Hogyan éljem túl? Hogy vészeljem át a napokat? Hogy csináljam? (beszélgetés)

Engem nem megcsaltak.. csak agresszíven bántak velem: megdobott valamivel meg ilyenek, de ilyenkor szó szerint ki akad, nem gondolkodik, úgyhogy csatlakoznék a fájó szívű nők csoportjához.

Fél éve házasodtunk össze és ez a vége... ráadásul egy olyan környezetből jövök, ahol az együttélés elítélt, a válással együtt, pontosabban, jól kipleytkálnak. De engem nem szabad, hogy érdekeljen.

Egyszer én is hazajöttem, de most végleges...fogta a lábam és sírt, könyörgött, esdekelt, hogy ne menjek... mégis volt erőm menni, pedig a szívem, az megölelte volna s azt mondta volna, hogy maradok drágám, ne sírj, tudom, hogy nem tehetsz róla.

Mikor vele voltam én is mint te, azt mondtam, hogy jaj, be nem jó vele ez a házasság, a folytonos vita, hogy miért forgatom a rántottát annyit meg ilyenek. Most meg siratom, hogy szeretem, meg miért kellett vége legyen.

Azt mondta az egyik barátnőm, hogy ilyenkor váláskor az ember azt is sirítja a házasságból ami nem volt benne...te is valószínű így vagy ezzel.

Írjunk majd minden nap, ötleteket adjunk, hozzuk meg a jókedvet:).

Én gitározni tanulok meg hollandul...két fő cél. Ma este lánybúcsúztató buli, mire nincs kedvem menni, de lehet, hogy jót tesz majd.

Viszont nekem itt vannak az igazi barátnők meg a család: na ők azok, akikben nem csalódtam soha.

Fel a fejjel!!!!!!!!!!!

Mennyi hasonló sors, mennyi összetört szívű nő. Velem sem először fordult most elő, ráadásul ugyanazzal a fiúval. 2 hete történt. Azt mondta helyrehoz mindent, amit lehet és úgyis én leszek a felesége. Bizonygatta, hogy én vagyok az élete, imád, de sikerült Neki 2 hét után becsajoznia. Mindegy, el fog múlni a fájdalom. Tudom, tapasztalat. Csak idő kell. Mindenre az időa válasz. Csak kérdés, hogy mennyire vagyunk türelmesek. Túl fogjuk élni Lányok. Isten annyi terhet rak ránk, amennyit el bírunk viselni. És azt soha ne felejtsétek el, hogy ahol árnyék van, ott már valahol biztos pislákol a fény is.

Javasoft, kitartás!

Én szerencsére pozitívan csalódtam a barátaimban, olyanok is felvették velem a kapcsolatot, amikor megtudták, hogy mi történt, akikkel nem beszéltem már ezer éve.

Ma találkoztam a volt párommal, és elég érdekes volt. Valahogy nem süt róla a boldogság, ahogy az egy kapcsolat elején a szerelmes emberről szokott. Rólam viszont sütött a magabiztosság, egyáltalán nem látszott rajtam, hogy összetörtem pár hete. A kapcsolatunk alatt az volt az egyik baja, hogy nem nagyon jártunk el szórakozni, főleg anyagi okok miatt. Ma kiderült, hogy a csajjal sem megy sehová, mert a csaj az átlagos fizetésének több mint a felét kapásból félreteszi, úgyhogy nem jut bulizni... :) Vicces volt! Szerintem is úgy lehet bosszút állni, ha nem veszel tudomást róla. Én a találkozás alkalmával is elhitettem, hogy ő nekem senki. Láthatóan zavarta.

A düh az tényleg egy fokozata a feldolgozásnak.

Ha úgy érzed,hogy segít,hogy kiosztod,tedd meg!

Nem kell az ő lelkével is Neked foglalkoznod!

Viszont a kibeszélés is sokat segít.

A pszichológus is segíthet.

Azt hiszem,most hiába várod,hogy sajnáljon téged!

El van foglalva az önsajnálatával!

Bosszú? Minek? Kicsinyes dolog!

Túl leszel rajta!De kell még IDŐ!

Járj el otthonról,foglald el magad!

Barátnők...

Van egy nagyon kedves...

