Noel születése

Történetünk dióhéjban:

2005 júliusában ismerkedtünk meg férjemmel, minden menetrend szerint alakult. :) Találkoztunk, randiztunk, 2007-ben vettünk egy lakást közösen. Ekkor volt az eljegyzésünk is. 2010 márciusában házasodtunk össze. Már akkor is gondolkodtunk egy babán, de még nem éreztük késznek magunkat rá.

2011 év végén viszont jött a komoly elhatározás és döntés, hogy most már jöhet a baba. Karácsonykor hagytam abba a gyógyszert és 2012. május 6-án vasárnap (két nappal a születés-névnapom után, pont anyák napján) kezemben tartottam a pozitív tesztet... Először el se hittem, mert nagyon halványka volt, hívtam is a férjem, hogy nézze meg ő mit lát. :) Csináltam gyorsan még egyet, aztán másnap még egyet, mind pozitív lett :)

Két hétre rá már szívhangja is volt a mi kis kincsünknek. :) Terhességem problémamentes volt, se rosszullétem, se hányingerem, se hányás semmi. Minden elkerült, bár a vizesedést nem úsztam meg. Január 16-ra voltam kiírva, de már december végén nagyon visszaszámoltuk, és alig vártuk Noelt. Én egész terhességem alatt beszélgettem a kisfiunkkal. Megbeszéltem vele, hogy én totál természetes szülést szeretnék, nem császárt, nem indítottat, stb. Azt is megbeszéltem vele, hogy mindketten ügyesek leszünk, nem fog fájni (annyira), hisz nem csak nekünk anyáknak nehéz a szülés, hanem nekik pici emberkéknek is nagy meló kijutni a pociból.

Január 13-án reggel olyan volt, mint ha elkezdett volna folyni belőlem valami... Azt hittem a magzatvíz. Hívtam a szülésznőt és mentünk is be férjemmel a kórházba. Az orvosom is jött egyből. Hát bő egy ujjnyira voltam nyitva és az nem a magzatvíz volt, hanem tágulási folyás (azt se tudtam, hogy van ilyen?), de ha már bejöttem, haza már nem megyek, mert lehet hogy estére baba lesz, de az is lehet, hogy még két nap. Hát jó, belenyugodtam, hogy baba nélkül már nem megyünk haza. Férjem bent volt velem délután fél 4-ig, aztán mondtam, hogy most már menjen haza, pihenjen, mert ki tudja, lehet este jöhet is. Anyum váltotta, ő is bent volt picit, fél 6 körül ment haza.

6 után kezdődtek a fájások. Eleinte nem volt vészes, aztán figyeltem az órát. 10 percenként jöttek. folyamatosan sms-eztünk férjemmel, meg 9 körül tájékoztattam a szülésznőt is, hogy 10 perces fájások vannak, aki erre annyit mondott, hogy még pihenjek :) Aztán hamar jöttek az 5 percesek, meg megint folyt belőlem valami... Na, 11 óra után szóltam a szülésznőnek, meg férjemnek is, hogy mondom 3-5 percenként fájok... A szülésznő jött is, éjfél körül már a szülőszobán voltunk. Bő két ujjnyira voltam nyitva, borotválás, beöntés, aztán irány a szülőszoba, kicsit labdán, kicsit az ágyon. Közben elfolyt a vizem. Fél 1-kor már a férjem is bent volt, meg addigra a doki is megnézett. Aztán egyszer csak elmúltak a fájások, akkor kaptam oxitocint. De semmi... Terhességem végén, meg szülés közben is szedtem a homeopátiás bogyókat és azt éreztem, nyomnom kel... A kitolási rész sajnos elhúzódott, megküzdöttünk mindannyian, de január 14-én 5 óra 40 perckor, 3000 grammal, 52 centivel végre kibújt Noel :) Sajnos én csak egy pillanatra láttam, az apukája ment vele mindenhova. :) Aztán inkubátorba tették egy-két órára, mert ő is elfáradt, drága szíve :) Délután már velem volt. Nagyon sokat jelentett, hogy olyan emberek vettek körül szülés közben, akikben teljesen megbíztam, férjemnek nagyon nagyon sokat köszönhetek, a jelenléte sokat számított! Nagyon jó férj, és nagyon jó apa :D

Nem viselt meg a szülés, majd két napig nem aludtam, de úgy zajlott, ahogy szerettem volna, nekem összességében teljesen pozitív élmény volt. Fájni se fájt annyira, mint hittem. Még ötször végigcsinálnám :)

Röviden ennyi a mi kis történetünk :) azóta boldog család vagyunk hárman.