Megszülettem

Az egész 2009. március 1-én vasárnap kezdődött este. Egész nap nagyon jól voltam, apa is itthon volt, pihengettünk, takarítottam, és egész nap hoxáztam, meg sem fordult a fejemben hogy én ma még szülni fogok.

Délután egy óra körül megérkeztek anyukámék is látogatóba, nagyon jó kedvem volt, semmi fájdalmat nem éreztem, édesanyám mellékesen megjegyezte hogy el van torzulva az arcom, és szerinte lassan szülni fogok. 2009.03.09-re voltam kiírva, mondtam neki még odébb van a szülés, még van nyolc napom hátra, vagy több...

Délután négy órakor elmentek anyukámék haza, én meg úgy döntöttem lefürdök. Nem tudom miért de annyira jól esett fürdeni, szőrteleníttetem magam, hajat mostam, stb... Öt óra előtt még ideültem a gép elé, felkukkantottam a hoxára, írtam pár sort, majd egy erősebb menzesz fájdalomra lettem figyelmes, ami pillanat alatt elmúlt, ekkor már nagyon kellett pisilnem és olyan kakilhatnékom volt (elnézést a kifejezésért). Kimentem a wc-re és pipiltem, csakhogy nem akart elállni. Felálltam, mondom ez micsoda?

Nagyon meglepődtem, de tudtam, hogy folyik a magzatvizem. Kiabáltam a wc-ről apának, hogy ömlik a magzatvíz. Odaszaladt, de nem hitte el először, mondom gyorsan hozz egy törölközőt. Addigra én már a nappali közepére szaladtam ki a wc-ről. Apa tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy ömlik a magzatvíz. Gyorsan odanyomta a törölközőt és már mondta is, hogy azonnal öltözik, indulunk a kórházba. Nem féltem, csak nagyon izgatott lettem. Oltári boldog voltam, tudtam ma anyuka és apuka leszünk!

Gyorsan öltöztem, közben hívtam a családot és a barátnőket, hogy indulunk a kórházba, elfolyt a víz! Felhívtam a dokimat is, mondta, hogy azonnal induljunk a kórházba, ő is készül. A kórházi cuccom már össze volt készítve, csak megfogtuk, és már indultunk is. Muccka az úton nagyon nyugodt volt, minden piros lámpánál megkérdezte: nem fáj a pocakod kicsim? Mondtam, hogy nem, semmit nem érzek. Nagyon boldog volt, állandóan mosolygott és kiabálta hogy apa leszek! Nagyon édes volt.

Olyan hat körül beértünk a kórházba, felmentünk a szülészetre, ott csak én mehettem be, a Robinak kint kellett állnia a bőröndökkel. Egy kedves ápolónő fogadott, aki azonnal CTG-re tett. Öt perc alatt megérkezett az ügyeletes orvos is, aki megvizsgált. Mondta, ez valóban a magzatvíz, és bő egy ujjnyi, szűk két ujjnyira már ki voltam tágulva. De ekkor még semmilyen fájdalmat nem éreztem, csak ilyen kellemesen zsongó érzés volt. A doki azt mondta, éjfél előtt megszületik a kisbabám.

Behívták a Robit, kaptunk egy szekrényt, ahova minden cuccot berakhattunk, és csak amire szükség volt, azt vihettük a szülőszobába. Egy kedves hölgy odajött, bemutatkozott, és mondta, hogy ő lesz a szülésznő, és mindenben segít! Bevitt a szülőszobába minket, ami nagyon jól nézett ki! Volt ott jakuzzi, plazma tv, meg minden. Még mindig semmi fájdalmat nem éreztem.

Még az ágyra sem voltam hajlandó lefeküdni, csak sétáltam az izgalomtól, azon gondolkoztam mi vár még ma rám...

Egyszer csak egy erősebb mensi görcs, le kellett ülnöm egy székre. Apa rám nézett, azt kérdi fáj picim? Mondom, igen ez fájt, de el is múlt. Megint mosolygok, és sétálok, öt perc múlva megint. Jaj mondom, ennek fele sem tréfa. Jött a szülésznő, mondom öt percesek... Azt mondja, gyere előkészítlek a szülésre. Elmentünk egy vizsgálóba, ahol megvizsgált, bő két ujjnyi, szűk három ujjnyira ki voltam tágulva, mondja, nagyon jól haladunk. Kaptam beöntést és gyorsan vissza a szülőszobára! WC-ztem és zuhanyoztam egyet. Már elég erősek voltak a fájások, és három-öt percenként jöttek. Fél kilenc felé felfektetett az ágyra, rám kötötte a CTG-t.

Már a dokim is megérkezett, de még elment átöltözni. Nem volt kényelmes az ágy, kértem hadd üljek rá a labdára. Nagyon jó volt, mindenkinek ajánlani tudom.

