Magányban... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Magányban...
Hát erre mondják: késő bánat. Akkor hoztál egy nagy döntést, életre kihatót. Még tetézted is: gyerekvállalással.
Saját makacsságot és rossz döntésed súlyát cipelned kell. Amire te vágysz, az a fellángolás, a testi vágy, de nem szerelem.
Ezt házasság előtt kell megélni, nem is egyszer, de csak azért, hogy rájöjj mire való és mire nem:)
Ezt kihagytad.
Most szívhatod. Mindenki saját sorsának kovácsa. És mindenkinek a saját keresztjét kell cipelnie. Hidd el, sokan cipelünk ilyet, csak mindenki mást.
A nagy helyzet az, hogy nem lehetsz önző, nem csak te vagy a világon: vannak gyerekeid és van férjed, helyettük is döntessz.
De önmagadért is felelős vagy, mert eddig nem voltál..
Jól gondold meg, most az egyszer, hogy mit teszel....
Ne érezd magadat magányosan én sokkal idősebb vagyok és 32.éve élek házasságban Én csak jóindulatból mondom becsüld meg a férjedet, mert mástól nem biztos, hogy ezt megkapnád, ha ilyen családcentrikus típus és mindent az égvilágon megtesz értetek. Hiszen gondolj bele szülő vagy a gyermekeidet fel kell nevelnetek és hogy nézne ki az, ha csonka családban nőnének fel apa nélkül?
Hidd el nekem kevesen részesülnek ilyenben. Jó én is szerencsés vagyok, mert az én férjem is úgyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik és ilyet manapság nem nagyon lehet kifogni. Ritka , mint a fehérholló ezt a kincset őrizd meg, mert ha elengeded, akkor nem biztos, hogy ilyenben mégegyszer részed lesz. Kívánok sok szerencsét
szívélyes üdv.Ágnes
Szia:-).
Az én kapcsolatom a párommal sem szerelemmel kezdődött, de 4 éve együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást, ami nem volt elmondható azokra a kapcsolataimra, amelyek rózsaszínü köddel kezdődtek. Ennek ellenére én azt mondom, ha úgy érzed, nem vele akarod leélni az életed, akkor inkább keress más partnert, mint szenvedve éld le az életed. Azzal a gyerekeid életét is tönkre teszed, mert ők tudatalatt érzik a Te bánatodat, és később ha felnőnek, hasonló élethelyzetet fognak létrehozni maguknak. A döntés elött azonban gondold át a dolgokat, az érzéseidet, és ha tényleg lépni akarsz, akkor ne félj a döntést meghozni.
Sok sikert, és boldog újévet kívánok Neked:-).
de szépet irtál!
megfogalandó....
Szija!
Ha valóban boldogtalan vagy, és magányos, azt ha a férjed valóban olyan cukorborsó ahogy leírtad, akkor észre fogja venni, és egy idő után a gyerekeid is. És ha itt tényleg nagy a baj, akkor ezt nem fogod tudni egy életen át viselni. De gondolkodj higgadtan, és hozz nagy döntést szerintem hirtelen. Szerintem is beszélned kéne a pároddal. De nem hiszem , hogy csak azért mellette kéne maradnod, mert minden szerelem elmúlik... és mert gyerekeid vannak. Talán a gyerekeid is boldogabb felnőttek lesznek majd, ha egy boldogabb édesanya neveli őket. Az elvált szülők gyerekei sem járnak ám mindíg olyan rosszul. Szertintem a szerelmet mindenki megérdemli. ÉS létezik, hogy egy szerelem tartós, és nem hül ki. Én 5 éve szerelemmel szeretem a párom, és cseppet sem lankadt egyikünk lelkesedése sem a másik iránt. Nem értem miért tartják ezt egyesek lehetetlennek. Hosszú távon persze ne a vad lángokat kajtassuk, értem én. De még csak 22 éves vagy, ahogy te magad is írtad, mások ebben a korban más dolgokkal vannak elfoglalva. Persze lehet, hogy ha olyan férjed lenne most, akit tényleg szeretsz, akkor nem bánnád hogy nincs buli, és miegymás.
