnál. Nagyon jó volt ott és jól el tudtam ringatózni 2 fájás között. Nővérkém ugyan nagyon tiltakozott, amikor mondtam neki, hogy jöjjön be velem, de most valahogy a kíváncsiság erősebb volt a félelmeinél és mégis bejött. Jó volt nagyon, hogy ott volt, mert bizony szegény férjemuram sosem tudta, mivel segítsen. A kádban már teljesen elvesztettem az időérzékemet és csak arra koncentráltam, hogy vegyek levegőt fájás közben is és engedjem, hogy a fájdalom hasson és a babám egyre lejjebb és lejjeb kerüljön. Szerintem ez a legfontosabb, hogy nyugalom legyen és engedjük, hogy a testünk végezze a dolgát. Hálisten nemigen zaklattak minket és csak néha kukkantott be a szülésznő, hogy szükségünk van-e valamire. Hagytak, hogy úgy vajúdjak, ahogy szeretnék és csak akkor vizsgált meg a szülésznő, amikor egybe ért a fájdalom és már őrjöngtem. Gondolom ő már tudta, hogy ezek tolófájások lesznek, mert állítólag megváltozik a kismamák hangja, amikor átlépnek ebbe a szakaszba.

Kb. este 11 óra volt és már teljesen kitágultam, lehetett nyomni. Őszintén szólva, teljesen meglepett a dolog, mert azt hittem másnap reggelre lesz csak baba. A kádban maradtam és kaptam a popsim alá egy fém tálat a lábaimmal pedig a kád szélén támasztottam magam. Persze állandóan visszacsúsztam mert marhára csúszott az a hülye tál. Már vagy egy órája küszködtem, mire megelégeltük a dolgot és feladtam a vízben szülést. Inkább felmásztam az ágyra, ami sima ágy volt, nem szülőszék. Az egyik lábamat fogta a szülésznő, a másikat a Laci, nővérkém pedig támasztott hátulról. Így végül 2012- 08.15-én hajnali 00:46-kor gátvédelemmel megszületett Laura, a mi kis csöppségünk 3120 grammal és kb 50 centivel (itt nem mérnek hosszúságot), 9/10-es apgarral.

Mindketten sírtunk örömünkben. Életem legszebb élménye volt! Külön köszönet az én nővérkémnek aki rengeteget segített! Irkálta a fájások közötti időt, legyezett, borogatott és elviselt amikor lehurrogtam, hogy hagyjon békén, amikor figyelmeztetett, hogy vegyek már levegőt :D.

Isten hozott közöttünk, kicsi Laura!

Mindent összevetve: Igen! A szülés fáj, de egy erős fogfájás nekem személy szerint sokkal rosszabb. Remélem, ha lesz testvérkéje a kislányunknak, őt is itt szülhetem meg! Ez nem igazán kórház, mert nincs orvos, csak szülésznő, de ha bármi van, rögtön át tud vinni egy mentő a 15 percre lévő nagy kórházba. Nem volt epidurál sem, de gáz az volt (nekem az sem kellett, mert nagyon hányingerem volt és tartottam tőle, hogy belehányok a maszka :). Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy igazán háborítatlan szülésélménnyel lehetek gazdagabb és egy egészséges gyönyörű kislánnyal. Az is fontos tényező volt nekem, hogy itt nem vágják automatikusan a gátat csak mert első szülés és nem repesztenek burkot sem indokolatlanul. Figyelembe veszik a szülésterved és nem röhögnek a képedbe miatta. Nem kezelik betegként a kismamákat és olyan pozícióba vajúdhatsz, szülhetsz, ahogy neked jólesik. Persze a leírtak csak komplikációmentes terhességre érvényesek. Ahol probléma áll fenn, ott azért szigorúbbak. A köldökzsinórt sem vágják el rögtön és a méhlepény megszületését sem sürgették (igaz nekem 5 perc alatt 1 fájással megszületett). Kívánom minden szülő nőnek, hogy hasonlóképpen élje meg a szülést és a végén egészséges babát tarthasson a karjaiban.