Apa odaült mellém, és nézte a CTG-n a fájás erősségeket, és mindig asszisztált hogy mikor emelkedik, ilyenkor már tudtam megint fájni fog... mindeközben szorgalmasan masszírozta a hátam. Nagyon jó volt! Nem is tudom, hogy csináltam volna végig apa nélkül. Végig dicsért, és velem volt, együtt éreztünk minden fájást, ami már sokszor annyira fájt, hogy szó szerint úgy beleremegtem, mint a kocsonya, és úgy szorítottam az ágy kapaszkodóját, hogy a kezem is bele lilult. Kérdeztem a szülésznőt, ennél lesz még erősebb fájásom is?? Erre elkezdett nevetni, azt mondja, á már nem, most már a tolófájásokra várunk. Mondom, akkor én nem kérek semmilyen fájdalomcsillapítót, kibírom... Azt mondja, most beköt egy kanült a karomba, két fájás között. Mondom rendben, de gyorsan, mert olyan, mintha egybefüggő fájásaim lennének. Azt mondja igen mert már két percesek a fájásaim.

Bejött a doki, azt mondja feküdjek fel az ágyra megvizsgál! Mondja, már bő három ujjnyi, szűk négy ujjnyi. Meglepődött, azt mondja mindjárt itt a baba. Nagyon örültem neki, apa is, annyira boldog volt, ott állt az ágyam mellett, és dicsért meg puszilgatott, és simogatott! Nagyon sok erőt adott nekem. Már éreztem, hogy tolófájásaim vannak, erős székelési ingerem volt, megvizsgált megint a doki, rám kiabált, ne merjek nyomni, mert nagyon lent van a baba feje és nem vagyok még teljesen kitágulva. Erre mondom neki, nem nyomok, de jön a pici, esküszöm érzem, hogy jön kifele. A doki elkezdett kézzel tágítani, jajj nagyon erős nyomást éreztem odalent.

Mondta feküdjek a bal oldalamra, húzzam fel a lábam és fogjam meg a térdem, és ha jön egy fájás, nyomjak egy picit, elkezdünk tágítani... mondom, jó megpróbálom. Következő fájásnál ugyanezt kellett a jobb oldalamon. Robi végig a fejemnél állt és dicsért és segített, mondta, hogy mit csináljak...Erre minden elmúlt, semmi fájdalom, csak erős feszítést éreztem alul.

Azt mondja a doki a szülésznőnek, azonnal az oxitocint, megszűntek a fájások, leállt a tágulás! Jaj mondom itt halok meg! Ekkor apára néztem, szorította a kezem és sírt! Mondom apa ne sírj! Jól vagyok! Erre szétdurrant a vénám..nem indult meg az oxitocin... A szülésznő rohant át a túloldalamra, és kötötte be oda.. A Robi már a sarokban volt, nem bírta, szerintem itt adta fel, vagy megijedt. Oké, bekötötték az infúziót, elindult. Apa megint a fejemnél volt. Azt mondja a doki, ha érzem a fájást nyomjak. Jött a fájás, apa elkapta a fejem, és tartotta, én felemeltem a lábam elkaptam a térdem, és nyomtam amennyire csak tudtam. Égető érzést éreztem, a doki vágott! Egyszer csak apa felkiált: Nyuszkó kint a feje, barna haja van!

Mosolyogtam, erre jött még egy fájás, a doki kiabál, nagy levegő, és nyomjak amennyire csak tudok! És nyomtam, apa sír nagyon, én csak nyomtam folyamatosan... és kibújt Kiara 21 óra 45 perckor 50 cm-rel és 3000 grammal.. Minden fájdalmam elmúlt.

Apa odabújt mellém, és én csak lihegtem, és nevettem. Apa megemelte a fejem, és láttam a kisbabámat, csak annyit mondtam milyen picike! És már sírtam is örömömben. A doki a hasamra tette Kircsikét, és kirántotta a méhlepényt! Hát az sem volt valami kellemes... Apa elvágta a köldökzsinórt. Elvitték a picit, rendbe tették. Addig engem is összevarrtak, és lemosdattak, mert mindent összevéreztem, ahogy nyűglődtem az ágyon...

Majd meghozta apa a mi gyönyörűségünket, sírt a kezében. Odarakta mellém, és odahajolt, és hárman sírtunk! Kircsit cicire tettem, közben apa nézett minket, és sírt. Nagyon boldogok voltunk!

Végre hárman voltunk, család lettünk! El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt! Mi voltunk a világon a legboldogabbak! Apa csak annyit tudott mondani a sírástól: Nyuszkó ügyes voltál! Most már apa vagyok??

Ezúton is nagyon köszönöm az orvosomnak, Dr. Varga Antalnak, aki segített világra hozni a kisbabámat! Mindenkinek csak ajánlani tudom!

És köszönöm apának, aki végig velem volt, nagyon sok erőt adott nekem, nélküle nem sikerült volna! Bátor volt és együttérző! Köszönöm az összes Hoxás barátnőmnek, akik velem voltak a nehéz időszakokban, bíztak bennem, és segítettek, megértettek.

Nélkülük nem tudom, hogy vészeltem volna át a terhességem! Márciusiak, mindent nagyon köszönök nektek!