Hamis barátunk: az alkohol

Az utóbbi időben egyre növekszik az alkoholista nők száma. Elsősorban azok a nők veszélyeztettek, akik önértékelési zavarokkal küszködnek.

Az egész egy korttyal, egy pohárkával kezdődik. Aztán lassan, de biztosan vezet az út a függőséghez. Az alkohol okozta „kellemes” állapot mind rövidebb ideig tart, és egyre több szükséges ahhoz, hogy a sok keserűség, görcs, gátlás után átvegye az uralkodást a felszabadultság, a lazaság érzése. A kezdeti stádiumban még nem érzi az ember lánya a bűntudatot minden egyes pohárnál, nem tartja bűnnek az üvegek dugdosását, nem remeg reggelenként, de egyértelműen megindul a lejtőn.

Van, aki gátlás nélkül iszik, bárhol, bármikor és bármennyit, s van, aki zugivó. Az utóbbiak a párnák és vasalt törülközők közé, a szennyesládába, mosógépbe, a szekrény mögé rejtik az üveget, a leglehetetlenebb helyekre szúrják el „becses kincsüket, támaszukat, vigasztalójukat” – az alkoholos üveget. Miközben úgy vélik, ők nem függőek, a helyzet urai, hiszen nem részegednek le eszméletvesztésig, csak lehajtanak egy-egy pohárral.

Természetesen nem válik mindenki alkoholfüggővé, aki alkoholt fogyaszt, sőt az sem számít alkoholistának, aki alkalmanként felönt a garatra. De aki túl gyakran (sőt rendszeresen) fogyasztja az alkoholt, elveszíti valóságérzékét, s túlbecsüli önmagát. Azt gondolja, neki nem árthat az alkohol. Lába alól azonban hamar kicsúszik a talaj, és ivási szokásait nem tudja többé ellenőrizni. A gondolatai már csak az alkoholra összpontosulnak, és minden más jelentéktelenné válik számára. Semmire sem tud odafigyelni, éppen ezért elveszítheti a munkahelyét, a szeretteit – és mindent, ami az életében fontos volt.

A túl sok ital mérgezi a lelket, a testet és az emberi kapcsolatokat is. Igaz, hogy átmenetileg talán ösztönöz, lazít és segít a problémák megoldásában, de a későbbiekben maga lesz a legnagyobb probléma.

Mert az élet kegyetlen

Rézi néni hatvanöt múlt, de úgy néz ki, mintha nyolcvan lenne. Szürke haja mocskos és kócos, bőre ráncos, orrán borvirág éktelenkedik. Faluszéli kis viskójában iszonyatos rendetlenség uralkodik. Az udvaron három tyúk kárál. Rézi néni hunyorogva nézi a tavaszi napot, aztán mivel friss a levegő, felhúzza a szvetterét, és bizonytalan léptekkel elindul az utcán. A presszó felé megy felhajtani a reggeli melengető féldecijét. Pedig Rézi néni gyönyörű leány volt. Legények hada csapta neki a szelet, de ő csak a kékszemű Lacit szerette. De Lacinak mást szántak a szülei. Rézi elkeseredésében feleségül ment Ferihez. Férje állandóan féltékenykedett rá, még akkor is, amikor már terhes volt az első gyerekükkel. Rézi gyötrődött a hitvesi ágyban, és gyötrődött a férj állandó kirohanásaitól. Igyekezett mindent rendben tartani: a háztartást példásan vezette, a gyerekeket szeretettel nevelte, a kertben egy szál gyomot nem tűrt meg, de férje féltékenységi rohamait nem bírta sokáig elviselni. Gyűlölte a férjét, és csak azon a másikon járt az esze. Bánatában állandóan dolgozott. Aztán egy napon felhajtott a spájzban egy stampedli borókapálinkát. Az ital lelket melengetően áradt szét a testében. És a szépséges, de búbánatos Rézi inni kezdett. Amikor a férje rájött, félholtra verte, de Rézit akkor már nem érdekelte semmi. Nem vágyott másra, csak arra a melengető érzésre, a zsibbadásra, a felejtésre.

A férje egy darabig még ütlegelte, aztán elvált tőle. Gyerekei elhagyták, mert szégyellték az anyjukat. Rézi néni hazaköltözött a szülői házba. Mióta szülei meghaltak, egyedül él. A kutya se néz feléje. Csak az a három tyúk kárál az udvarán. Amikor a postás meghozza a nyugdíját, Rézi néni alkoholra költi; ha elfogy a pénz, akár lop is, csak hogy italra teljen. Az egykori csodaszép leányt ma mindenki kerüli, s ha megjelenik az utcán, sietve zárják be a kaput, nehogy lába keljen valaminek. Az eltorzult arcú asszony a semmibe meredő szemmel, motyogva rója a falu utcáit: – Az élet olyan kegyetlen…

