"Ella néni" tanácsai - Avagy hogyan bánjunk a fűszerekkel?

A gyűjtemény címe:

Süssünk-főzzünk!

Háztartási tudnivalók falusi leányok számára

Ella néni receptjeivel

Kiadta a Katolikus Nőszövetség Faluszervező Irodája – a cím pedig: Budapest, Pagony utca 8.

Ahányszor csak a kezembe kerül a köteg, mindig lázasan jár az agyam: megpróbálom felidézni, ki volt az a nagyszerű ember, aki ezt nekem ajándékozta, de sajnos még mindig nem jutott eszembe...

A könyv az általános tudnivalóktól kezdve a húsok készítésén át egészen a sütemények sütéséig minden fontos dolgot tartalmaz. Ám a jó tanácsokon túl (melyek ma éppoly hasznosak a háziasszonyok számára, mint az elmúlt században) csak a főzelékek és húsok fejezetének feléig vannak meg a lapok… Talán egyszer, éppoly csoda folytán, mint ahogy az első rész hozzám jutott, rám talál majd a könyv másik részének másolata is. (Mindenesetre feljegyeztem a teljesülendő álmaim közé…)

Igaz, hogy a gyűjtemény nem ezzel kezdődik, de először a Fűszerek fejezetet ajánlom kedves, főzőcskézni szerető olvasóink figyelmébe. (Ami a tanácsok és receptek „ideológiai részét” illeti, akad, ami mosolyra fakasztja a ma emberét...)

S hogy mit ír ebben a fejezetben "Ella néni"?

Íme:

"Fűszerekkel ételeinknek különleges és kellemes ízt biztosíthatunk, de óvatosan kell használnunk, mert a sok vagy erős fűszer elrontja az ételeket és egészségtelen is. Tehát mindég mindenből keveset használjunk, ez a finom, ízletes és egészséges főzés titka.

Zöldpetrezselyem a legáltalánosabban használt ízesítő. A leveleket megmossuk, vastag szárról leszedjük, és éles késsel egészen apróra vágjuk. Dísztelen és hanyag dolog a levesben petrezselyem-lepedőket úsztatni. A fagyok beállta előtt egy-két petrezselyem gyökeret cserépbe ültetünk és bevisszük a lakás egyik napos ablakába, öntözgetjük s így egész télen lesz friss zöldpetrezselymünk.

Paprika. Mértékkel használva kellemes ízt és szép színt ad az ételnek, sok belőle káros az egészségre. Ha forró zsírba tesszük, megbarnul, és kellemetlen ízt kap. Színét még húsételeknél is pótolhatjuk kevés paradicsommal, mely nagyon finom ízt is ad. Nyáron az ételek ízesítésére, levesbe, pörköltbe zöldpaprikát is használunk. Ha látjuk, hogy az erei sárgák, feltétlenül vágjuk ki, mert a csípőssége kellemetlen.

Bors. Szemesen és törve használjuk, de mindég nagyon óvatosan, mert egészségtelen fűszer. Kevesebb gyomorbajos volna Magyarországon, és kevesebbet innának az emberek, ha az asszonyok takarékosabban bánnának az erős fűszerekkel. Ha szemes borsot főzünk az ételbe, azt tálalás előtt mindég szedjük ki.

Vöröshagyma. Ízletes, egészséges fűszer, csak akinek sok a gyomorsava kap gyomorégést és fájdalmakat tőle. Hibája, hogy a szaga kellemetlen, aki tehát bánik vele, legyen elővigyázatos. A kést, amellyel hagymát vágott, homokkal, vagy hamuval azonnal súrolja meg, úgyszintén a deszkát is, melyet más célra ne használjon. Kezét, ha hagymával bánt, azonnal mossa meg hideg vízzel, így leghamarabb megszabadul a szagától. A hagymaszag annak, aki eszi, és aki vele foglalkozik, kellemes lehet, de a másik embernek mindég kellemetlen. Legyünk hát tapintatosak embertársaink iránt. Sok időt és fáradtságot takarítunk meg, ha hagymareszelőt veszünk pár fillérért. A dúrván vágott hagyma kellemetlen az ételben, apróra vágni pedig sok fáradságba és időbe kerül.

Fokhagyma. Akik szeretik, azok ízletes és egészséges fűszernek tartják. Megbocsájthatatlan hibája azonban átható és kellemetlen szaga. Szerencsére egyetlen ételhez sem tartozik olyan szorosan hozzá, hogy ki ne hagyhatnánk belőle. Különösen azok, akik emberek között élnek, iskolába, összejövetelekre, társaságba járnak, mondjanak le egyszer s mindenkorra ennek a tapintatlan fűszernek élvezetéről, ha azt akarják, hogy szívesen lássák őket, és ne húzódjanak el mellőlük."

Szerző: Póda Erzsébet

Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.