Lacika születése

Nyolc hónap várakozás után végre kétcsíkos tesztet tarthattam a kezemben. (Amit még ma is őrzök!) Elmondhatatlanul boldogok voltunk. A 6. hétig, míg az orvos megvizsgált, nem mondtuk el senkinek. Persze nagy volt az öröm a családban. Terhességem zökkenőmentes volt, számomra hamar eltelt az a 39 hét.

2009. július 1-jére voltam kiírva, de kisfiunk úgy gondolta egy héttel hamarabb lepi meg szüleit. Éjfél körül arra ébredtem, hogy pisilnem kell, de ahogy felültem az ágyból éreztem hogy folyik valami, tudtam hogy a magzatvíz. Elmentem a wc-re utána pedig szóltam a páromnak hogy mehetünk a kórházba, ő csak annyit kérdezett: „Hülyéskedsz?”, persze mondtam, hogy nem, irány a kórház. Felöltöztünk és 10 perc múlva ott is voltunk.

A sürgősségin megvizsgáltak két centire voltam kitágulva. Előkészítettek, majd mentünk a szülőszobába, ahol egy nagyon kedves szülésznő volt. A fájások majd csak egy óra elteltével kezdődtek. Addig is a szülésznő jött és 15 percenként vizsgált. Párommal addig is beszélgettünk, pihentünk, szívtam a gázt, és néztük a fájáserősséget, közben pedig hallgattuk a mellettünk lévő szobában lezajló szülést. Hajnal 6-ig nem történt semmi, fájásaim voltak, de nem volt vészes. Beadták az infúziót és az oxitocint. Váltás volt és új szülésznő jött, aki szintén nagyon kedves volt. Ekkor megjött a fogadott orvosunk is. A gázt addig szívtam, míg egyszer el nem kezdtem hányni. A szülésznő szerint 6-7 centis tágulásnál szokott előfordulni. Vizes ruhát hozott, amit a párom hűségesen vizezett és törölgetett vele. Erős fájásoknál, ami az oxitocin hatására elég hamar utolért, masszírozta a derekamat. Nekem folyamatos székelési ingerem volt, de amikor már nagyon nem bírtam a fájást, a párom elment szólni a szülésznőnek. Jött, megnézett, beöltözött, párom segítségével szétszedték az ágyat, szólt az orvosnak és kezdődött a kitolási szakasz. Az első pár nyomás nem sikerült, hiába összpontosítottam, mintha nem tudtam volna irányítani a nyomást. Amikor már mondtam, hogy nem bírom, párom bíztatott, hogy mindjárt kint van.

Összeszedtem minden erőmet, nyomtam és megszületett a mi kisfiunk, Lacika. 2009. június 24-én, 08:50 perckor, 3330 grammal, 51 cm-rel. Mikor megszületett, olyan nagy beszélgetésben voltunk, hogy senki nem nézte az időt. Így visszaszámoltunk öt percet. Párom elment vele, amiért irigyeltem is. Még tartott a varrás mikor visszajött. Kellemetlen a varrás, de minden gondolatom csak a kisfiam körül járt.

A szülés nekem fájdalmas volt, de megérte megszenvedni az én kicsi fiamért.

Akkor ott azt mondtam, már nem szeretnék több gyereket, de most egy hónap elteltével már másként gondolok vissza a szülésre és szeretném, ha egyszer kibővülne a család.

A párom kezdetben nem szeretett volna bent lenni, de elég sokat mondtam, hogy én szeretném ha ott lenne. Sikerült meggyőznöm és nem bánta meg. Nélküle sokkal nehezebb lett volna. (Köszönöm neked és nagyon szeretlek!!!)