Árnyék

Nagyon lesoványodva, napok óta nem ettek.. Félve mindentől, embert nem nagyon láttak, de az éhség az nagy úr, előcsalogattam őket, és dobozba rakva elindultam kerékpárral a faluba, gazdit keresni. Találkoztam egy 78 éves nénivel, egy kutyus az övé lett, egy pedig egy hatodikos kisfiú szeretetére lett bízva (mindig meglátogattam a kutyusokat). A megmaradt négy kiskutyust hazavittem, aztán iwiw üzenő fal, gazdi keresés (otthon már három felnőtt kutyus, a feleségem azt mondta, nem vagyok normális, de nem lett volna szívem sorsukra hagyni őket). Nem ment ám olyan könnyen, korcs kutyusok és akik szeretik a kutyát, ott már mindenütt van kutyus. Reggel a vállalati terepjáróval mentem dolgozni, egy kutyust kiválasztottam (Árnyék) és vittem magammal a városba, egy új utcába, ahol szebbnél szebb házak sorakoztak. Itt beraktam, láttam nincs kutyus az udvaron, és láttam, gyerekek vannak, de még alig értem vissza a munkahelyemre már jött a telefon, vigyem a kutyust, mert nem kell. Aztán az iwiw-en böngészve láttam, hogy az egyik kislánynak szülinapja van, és valami miatt ugyanazt a kutyust vittem el ajándékba. Nagy volt az öröm, épp akkor volt a szülinapi zsúr és segítettem helyet csinálni, kerítést befoldani. Láttam, mennyire szerették a gyerekek, kérdeztem, mi lesz a neve, azt mondta a kislány: Árnyék.

Furcsállottam a névválasztást, de elfogadtam.

A többieknek is sikerült gazdit találni.

Árnyék munkába menet - kerékpárral járok dolgozni -, útba esett, meg-meg látogattam. Egy év múlva hatalmas farkaskutyává vagy farkassá nőtt (láttam már nagy kutyát, de ilyet még nem, félelmetes volt, megnéztem a másik kettőt a faluban, azok is hatalmas nagyok lettek), már sajnáltam, mert láncra verték (legnagyobb büntetés egy kutyának, a kislány már félt tőle, az apuka le akarta lövetni, mert mély öblös hangján egész éjszaka ugatott). Na, azt már nem! Új gazdi keresése, engem nem bántott, de a volt gazdi már félt tőle, sikerült egy gazdit találni a falutól három kilométerre lévő hűtőtároló területét kellett őrizni (itt már többször loptak). Gyalog vittem, ki, fél éve nem volt elengedve, akkora erő volt benne, nem bírtam visszafogni így ölt meg egy másik kutyát, aki megtámadta egy udvarról, ahol nyitva volt a kapu.

Egyetlen roppantás volt és vége, itt láttam micsoda állkapcsa van (a lánc agresszívvá tette, megölte volna a gazdáját is, ha bántja). Az új gazda, mikor meglátta, beugrott az autóba, ráadásul véres is volt. Kikötöttük egy futó drótra, olyan 30 méter hosszú volt, egy nap múlva szétszakította.. Újabb acéldrót, de már egy jó vastag és erős. A gazda még éjszakára sem merte elengedni, félt tőle. A csülök csontot, mint egy diót úgy roppantotta szét hatalmas álkapcsával, hatalmas étvágya van. Este tíz óra körül (éreztem, valami vonz hozzá, már többször is) kimentem, elengedtem. Azt a boldogságot, futott, futott, nyalt, meg puszilt és hirtelen farkasüvöltésbe kezdett.

Félelmetes volt, előjött az ősi ösztön, a többi kutya is félt, Ő volt a vezér, a tekintélyt parancsoló, félelmet nem ismerő, érzem itt még nincs vége a történetnek, vele szívesen elmennék a hegyekbe, akár örökre. Meg élnénk, hiszen egy őzet, bármit könnyen leterít és érzem, nagy barátok vagyunk és nem érzek félelmet, sőt, boldogságot, ha vele vagyok.

Ma 2010. március 11. 21 óra - a három kutyámmal meglátogattuk Árnyékot. Volt nagy öröm, boldogság, futkározás. Olyan jó kint a természetben, hull a hó a jó levegő és a távolban a falu fényei.