Szerintem még rádtalálhat a szerelem. De talán ebben a kapcsolatban is lehetsz még boldog, jól gondolt át a dolgot, és beszélgess , minél többet, akár szakértővel, vagy a férjeddel, vagy akid van ezen a világon. Nem jó, ha az ember tényleg magányosnak érzi magát, de szerintem te falat húztál magad köré, és nem engedsz be senkit. Bárhogy is , de vigyázz a gyerekeidre, nehogy ők sérüljenek meg egy korábbi hibád miatt.
És bennem is felmerült a kérdés hogy nem e csak unatkozol e... . Nem tudom így felmérni mekkora lehet a baj, és tényleg szeretnél e majd mással élni, vagy csak egy lángralbbanás kell, vagy micsoda. De mint mondtam szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekeidre lelkére is vigyázz.
Sok szerencsét neked!
reszben igazan lehet.
szerintem nem egyszerubb a csaladon kivul keresni a boldogsagot, mint ha a ferjet probalja ujra szeretni.
en tapasztalatbol tudom. ha elvesztettem valakit aki fontos volt nekem, soha nem jott azonnal az igazi. mindig voltak kozbenso kalandok, kisebb nagyok kudarcok, buktatok. mire megtalaltam O-t
Oxi:Lehet,hogy csalódást okozna a gyerekeinek,ha nem maradna a férje mellett,de gondolj bele,mennyivel nagyobb csalódás úgy leélni egy életet,hogy szomorúnak látják az anyjukat,látni,és érezni,hogy nem boldog?!?!Aki nem volt benne,nem tudja!Jobb a színjáték élete végéig??22 éves,és még megtalálhatja az igazit,akibe szerelmes(2 gyerekkel is)Én elhiszem,hogy mindig a gyerek az elsődleges szempont,valószínű,hogy nekem is az lenne,de nem élném le boldogtalanul az életemet,végig hazudva!Sosem késő új életet kezdeni!Egy olyat ahol mindenki boldog!Nem ő lenne az első!Persze nem buzdítom,a megcsalásra,vagy a lelépésre!
Neki is megjár a boldogság!
Azt,hogy a gyerekek,hogy élnék meg,az főképp a szülőkön múlna!
hat ahhoz meg kellene nosulnom. bar van komoly jelolt, csak nem adja be a deekat.
na es nem vagyok mar 20 eves :S
Szia!
Teljesen igazad van, én nyertesnek érzem magam, csak körül kell néznem a munkahelyemen, vagy a környezetemben.Mindig a másik fél a hibás, a legegyszerűbb ha válunk...nekem csodás gyerekeim vannak, a lányom 15 éves a kisfiam 18 hónapos, 15 éves házasok voltunk az idén a férjemmel, remélem lesz aranylakodalmunk is!Amikor az ember lánya átérzi a felelősségét akkor rájön most már nincs én, csak MI vagyunk, bármit teszek az a gyerekeim életére is kihatással van, ezért jól meg kell gondolni minden lépést.
Szia!
Még soha nem írtam fórumba, többnyire csak olvasom őket, de most nem állhatom meg szó nélkül az őszinte vallomásodat.
