Ahogy a "nagykönyvben" meg van írva!

2006. november 3-ra voltam kiírva.

Nagy izgalomban teltek az utolsó hetek, főleg azok után, hogy a fogadott orvosom a 38. héten közölte, hogy a jövő héten el kell utaznia - várjam meg! Jópofa.

Addig nyaggattam, hogy ajánlott egy kollégáját!

Október 24. -én (kedd) meg is kerestem Dr. Halász Domonkost, aki nagyon kedves volt.

Megvizsgált, csinált egy UH-ot (3750gr) és egy CTG-t.

Bő egy ujjnyira voltam nyitva, bármi van, szóljak, megadta a telefonszámát.

Így is lett!

Azon az éjszakán nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Reggel 6-kor (amikor a párom elment dolgozni) tudtam elaludni. 10-kor arra ébredtem, hogy fájdogál a hasam.

Elkezdtem nézni az órát és bizony 15-20 perces rendszerességgel ismétlődtek.

Gondoltam, hogy ez már biztos "AZ", szóltam Apának (aki vidéken dolgozott pont akkor, kb. 30 km) , mondta, ha úgy érzem, máris indul, de mondtam szólok.

Még gyorsan (négy óra alatt) összeütöttem egy káposztás tésztát, hogy Apa tudjon mit enni.

Azért telt négy órába, mert rám jött egy jó kis hasmenés+a fájások között vagy futottam egy kört a szobában vagy lefeküdtem az ágyra és szorítottam azt!

Telt az idő és szépen lassan csökkentek a fájások közötti percek, egyben azok erősödtek is.

17-kor telefonáltam a dokinak, Apa is befutott - mondtam, egyen gyorsan, ki tudja, mikor lesz rá alkalom - én pedig letusoltam addig.

18után pár perccel be is értünk a kórházba, akkor már ötperces fájásokkal. Az orvos is épp akkor érdeklődött felőlem telefonon, hogy bent vagyok-e már.

Felvették az adataimat (ekkor már alig tudtam ülni).

Pont műszakváltás volt. Amikor UH-ra jártam, ott lehetett bemenni a szülőszobára is és emlékszem, hogy egyszer kijött egy erős testalkatú, fekete hajú, komor tekintetű szülésznő műanyag köpenyben és egy karelszorító szalagot pörgetett a feje fölött-nagyon ijesztő volt és gondoltam is magamban, hogy csak ne ő legyen, amikor Én szülök.

Hát mit ad Isten? Ő kezdte meg az esti műszakot Velem. (Nagyon aranyos, segítőkész volt. Tehát nem lehet a külső alapján ítélni. (Itt nem lehetett szülésznőt választani)

Következtek a szokásos dolgok: beöntés, fazonigazítás.

Jött az ügyeletes orvos, megvizsgált és mondta, hogy itt ma baba lesz! Örültem!

Elkezdtem szedni a homeopátiás bogyóimat. A fájások erősödtek és már nem volt szünet, folyamatosan csak fájt.

Szóltam a szülésznőnek, aki megvizsgált és mondta, hogy eltűnt a méhszáj, szól a dokinak, aki befutott 7 előtt. Burkot repesztett és mondta, hogy öt fájást a jobb oldalon, öt fájást meg a bal oldalon várjak ki, hogy a baba középre kerüljön teljesen.

Csináltunk pár próbanyomást. Vártam azt a bizonyos székelési ingert, de nem nagyon éreztem, így amikor úgy éreztem, hogy most jobban fáj, akkor nyomtam.

Szűk egy óra után, a doki nyomta a hasam és én követtem az utasításokat, majd 20 óra 10 perckor megszületett Erdei Jázmin 3750 grammal és 50 cm-rel.

A hasamra tették, majd elvitték fürdetni és felöltöztetni, azután újra az enyém lehetett és meg is szoptathattam.

Apa végig mellettem volt. Az volt rossz neki, hogy nem tudott a fájdalmaimon enyhíteni, viszont nagyon boldog volt, hogy látta a lányát világra jönni.

Amíg engem összevarrtak és rendbe raktak, addig Apa babázhatott.

Jázmin most októberben lesz 3 éves és imádja a most 3 hónapos Öcsikéjét!