Nem kíván a férjem, de már én sem akarom (beszélgetés)

Engem kíván a férjem, de én nem akarom, szinte soha. Amikor amúgy lenne hozzá kedvem, akkor sem vele. (Mással sem, nem erről van szó.) Neház ügy, pedig rendes fickó, igazából még vonzó is. Csak az életünk totál rutin, semmit nem akar csinálni, semmi olyat, ami nekem fontos lenne. Belefáradtam. Összefoglalva: úgy érzem, semmi mást, mint a szexet, nem akar... Gondolom, mások ezért irigyelnének.

Elég reménytelen. Az ember olyan, amilyen. Megváltoztatni nem lehet. Elválni nem fogok (gyerekek stb.) Szerető? Nem biztos hogy megoldja a dolgot.

Na mindegy.

Igen, az a baj, hogy aki nincs benne, el sem tudja képzelni, hogy mekkora fájdalom ez.

Lehet próbálkozni, praktikákat bevetni, hiába kreatív, csinos, ha a pasival nincs rendben valami. Ez olyan, mintha finomabbnál finomabb kajával megrakott asztal lenne valaki előtt, akinek nincs étvágya. Iylenkor nem a kajával, a terítéssel, egyéb külcsínnel van gond, hanem a pasival, csak nehéz belátni, és hajlamos a nő magát okoli.

Szia!

Hát én kitálaltam a házidoki előtt(kijött hozzánk,mert én voltam beteg),ő is ott volt és egyszerűen beégettem,lesz ami lesz alapon.A házidoki előtt meg már cikinek tarotta azt mondani,hogy ő tojik az egészre.Aztán a doki ít beutalót endokrinológiára,urológushoz,meg pszichiáterhez.Először az endokrinológiára ment,az ottani vérvételből derült ki az alacsony androgénszint,a pszichiáter meg azt mondta a depresszió is emiatt van.Az urológust persze már elsumákolta(pedig szerintem nem ártott volna).

Pesze sokkal jobb mint volt,de sajna nem olyan rózsaszi a dolog mit az elején.Állandóan azon problémázik,hogy csak a bogyók miatt megy,meg ő nem akar gyógyszereken élni,és ahogy csökkenti az adagot megint csökken a lelkesedés is,de átlagban a heti egy azért meg(bár egyre nyügvenyelősebb)de megvan:-(.A másik meg,hogy tiszta prűd lett,egyhangúak,unalmasak az együttlétek sajnos.Én hiába próbálok bármit bevetni húzza az orrát.A mulkor megjegyeztem pajkosan,hogy pont jó métű az asztal,erre ő fújj,dehát azon eszünk!Mintha legalábbis nemtudomén milyen perverz dolgoggal jöttem volna,vagy azzal,hogy vegyük be a postást is harmadiknak...Ágy,misszionárius póz, ez van és kész.Pedig az elmult évek nonstop visszautasításai rajtam se múltak el nyomtalanul,nekem is kéne egy kis lelkesítés,hogy újra "belejöjjek",meg vonzónak érezem magam....Hát ez van most nálunk.

Ami a fogamzásgátlót illeti én sokági Yadine-t szedtem egy idő utánn az velem is csinált ilyet(de még mindig több kedvem volt mint a férjemnek annó),de aztán váltottam Tri-Regolra,azzal nincs ilyen gond.

Csak egy kis színt kell vinni a mindennapokba...

Ha ügyesek vagytok akkor oda lesz értetek a férjetek és ti is megújult erővel tudtok lelkesedni érte...

Gratulálok,hogy egyenesbe sikeredett hozni a kapcsolatotokat.

Mivel igazán akartátok mind a ketten,így el is értétek.Bogyokkal vagy az nélkül,az mindegy

Olimpián sem az a lényeg,hogy hány centivel lett valaki bajnok.Aki nyer az nyer!Ennyi.

Gratulálok!

Lassan meglesz a mindennapi betevő.:)

Nem tudom jár e még erre valaki,de nálunk úgy tünik kezd megoldódni a gond.Heti 1 szex minimum van van,amikor 3 is:-))))))))))

Hogy mitől?Belátta(több mint 2 év utánn),hogy ez így nem állapot.Elmentünk orvoshoz.Alacsony androgénszint+ennek okán kialakult depresszió.Szedi a gyógyikat,hormonpótló+enyhe antidepresszáns(a doki azt mondta azt csak a biztonság kedvéért) és láss csodát..:-))))))))))))))))))))

Ahogy elnézem nem nagyon jár már erre senki...

De ha mégis akkor boldog karácsonyt:-)))))))))))))

Szia!

