Hogy illik vendégnek útravalót csomagolni? (beszélgetés)

"Igen, szedtem, mert úgy éreztem, hogy nem illene visszautístanom, csak közben nem voltam jó kedvű, persze nem amiatt, mert kaptam, hanem mert úgy éreztem, nem annyira elfogadók velem."

Szemben a te édesanyáddal, aki meg tukmálja, ha kell,ha nem. Mert ő annyira el tudja fogadni a másik akaratát. 😎

Próbálj meg változatni, mert nagyon kemény lesz így az élet.

"Ő mindig bőségesen csomagol, sőt sokkal többet is, mint elég, és megsértődik, ha nem fogadja el az ember. Aztán, ha az kidobja majd, az nem érdekli, ő, amit oda szán, azt oda adja, arról nem lehet lebeszélni. Ő ezzel is kifejezi a szeretét."

Ennek pont semmi köze a szeretethez. Sőt, a másik totális semmibe vevése. Akarod, vagy sem, én letolom a torkodon az akaratomat.

Elfogadom az érzésed, nem ellene érvelek, csak nem értem. Több komponense van a kiváltódásának, amiről nem tudunk, mert maga az esemény kevés lenne hozzá.

Bizonyára lesz még máskor alkalom, amikor mindketten javíthattok, ez most így sült el. Ne táplálj miatta bosszankodást, nem éri meg.

Igen, az a halálom amikor alkohollal csinálják ezt, és amikor megmondom, hogy nem és kész, akkor érezni hogy kicsit megsértődtek. :D Hát bocs hogy nem fogok pálinkát inni ha nincs kedvem, azért az nem a pohár víz kategória, amit illemből elfogad az ember bármikor...

Szerintem ez az útravaló csomagolás ez vendégségben is kedves szokás, én el szoktam fogadni, és általában viszek is magammal vendégségbe valami sütikét vagy valamit, és nem azért, mert ott akarom lerakni a felesleg kajámat. :D

Igen, elég buta szokás egyébként :) Semmi más ez, mint mások határainak nem tiszteletben tartása, gyakorlatilag egy hatalmi harc, amivel az illető, aki csomagol, különbnek érezheti magát és igazolhatja a saját dolgait. Én nem szeretem és nem is tolerálom, ha valaki erőszakoskodik velem. Udvariasan, kedvesen, de nagyon határozottan leállítom az illetőt és nem megyek bele beszélgetésbe arról, hogy dehát miért nem ... Köszönöm, kedves, hogy felajánlotta, de nem és kész. Erőszakos emberekkel szemben határt kell szabni.

Más kérdés, hogy ha valaki mondjuk elhoz a saját szüleitől ilyesmit, de most kifejezetten vendégségről van szó.

Nem. Általában nem szoktam "végig lapozni" egymillió lehetőséget. Arra reagálok, amit írnak, abban meg semmi ilyenről nem volt szó, amit most írtál.

De még mindig nem az ő hibája, hogy te hogy érzed magad egy ilyen helyzetben. Nem akart megalázni, nem akart semmilyen helyzetbe hozni. Nem neki van dolga a te kisebbségi érzéseiddel, hanem neked.

Egyébként nyugodtan mondhattad volna azt, hogy köszönöm szépen a kedvességet, nem csomagolok ételt, de igazán nagyon kedvesek, hogy felajánlották.

Ez az udvarias, korrekt, felnőtt módja a határaid kijelölésének.

Ha ezt a másik fél nem tudja kezelni, az az ő problémája: ő volt túl erőszakos. Azt neki kell megoldania, nem neked.

Akkor láttak életükben először, mit kellett volna tenniük? Beléd szeretni?

Elég extrém elvárásaid vannak idegenekkel szemben.

Nem, egy ilyen látogatás nem olyan, mint egy vizsga, kivéve, ha a királyi családhoz mész vacsorára, de ez nyilvánvalóan nem az eset volt ...

Elmész, udvarias vagy, ők is veled, ennyi. Nem kell egymást szeretni, rajongani, semmi sem kötelező. Az udvariasság és a tisztelet az, ami elvárható, a többi ha esetleg kialakul később, remek. Ha nem alakul ki, akkor sincsen semmi baj.

Hát adják a malacoknak nyugodtan :)

A mi életünk nem más dolgainak, ételének raktára, lerakata, kukája, ilyesmit soha nem fogadnék el vendégségben. Nem az én dolgom mások maradékáról gondoskodni vagy igazolni, hogy milyen jól tették, hogy túlfőzték magukat, nem kellett kidobni.

Igen, szedtem, mert úgy éreztem, hogy nem illene visszautístanom, csak közben nem voltam jó kedvű, persze nem amiatt, mert kaptam, hanem mert úgy éreztem, nem annyira elfogadók velem.

És utólag állt össze bennem az, amit leírtam.

Szóval nem az étel, nem a kínálás, hanem az ezen keresztül érezhető attitűd; hogy nem nyitott karral várnak a családba, hogy van velük valami ki nem mondott problémájuk.

Egy ilyen látogatás olyan, mint egy vizsga.

Nálunk a családban jellemző. Végül is nem gond, mert utána pár napra le van tudva a kaja.

De nem elvárható.

"Én soha nem hallottam még olyat, hogy valaki elkezdené a maradékot tukmálni és csomagolgatni a vendégeinek."

Hozzátéve, hogy vigyétek, mert úgyis a kutyának, malacoknak adjuk. :D

A franciák nem is a világ negyedik legelhízottabb országa :) A megfelelő mennyiségű ételt eszik meg és kész.

Én soha nem hallottam még olyat, hogy valaki elkezdené a maradékot tukmálni és csomagolgatni a vendégeinek.

Csak hogy lásd a kulturális különbségeket: ismerősöm mesélte, hogy a francia barátnője szüleinél volt vendégségben. Mindenkinek akkurátusan ki volt készítve 1-1 szelet hús, köretből is annyi, hogy jutott mindenkinek, de el is fogyott.

Szó sem esett arról, hogy a szülők pakolnak kaját a fiataloknak.

A magyarok általában szeretnek nagy vendégséget csapni, aztán szétosztani a megmaradt ételt a vendégek között, de nincs erre egységes illemszabály. Itt is van, aki ad, van, aki nem ad, van, aki pakol, van, aki rád bízza, hogy

válogass. De abból, hogy ad (bárhogyan), sehogy nem következik, hogy rosszat akar.

Ő az anyád. Az anyósjelölted meg az anyósjelölted.

Most akkor az a baj, hogy korán kvázi családtagként kezelt (azzal, hogy szedj magadnak), vagy az, hogy nem volt elég szívélyes (nem annyira, mint anyukád)?

Egyáltalán nem lett volna kötelessége adni neked abból az ételből, amit ettetek, úgyhogy nem igazán értem az elvárásaidat.

Ez mennyivel jobb, mint az, hogy vigyél abból amiből szeretnél.?

Ha meg nem, hát jön a durci.