Benne leszek abban a kis százalékban!

Szilveszterkor azt mondták a tévében, hogy az újévi fogadalmaknak alig 20 %-a válik valóra. Elhatároztam, hogy az enyém benne lesz a 20 %-ban!

Évek óta mondogatom magamnak, hogy holnaptól elkezdem a fogyókúrámat... Mindig azzal nyugtattam magam, hogy még bőven van idő, tehát MAJD HOLNAPTÓL. És csak teltek az évek úgy, hogy utáltam a tükörbe nézni és nem tudtam felvenni a kedvenc ruháimat.

Mikor kicsi voltam, akkor a nagyi sokat vigyázott ránk. Nála mindig enni kellett valami finomat. Mikor maradt valami a tányéromon, akkor előjöttek a varázsmondatok: "csak a nyuszika kedvéért, csak az őzike kedvéért... ". Szép kerek gyerkőc voltam, megboldogult nagyim szerint egészséges és nem kövér. Valahogy nem alakult ki bennem, hogy addig egyek, míg jólesik. Addig kellett enni, míg volt az adott ételből - pukkanásig. Az általánosban is molett voltam és ennek ellenére tetszettem a fiúknak, soha nem szenvedtem hiányt udvarlókban. De csúfoltak és ez mély nyomott hagyott bennem. Kövér voltam és szemüveges. :(

Mikor a kisfiam megszületett... Mindig a szemem előtt lebegett ez az étkezési mizéria a gyerekkoromból. Nagyon fontosnak tartottam minden alkalommal elmondani neki, hogy annyit egyen, amennyi jólesik. Soha nem tömtem, mindig hagytam akkor is, ha nem volt semmi étvágya és akkor is, ha éppen befalt mindent. Rettegtem attól, hogy kövér lesz a gyermekem! Nem volt este lefekvésnél cukros tea a cumisüvegben, kizárólag tiszta víz.

Az a típus vagyok, aki képtelen enni, ha rossz passzban van. Olyankor a gyomrom összeugrik és egy falat sem megy le a torkomon. Édesanyám halála idején például 47 kg-ra fogytam, ami szörnyen nézett ki a 165 centimhez. Viszont most évek óta kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, ami nem kedvezett az alakomnak. Így a nyolc év alatt lassan, de biztosan rakódtak a felesleges kilók. Persze ehhez hozzáadódott, hogy az örökké mozgós munkámat felváltotta a napi 6-8 órás számítógép előtt ülős munka. :(

Engem zavar a túlsúlyom, nem érzem jól magam a bőrömben! Párom rengetegszer elmondta, hogy neki így is tetszem... sőt... jobban, mint véznán. És "rajongóim" is akadtak jócskán mindig, de nekem ez így nem volt jó! Sokan furcsálnák, ha fotókat is mellékelnék, nyilván sokan több felesleggel küzdenek. De mindenkinek önmagának kell megfelelni, hogy jól érezze magát, és én már nem szerettem magamat!

Rengeteg féle fogyókúra ötletet/sikertörténetet/tervet olvastam el. És ami megtetszett ki is próbáltam. Lelkes voltam és kitartó, de mindig csak egy darabig. Aztán valahogy feladtam, nem ment. Lement 1-2-3 kiló mínusz után rámtört a falhatnék. És már el is fogyott az akarat, leapadt a lelkesedés. És persze vissza is ugráltak a nehezen leadott kilók. :(

Gyerekkoromtól mindig sportoltam. Soha nem voltam sport-guru, de mindig volt valami motiváció, ami miatt lelkesedtem egy-egy dolog iránt. Kezdetben az osztálytársak, később a barátok vagy a divat, majd pedig a társaság miatt jártam edzésekre. Tehát mindig mozogtam valamit, de ennek ellenére telt voltam - de legalább nem folytam. :)

Idén év elején, mikor elhatároztam, hogy nekem sikerülni fog, én betartom a fogadalmam.... Drasztikus koplalós fogyókúrával lefogytam 3 kilót január közepére. Utána menetrend szerint megérkezett a falási roham. Jól kiéheztetett szervezetem belázadt, a háromból két kiló vissza is jött. :( Március körül, lelombozva olvasgattam a Hoxa.hu-n a fórumot és akkor jött az ihlet... Elkezdtem kipróbálni Norbit. (Nem szimpi a pasi és a Réka sem. Nem szeretném, ha bárki úgy érezné reklámozom őket!) Elkezdtem kicsit odafigyelni, de tényleg csak kicsit, hogy mikor mit is eszem. Valahogy működött :))), mert a kilóim fogyni kezdtek. Nagyon jól éreztem magam, mert közben ehettem is, nem kellett koplalnom. Annyi féle diétát próbáltam az évek során és még soha nem éreztem magam ennyire sikeresnek. Senki ne gondolja, hogy az említett diétának minden szavát betartom. Ebből is kivettem azt, ami nekem a leginkább megfelel.

Mozogni mindig szerettem, de nem mindent. Ebben is ki kellett választanom azt, ami nekem a leginkább fekszik. Választottam! Van egy TV műsor, amit mindig megnézek, minden áldott este. Elhatároztam, hogy azt mindig végig fogom tornázni. És ez működik! Mikor meghallom, hogy beharangozzák a zenéjét, már megyek is tornázni. Felülések, súlyzózás, fekvőtámasz... (Már olyan, mint a pavlovi reflex! :D Jön a zene és én indulok tornázni!) Tulajdonképpen tök mindegy, de mozgok. És nagyon jólesik! Már hiányzik is, ha nem teszem. Mikor véletlenül kimarad, megérzem!

Fogytam eddig hat kilót és az úszógumim nagy része is lement. Közben életmódot is váltottam. Sokat tanultam Norbitól - elismerem! Rájöttem, hogy ha kreatív vagyok, akkor nagyon finomakat ehetek büntetlenül! :) Még fagyit is minden nap! :)

Amit még megtanultam... Nem vagyunk egyformák, így nem ugyanaz a diéta jön be az egyik embernek, mint ami a másiknak. Ha sikerül megtalálnod a neked legideálisabbat, akkor könnyedén fogyhatsz úgy, hogy nem szenvedsz és nem okoz gondot. De ha valami nem működik, azt felesleges erőltetni, mert úgysem lesz eredménye. És csak kudarcélményt hoz, nem fog motiválni!

És amit nagyon bánok.... Hogy nem volt elég erőm eddig. Nem vagyok fiatal, a bőröm már nem oly ruganyos. Kinyúlt és nem akar visszaugrani. :( Ez elkeserít! Nem lett volna szabad punnyadni, elhanyagolni magam évekig. :( Csak egy életem van és a sült galamb nem repül a számba, ha nem teszek érte!

Ami most elindult az nagyon izgis dolog! Jobban érzem magam tőle és sok pozitív visszajelzést kapok. Ez lendületet ad, jobb a kedvem is és mindenhez több az energiám. Lehet egészségesebb is lettem? :)))

Rájöttem, hogy a céljaimat el tudom érni, ha nagyon akarom. Csakhogy az oda vezető út megválasztása nagyon fontos! Mert egy rossz döntésnél az útról olyan könnyen le lehet térni... És amit még annyiszor hallok... "ha sovány vagy, fogysz akkor az arcod is összeesik, az idősebbeknek ez nem szép" Járok arctornázni, így az arcom nem esik össze. :) Szóval most valahogy jól érzem magam a bőrömben. És már tudom, csak ez számít! :)