Magam is keresztülmentem hasonló problémákon, segítségül szeretném megosztani veled az én példámat. 17 évesen mentem férjhez, már állapotosan, 18 évesen már a kezemben tartottam első gyermekünket...a házasságba bár szerelemből menetem, mégis menekültem otthonról, ahol a szüleim amióta csak az eszemet tudtam marták egymást, 25 év után váltak el, naggyából akkor amikor megismertem a férjemet.A válásuk ennek ellenére iszonyúan megviselt, még a mai napig nem hevertem ki.Csak saját magukkal törődtek a maguk boldogtalanságával, apám az alkoholban és más nőknél kereste a vígaszt, anyám meg emiatt le se ...minket, csak sírt mindig az elrontott házassága miatt, arra nem gondoltak, a csodás mintájukkal mit generálnak belénk, hogyan teszik tönkre a gyerekeiket! merthogy ezt a mintát láttuk,erre szocializálódtunk. Hármunk közül nekem sikerült normális életet élnem,de csak azért, mert a férjem szerelme és kitartása volt olyan erős, hogy megmutassa másképp is lehet. Amikor mélyponton voltunk őszintén elmondta mi a baj és eleinte mindig úgy reagáltam, hogy persze de te meg... aztán rájöttem milyen marha nehéz lehet, mennyi bátorság kell ahhoz, hogy ezt a szemembe mondja, mennyi akarat van e mögött, hogy megmentse a házasságunkat, Ő még hisz abban, hogy megmenthető ÉRTED? innentől kezdve csak változni akartam, nem úgy megoldani a problémákat ahogyan azt a szüleim tették. Minden nap egy harc! Tenni kell érte minden nap és ADNI ADNI ADNI, és aki ad az kap, TE mit adsz a férjednek? becsüld meg, mert ismeretlenül is mondhatom ritka kincsed van, és ha nem vigyázol a végén Te maradsz egyedül. A szerelem csodás én is kerestem másnál a boldogságot a szerelmet, mire rájöttem itthon van az enyém. Bánom amit tettem, ugyanaz hajtott ami téged, mostmár nincs az a férfi aki többet tudna adni mint a férjem! Szeress bele újra a férjedbe nézd őt más -és mások szemével.Ne kövesd el az én hibámat, ne lépj félre nem éri meg néhány hét eufória! Aztán még rosszabbul érzed magad mint előtte egy kis lelkiismeret furdalással spékelve. Ne tedd tönkre a gyerekeid életét, Te mostmár anya vagy mutass nekik példát, ha néha fáj, ne lássák, hogy sírsz. Mutasd meg a világnak, hogy igenis képes vagy rá, Te csakazértis BOLDOG leszel a férjeddel!
ehhez csupan annyit fuznek, hogy soha nem eljuk meg ugyanugy a szerelmet. valtozunk, es nem erezhetunk ugyanugy mas irant mint az elso nagy szerelem.szeintem nem is kell.
nem ez a fontos. bizalom, harmonia, megertes, es akkor valoszinu a szex is jo, de nem szabad bezarkozni a negy fal koze, mert a hetkoznapo tonkre tehetik a legjobb kapcsolatot is
Szia
sajnos én sem tudok mást írni, én is így gondolom... és sajnos valóban már vissza nem lehet csinálni, 23 éves vagyok, 7 éve egy párkapcsolatban, nem vagyunk házasok még, de rég nem lennénk együtt, ha nem szeretnénk egymást... ezzel azt akarom mondani, hogy igazán nem értem, hogy hogyan mertél férjhez menni csak dacból, azt akkor tudtad, hogy pl te nem olyan esküvőt akarsz, itt igazán meg kellett volna gondolnod, biztos akkor is tudtad, hogy ez egy nagy döntés.
És hát igen, valahogy meg kéne tanulnod értékelned azt amid van! Így nem lehet egyszerű, de ha eldobod aztán meg siránkozol, mert esetleg jelenlegi férjed továbblép, te meg akkor jössz rá, hogy oh tényleg a szerelem mással is elmúlik, sőt még bunkóbb is az a pasi... na akkor van paff...
De valóban igaza volt itt valakinek, hogy jöhet bármikor egy szerelem... és akkor lehet nincs visszaút a válástól...
Szóval én is azt mondom, legalább addig, amíg esetleg a fenti bekövetkezne - ami nálad valószínű, ha otthon magányosan érzed magad - tegyél meg mindent, ha már másért nem a gyerekekért, valahogy beszélj pároddal (ő vajon hogy érez? lehet hasonlóan, de ilyen fel sem merül benne a kötelességtudat miatt??), és esetleg egymásra találhatnátok, igen is próbálhattok időt keríteni olyan randikra, stb, amit esetleg kimaradt,próbálni elcsábítani egymást, ilyesmi, nem volt időtök egymásba CSAK szerelmesnek lenni, mert minden olyan hamar ment, pedig a szerelem az ami átalakul azzá a mély, tisztelet teljes szeretetté, ami a szerelemnél is nagyobb. Nem hiába mondják, a szerelem múlandó... Bár mai napig azt mondom szerelmes vagyok, de érzem persze a változást, hogy régen úgy várta az ember a találkozást, remegés, stb, ez idővel elmúlik, de érzem, hogy nélküle nem élet az élet!
Sok sikert!