Társas magányban (beszélgetés)
Erre a két szóra most ugorni tudnék..
A legutóbbi volt "párom" annak ellenére, hogy mindig én mentem hozzá, soha nem vitt sehova, önző módon azt merte mondani, hogy társas magányban él, ezért szakít.
Reagálni nem tudtam mit. Bár utólag nagy igazságtalanság volt.
Legalább a mostani párját ide-oda viszi, szemtanúja lehettem. Valószínűleg rájött, hogy neki is kellene tennie valamit, biztos én nem érdemelem meg.
Soha többé nem engedem, hogy egy pasi ilyet mondjon, mikor a lelkemet is kiteszem, és ráadásul nem is vagyok fontos, csak legyen mit a fejemhez vágni.
Épp szombaton vertem ki a hisztit. Tudom, hogy nagyon sokat dolgozik és ha itthon van pihenni is akar, de azt neki is be kell látnia, hogy egész nap itthon vagyok egyedül és vágyok egy kis kimozdulásra.Sikerült is rászednem és elmentünk kirándulni.
Nem olyan kellemes egész nap egyedül lenni.
Kb. egy hete,mert azt tudni kell,hogy sajnos mi nem tudtunk még összeköltözni a párommal és én a kislányunkkal a szüleimnél lakunk még.És most elég sok gondja van a páromnak.Azt mondta nem velem van baj, hanem vele,mert tisztáznia kell a dolgokat.Azt mondta,hogy nincs harmadik személy,de én félek,hogy csak hiteget.Most ebből van pici konfliktusunk,de lassan 5 éve leszünk együtt és ez az első alkalom,hogy ilyen helyzetben vagyunk!
Remélem érthető:(
31 éve élek a párommal:-)
Ne keseredj el voltak évek amikor én is úgy éreztem,hogy "társas magányban" élek. Nem volt munkám,itthon voltam és nagyon rossz volt,hogy úgy éreztem elhanyagolnak. Próbálj meg kellemes időtöltést találni egyedül,vagy barátokkal,esetleg beszéld meg a pároddal,hogy mi az oka ennek az érzésnek.
Szia!
Most éppen én is ilyen korszakban vagyok!
Szép estét!
Olyanokat várok ide,akik annak ellenére,hogy párkapcsolatban élnek, magányosak.Remélem kevesen vagyunk.