Pár hónapja megszakítottam vele a kapcsolatot mert nem tartottam igazi barátnak. Most hogy megtudta mi van hívott és kb azt mondta én tehetek az egészről, hogy én kergettem bele. Ilyen nincs.

sajnos, igen. Vannak iyln fázisok a feldolgozásban.... csak ne hagyd, h túl sokáig tartson ez az állapot, mert brátságokat teh tönkre, te pedig mekeseredett ember benyomását kelted, ha sokáig érzed ezt a gyűlöletet!

Sztem most vedd elő a barátnőket! Menjetek el ide-oda, h ne szigetelődj el teljesen, és legalább a fgyelmed is ha nem is teljesen, de részben elterelődik a dolgokról. (amikor lefekszik az ember iylenkor úgyis ezek körül a dolgok körül pörög az agya, az is elég az agymenésből)

Iszonyat dühösen!

Rég voltam már ennyire dühös!

Legszivesebben szétvernék valamit ha nem sajnálnám....

Nem történt semmi különös, a szokásos és a nyomorúságos kis életem, semmi más.

Felidegeltek bent is. K.rva nehéz volt helyt állnom és normálisan koncentrálni a dolgokra.

Aztán felhívtam és kiadtam magamból a dühömet nem törődve azzal, hogy ő mit érez. Teszek rá!!!!!!

Utálok mindent és mindenkit!

Ez egy fázis?

Vannak ilyen fázisok vagy mi a túró ez??? De most komolyan!

Követeltem, hogy ezentúl ő sajnáljon, én nem fogom.

Bárcsak mindenki tudná és mindenki rájuk mutogatna, komolyan! Erre vágyom csak! Elégtétel? Fogalmam sincs.

Nem vagyok bosszú álló de a tököm ki van már, hogy mindig próbáltam és úgy gondolom jó ember is vagyok és ezt kapom az élettől.

Azt hiszem most vagyok túl életem talán egyik legnehezebb napján.

12 után értem "haza". Ő még dolgozott, direkt mentem így, így szerettem volna, hogy mire hazaér ott legyek de már összepakolva a cuccaim nagy részét.

Még mindig maradt ott cuccom, azért 8 évnyi cucc nem kevés, könyvek, cipők, cd-k, kazetták.

Teljesen normálisan zajlott köztünk minden, amennyire lehet. Túl sokat nem beszélt, inkább én.

Még tegnap a telefonba beismerte azokat a dolgokat amiket K mondott. Annyit mondott azért nem mondta el mert tudta ezzel még nagyobb fájdalmat fog okozni. Tény és való, hogy így volt.

Az a helyzet, hogy 8 év az 8 év. Nem lehet kitörölni, elfelejteni vagy bármi mást, ahogy őt sem. Sokan hülyének fogtok tartani, nem gond, elbírok vele mert csak én láttam, hogy milyen állapotbban van.

Nem akarta eddig elmondani az összes részletet de nem tudta titkolni.

Tényleg bánja és kikészült lelkileg-fizikailag de sajnos ez engem akkor sem marasztalt, ezért kicsit kőszívűnek is érzem magam de nem volt mit tenni.

Kértem, hogy szerdán menjen orvoshoz és irasson fel valamilyen nyugtatót. Vagy idegi alapon történik vagy pedig bele fog betegedni. Szúr a szíve, a mellkasa és nem kap levegőt, illetve idegi alapon rángatózik a lába. Nem színlel, ez így van.

Sírt ma is végig, én csak néha.

Nem tudom honnan van bennem ez az erő, tényleg nem.

Próbáltam tartani benne a lelket és mondtam, hogy bármi is történt bármikor számíthat rám és ha akarja maradhatunk barátok.

Tudom, sokan azt mondjátok majd nem tesz nekem jót.

Nem tudom, lehet, hogy nem de jobban féltem őt most mint magamat, akármi is volt. Neki pedig jót tesz ha beszélhet velem, ez a helyzet.

Azt mondta fordított esetben ő megtudna nekem bocsájtani. Nem hiszem egyébként, ezt addig nem tudja az ember míg nem tapasztalja meg. Hogy ő szeret annyira, hogy megtudná bocsájtani csak, hogy együtt maradjunk.

Úgy tűnik én nem szeretem annyira vagy nem tudom.

Ismerem magam, sosem tudnám túltenni magam az egészen, egyszerűen nem menne.

Reménykedni fog tudom. addig maradok a közelében míg jobban nem lesz. Aztán ahogy múlnak a napok enyhülni fog a fájdalma. Állítom jobban szenved mint én mert én voltam az egyetlen ember akinek igazán számított, tényleg. Nagyon magára maradt, teljesen egyedül.

