Mikor Milánka megszületett

Hosszas várakozás után anya ma befeküdt a kórházba, akkor még nem is sejtette, mi fog ma történni. Mivel nem volt fogadott doktorbácsija, meg is kapta szegény, hogy pénteki nap lévén minek fekszik be, hisz nem fognak vele semmit sem csinálni...de azért leküldték ultrahangra.

Hosszas várakozás után 1 óra körül megcsinálták az ultrahangot (addig apa elment Bettiért az oviba). Ultrahangon rákérdezett anya, hogy milyen állapotú az előző hege, mivel nővérkém császárral született és akkor mondta a doktornéni, hogy teljesen el van vékonyodva, alig látszik és ő azonnal tolná be a műtőbe. Anya teljes izgalomban ment vissza az osztályra és adta oda a nővérkének a leletet.

Apáék 2 óra körül értek be "hozzánk", beszélgettünk, sétáltunk, majd 3 órakor bejött egy doktorbácsi, megnyomkodta anya pociját és mondta hogy még az éjjel megműtik. Anya kétségbeesett és reménykedett benne, hogy tényleg éjszaka lesz és akkor már március elsején születek meg. :)

Lementünk a büfébe, negyed 5-re értünk vissza az osztályra, ekkor kiderült, hogy már kerestek minket. Jött be a szülésznő, hogy anya miket vigyen magával, mert sietni kell, 5-kor már műteni akarják. Anya bármennyire is várt engem, félelemmel vegyes izgalmi állapotba került. Elköszönt a nővérkémtől, majd bement a szülőszobára. Sajnos apa az előkészítés során se lehetett velünk, mert túl sok baba szeretett volna világra jönni aznap és nem volt szabad üres szoba. Anya kapott infúziót, savlekötőt, meg minden más ilyenkor szokásos dolgot... majd betolták a műtőbe, megkapta a gerincérzéstelenítést, majd megkezdődött az operáció.

Egy idő után, mikor a buksimat már kisegítette a doktorbácsi, én elkezdtem sírni, pedig a testem még anya jó meleg testében volt... anya meghatódott a hangomtól, mikor kiemeltek, megmutattak anyának: a posim volt felé:) és így látta hogy tényleg kisfiú vagyok.

Elvittek lemérni, mikor visszavittek kicsit anyához, akkor mondták neki, hogy milyen termetes legényke is vagyok: 4650 gramm és 52 cm voltam.

Mikor odatették a buksimat anyához, ő megpuszilgatta azt és beszélt hozzám. Mikor a doktorbácsi befejezte a műtétet, anyát feltolták az osztályra, apa meg csak inkubátoron keresztül láthatott engem. :( Sajnáltam, mert jó lett volna csak egy picit az ő védelmező karjait megismerni... Apa az osztályra nem jöhetett fel, de egész este beszéltek anyával telefonon, mikor én nem voltam ott anyával... mert bizony ott lehettem vele egy kicsit, a mellkasán elaludtam, miközben ő a fejemet puszilgatta, majd pedig megpróbálkoztam a cicizéssel is. Olyan jó volt anya bőréhez bújni és az illatát beszívni.:) Sajnos elvittek tőle, én pedig sírtam, hogy elszakítottak az én Édesanyámtól, aki 9 hónapig a testével óvott, védett mindentől, de vártam a következő napot.