Kis csillag

Belekapaszkodott más csillagokba, bolygókba és cikk-cakkban, de haladt folyamatosan.

Milyen vagyok? Kérdezte Plútótól?

Szép vagy és nagyravágyó!

Az nekem nem elég, én nagyon szép akarok lenni! A legszebb! Mondta a csillag továbbment és elálmodozott!

Kell nekem valaki, aki meggyőz arról, amit akarok!

Milyen vagyok, kérdezte az Uránusztól?

Kicsiny vagy, de éles a fényed, mondta a bolygó.

Ez nekem nem elég! Nem elég!

Milyen vagyok, Vénusz!

Nálam szebb nem lehetsz, volt a válasz!

A csillagocska egyre elégedetlenebb lett. Ki mondja meg nekem???

Talán saját magamat kellene megnéznem, de hogyan?

Jé, ott egy kék bolygó! Ki vagy te kék bolygó?

A Föld vagyok!

Hát te ki vagy kis fényes gömböcske?

Én egy újszülött csillag vagyok!

A leggyönyörűbb a világon, de látnom kell magamat, hogy biztosan igaz legyen!

Ezen segíthetek – válaszolta a Föld! Repülj kicsit közelebb és a derekam mellett balra. Ott a tenger! Annak vizében éjszaka megpillanthatod magadat!

És a csillagocska tovább repült.

Hamarosan meglátott valami nagyon érdekeset! A földön az ég képe fénylett!

Jaj, de jó, szólt a csillag és még közelebb merészkedett!

Ott, ott van a barátom! Milyen szép! Szeretnék ott lenni mellette!

És nézd csak, milyen szép, hosszú, csillogó fátylat von maga után!

Megyek, megyek még közelebb!!!

És a csillagocska érezte, hogy melege lett! A hátulján ő is hosszú, fényes farkincát hurcolt!

De a barát egyre közelebb volt és ő nem törődött már semmivel, csak száguldott.

Itt van! Kiáltotta, megérkeztem, látom magamat és a barátomat!

És még egy utolsó erőfeszítéssel, sisteregve belehullott a tengerbe.

Hullócsillag! Nézd, de szép! Kiáltott a lány és álmodozva, a fiú karjába kapaszkodott!

Kívánj valamit! Azt mondják, teljesül!

És boldogan egymásra néztek.

(A mesekockákkal kidobott négy szó, melyből a fogalmazás készült: tenger, csillag, álmodozás, barátság)