De jó,hogy írtál.Ez elég ilyesztően hangzik,mert nálunk is kb ugyanez van...Mégha ennyire nem is durván,de nálunk is csak vacsora-fürdés-Tv-alvás.Bár a háztartásban (még?) segít.De az,hogy ki sem lehet robantani itthonról,meg,hogy egyre többett hallom,hogy bocs,most nincs kedvem beszélgetni az ugyanúgy igaz.Tény vannak hullámhegyek,de azok gondolom azért nálatok is voltak...Az meg főleg elkeserít,hogy megoldani se sikerült,még orvossal sem...Szóval semmi remény?Amúgy én megértem,hogy eleged lett és otthagytad.Elvégre nem Terezaanya az ember...

Sziasztok!

Nálunk depresszió volt az oka a nemkivánomnak.Én 4 év utánn feladtam.Persze akkor sokan támadtak,hogy milyen szemét vagyok,hogy cserbenhagyom,de már én is majdnem rámentem.Nem akartam egy "élőhalottal" leélni az életemet.

Eleinte nálunk is minden nagyon szép és jó volt 3 évig,aztán azzal kezdődött,hogy nem akart menni sehová,nem érdekelte semmi,mindenre húzta az orrát,a szex is kezdett ritkulni(végén már csak kb 2 havonta tudtam rávenni),semmi más nem volt csak hazajött a melóbol,megfürdött és ült a Tv-előtt.Beszélgetni se nagyon akart,semmit.Már a háztartást is egyedül csináltam(pedig régen sokat segített),mindent.Nagynehezen elment orvoshoz,kapott antidepresszánsokat,de nem sokat használt.Azóta már az állását is elveszíette,most 40 évesen a szülei tartják el.Lehet kövezni,de én ezt nem akartam megvárni...Talán nem egészen ebbe a topicba tartozik a sztorim,de annyibol talán mégis,hogy depresszio is lehet oka a nemkivánomnak,meg,hogy a szakításban nálam is igen sokat nyomott a latba a kielégitetlenség.És a végén már ige, én sem akartam mert ránéztem a sz@rba harapott fejére és az én kedvem is elmet a szextől(de még az élettől) is.Hiába tudtam az indokot,hogy beteg,meg,hogy nem velem van baja,akkor se tudtam tovább csinálni:-(

Nálatok most mi a helyzet?

Én jelenleg kis túlzással, a szex gondolatától is írtózom.

Talán még örülök is neki, mert ahogy olvasom, sokaknak okoz fájdalmas perceket a párja elhanyagolása, aztán a szerető folyamatos hiánya.

Bebábozódtam... Eddig egy hernyónak éreztem magam, mert az önbecsülésem férjem visszautasítása miatt teljesen odalett, aztán kis átalakulás után tartok most a bábállapotnál, de tudom, hogy hamarosan eljön az IGAZi az életembe. :)

Ragcsi!

Én is pont ilyen sorrendben gondolkodtam. Mindet meg is kérdeztem tőle, mindet tagadta.

Wicked!

Te nagyon kemény vagy, ha ilyet meg tudtál lépni. Viszont nekem ez eszem ágában sincs, mert szeretem őt és ő is engem. Majd ha már utálom, kibaszom. :)

Egyébként minden más gondban velem van, segít megoldani az ügyeimet, támaszom, stb. Szóval remélem soha nem fogom utálni.

Annybaby!

Nem viccből mondta a férjed a franciázásra, hogy fúj? Mert én ha ilyen szexet látok, folyton mondom, hogy fúj de gusztustalan, nem szégyellik magukat? (Poénkodok a férjemnek és röhög is rajta.)

Mátyás, projektmenedzser (32)

"Tök jó a kapcsolatom a nőmmel, ettől függetlenül imádok maszturbálni. Hogy miért? Nem olyan macerás, mint felkészülni az ágyba bújásra, nincsenek elvárások, és ha úgy tartja kedvem, simán abbahagyhatom a felénél, anélkül, hogy a csajom rágná miatta a fülemet. Sokszor érzem magam feszültnek, de az önkielégítés után mindig megnyugszom, és nem fáradok el tőle annyira, mint egy maratoni szex után."

Annybaby !!!

Ha ilyen problémám lenne .

Tehát szeretem a férjem, de nem kíván, akkor tartanék szeretőt. A testi szükségleteim kielégíteném és az érzelmit pedig bezsebelném a férjemtől! Mindenki jól jár ! Nem lennél roncs.

Az, hogy összetaknyoljon a férj... ne tudjon éveken keresztül kielégíteni, nem hiszem , hogy bírnám!