Úgy láttam rajta, hogy azért túl akarja élni. Jobb is, hogy Fifi ott maradt neki, van valaki akiről gondoskodnia kell.

Még a héten el kell majd mennem átirítni az internetet az én nevemről.

Elhoztam számlákat amiket én fizetek majd be mert ott laktam. Tudom, semmit sem kellene tennem de ilyen ember vagyok.

Míg jött anyu férje ő elment.

Már hazaért. Rendben van.

Azt mondta minden nap ezen esik át, ilyen testi tünetei vannak, reggelre kialussza.

Annyira átérzem a helyzetedet.

Nem is nagyon lehet ilyenkor mit mondani,csak kitartást kívánok,hidd el,minden rendbe jön majd,csak ne hagyd el magad.

Beszélgess róla ha az kell,sírjál...csak ne tedd tönkre magad.

Én tudom,mert 4hónapja én is szétmentem volt barátommal.

3év után úgy itt hagyott engem,mint a sicc.

Olyan volt,mint egy rémálom,aminek nem láttam a végét. Borzalmas...

Nincs gyógymód,csak az idő,barátok...család!

Jaj szegénykém :(

Van valami programod mára, ami esetleg elterelni a gondolataidat?

Azt hittem könnyebb lesz, a düh ami bennem van majd szépen megoldja a dolgokat de sajnos nem teszi, nagyon nem.

Furcsán hangzik de napról-napra döbbenek rá újra meg újra és nyilvánvalóbban, hogy igen, megtörtént, igen, így lett vége, nincs többé mi, egyedül maradtam. Az az ember akire bíztam az életem ezt tette velem.

Talán majd egyszer jobban leszek, most úgy érzem ha fizikailag birom is lelkileg szépen lassan belehalok és kikészülök teljesen.

Tegnap este már annyira sírtam megint, hogy újra nem akartam reggel felébredni de itt vagyok, látjátok.

Szörnyen. Szeretnék elaludni és bárcsak soha többé ne kelnék fel.

Én akartam tudni egyre több részletet de a részletek miatt pedig testileg egyre rosszabbul vagyok. Hogy miket ígérgetett neki.... és őszinte a csaj, tényleg az.

Bele halok a fájdalomba, abba, hogy kivel éltem 8 évig és kivel vesztettem el 8 évet az életemből.

Hagyd abba! Ne kérdezgesd őket,és ne nyomozgass,mert csak magadnak okozol vele fájdalmat! Most még nem vagy kész arra,hogy szembenézz bizonyos dolgokkal! Amiről tudnod kell,úgyis fogsz majd tudni,ha nem mész utána akkor is...:S Sajnos. És ne vond őt sem felelősségre,mert ahogy már írták előttem,úgyis hazudni fog! Az ilyen mocsok fajtának benne van a génjeiben,hogy még akkor is hazudik,amikor már semmi értelme.

Ne a múltat boncolgasd,még ne.... Most 'túlélj'! Ebbe fektesd minden energiádat.Csak lépésről-lépésre...egyiket a másik után.Fog menni,hidd el,csak rohadt nehéz...

Nagyon sajnálom. Ne emészd magad és ne is gondolj ilyenekre, amit az utolsó sorba írtál!!!!! Erős vagyok!

Próbálj progamokat csinálni a barátaiddal, menj el ide oda, tereld el a gondolataidat!

Egyébként meg mondjuk miért hazudna a csaj, de szerinted elmondaná neki, hogy 6 hónapig volt valakije? Elég érdekes!

Eddig hittem csak azt, hogy erős vagyok....

Teljesen összetörtem.

Teljesen kikészültem.

Ráírtam a csajra, hogy mire volt ez jó, hogy nincs lelkiismeret furdalása hisz 8 év alatt volt páromnak senkije sem volt, ő csavarta az ujja köré. Erre vissza írt, hogy neki mást mondott, hogy rajta kívül volt valakije és azzal 6 hónapig együtt volt csak ott a nő lebukott a pasija előtt.

Még nem kérdeztem rá a szemétládánál.

Hányan lehettek?

Hogy lehettem ilyen vak? Ilyen idióta? Ilyen barom? Hogyan?

Ki tudja mit kaptam el tőle, Istenem. Bele fogok halni. Semmi másra nem vágyom mint, hogy el aludjak és többé ne ébredjek fel.

Volt....

Valószínűleg egyáltalán nincs bőr a pofáján.