Iszom, hogy elviseljem

Klára szerelmes lett a munkatársába. Két éve tartott a viszonya, amikor nem bírta tovább és mindent bevallott a férjének. A férje viszont nem akart válni, inkább kényszerítette a feleségét, hogy szakítson a szerelmével. Az egész család előtt leszégyenítette, és Klára az anyja, az anyósa és a testvérei rábeszélésére tényleg elhagyta, akit nagyon szeretett. A férjével és gyermekeivel maradt. Az érzéseinek viszont nem tudott parancsolni, azok megállás nélkül kínozták. Ráadásul mást sem hallott a férjétől, csak szemrehányásokat: rossz anya, rossz feleség vagy, utcanő, ócska ribanc. Klára inni kezdett, hogy a szavak ne bántsák, hogy a szerelmét el tudja felejteni. Az üveget a pincébe, a ruháskosárba, a vánkosa alá, a faragott csillárba, a téli kabátja zsebébe dugdosta. Persze nem itta holtrészegre magát, hiszen a gyerekeit el kellett látnia, de nem bírta nyomás nélkül. – Nem vagyok alkoholista – mondogatja –, éppen csak annyit iszom, hogy az életet el tudjam viselni.

Vilma férje alkoholista. Amikor iszik agresszív. Üt, vág, tör, zúz. Vilma sokat szenvedett, míg enyhítésért ő is a pohárért nyúlt. Ivott, hogy ne fájjanak annyira az ütések. Egyszer azonban a részeg férje majdnem agyonverte a tízéves kisfiukat, és mivel Vilma sem volt józan, nem tudta a gyereket megvédeni. Akkor fogadta meg, hogy leszokik. Pszichiáterhez fordult, és ma már öt éve nem iszik. Igaz, még mindig a férjével él, de már meg tudja védeni magát. Ha készül a vihar, a fiával együtt a hátsó ajtón át a sógorához menekül. Azt tervezi, nemsokára elválik a férjétől.

Anikó szeretett volna főiskolára járni, de a felvételije nem sikerült, helyszűke miatt nem vették fel. Háromszor próbálkozott – mindig ugyanazt a választ kapta. Amíg a tanulással, felkészüléssel foglalkozott, barátnői sorra elmaradoztak mellőle: férjhez mentek. Ő pedig magára maradt. A munkahelyén sem érezte jól magát, hiszen munkatársaitól sokkal többnek tartotta magát. A közös eseményeket kerülte, problémáit, gondolatait senkivel sem osztotta meg. Úgy érezte, senki sem érti meg őt. Az évek pedig szaladnak. Anikónak ma egyetlenegy társa van magányában: az alkoholos üveg.

Nem árt, ha tudjuk

Aki rendszeresen fogyaszt alkoholt, annak a bőre idő előtt öregedni kezd, sőt megjelenik a szem alatti ödéma is: a jég, a hideg kanál, a kamillás borogatás vagy más szerek már nem segítenek. Nagyobb alkoholfogyasztásnál megjelennek a kis, piros erecskék is, főleg az arcon és az orron. Ezeket semmilyen kozmetikum sem tudja eltüntetni. A bőr hamarabb elernyed, a pórusok kitágulnak, és gyulladás lép fel.

Terhesség alatt nem szabad alkoholt fogyasztani. Az alkohol áthatol a placentán, a méhlepényen is. Így bekerül a gyermek vérkeringésébe. Az újszülötteknél az alkohol a legfőbb oka a fejlődési rendellenességeknek és fejlődési zavaroknak. Ijesztő adat: az alkoholista anyák gyermekeinek körülbelül 17 százaléka hal meg még a méhben, vagy nem sokkal a születés után.

Gyógyszerszedésnél érdemes áttanulmányozni a használati utasítást. Ha tiltja az alkoholfogyasztást, a legjobb a tanácsot betartani. A fogamzásgátlónál és minden ösztrogén tartalmú gyógyszernél a véralkoholszint hosszabb ideig marad magas. De más gyógyszerek, például az altatók és bizonyos antidepresszáns tabletták hatása is megváltozik az alkoholfogyasztástól. Súlyos tudatzavartól tudatvesztésig bármi előfordulhat, a legsúlyosabb eset halállal is végződhet.

Ha egy azonos súlyú férfi és nő azonos mennyiségű alkoholt fogyaszt, a nő véralkoholszintje magasabb lesz, mint a férfié. A nők testén ugyanis több a zsírszövet, mint a férfiakén, viszont kevesebb a vérük, az alkohol pedig a vérben oszlik el. A nőknél kritikus mennyiség a napi kb. 20 gramm tiszta alkohol. Napi két és fél deci bor rendszeres fogyasztása hosszú távon agyi és szervi károsodáshoz vezethet. Egy pohár sör körülbelül 90 kcal-t, egy pohár bor kb. 155 kcal-t, egy pohár pezsgő kb. 170 kcal-t tartalmaz.

Szerző: Póda Erzsébet

Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.