Árnyék (beszélgetés)

Azt soha nem értettem meg az emberekben,hogy akarnak kutyát,de láncra kötik.Korlátozzák a szabadságát.Ez nem szeretet,mert ha magamhoz eszek egy állatot akkor úgy kel vele bánnom,hogy boldog legyen velem.Nálam két fehér puli kutya van a lakásomba és még nem volt láncon,mert milyen jogon korlátozzam a szabadságát.Kényeztetem őket,mert érzem,hogy nagyon szeretnek és megvédenek.Ide hozzám csak úgy lehet jönni,hogy előbb ide szólnak és akkor bezárom a másik szobába őket.Az unokáimat őrzik éjszaka,mikor itt vannak,ha felsír álmába valamelyik,már jön jelezni,hogy baj van.Csalódni még nem csalódtam bennük,de emberekbe már sokban.

Köszönöm!!!Láttam a kutyusodat a fotón aranyos,igy van a kutya az aki önzetlenül tud szeretni.

Ez egy csodálatosan szép megindító történet. Nagyon szeretem a kutyákat én is és van egy kiskutyám . A kutya az aki önzetlenül tud szeretni.) Köszönöm ,hogy megosztottad a történetetet és gratula.

Köszönöm-sajnálom a vizsládat,sok olyan esetről tudunk,amikor kutya mentette meg a gyereket a medvétől, önfeládozóak és saját magukat meggyógyítják a nyálukkal(nálad is ez történt).Az ember sokszor, úgy elvonulna egy csendes helyre akár a hegyekbe és a kutyák hűségesek és őszinték.

Nagyon sajnálom a kutyusodat-igen az állatok feltétel nélkül szeretnek,láttuk a tv-ben némelyikkel milyen kegyetlenül elbánnak és mégis kiheverve újra szeretet adnak. Az ember gonosz! Sajnos sokan felelőtlenek és csak pillanatnyilag örülnek a kutyának mig kicsi később már nyüg a családnak.

Köszönöm és még egy történet Gyopárról Ő is kutyus. [link]

Köszönöm,van még egy történet a blogomban egy másik kutyáról [link]

Köszönöm.

Nem bántotta mert kiskorában nálunk volt mind a hat ebből kettőt hamar elvittek a néggyel játszottak a kutyáim. [link] A blogomban is irtam róluk.

Akármilyen meseszerű, el sem tudjátok képzelni,mennyire intelligensek ezek a jószágok, emlékeznek arra, aki segitett rajtuk. Az a baj, hogy ez a gyönyörű kutya nem kapott olyan igazi,szerető gazdát, aki normálisan törődött volna vele. Nekem is volt egy alaszkai malamutom, hatalmas, de olyan jámbor, gyerekek mellett nőtt fel, sajnos betegségben elpusztult.Ma is siratjuk.

Szép történet, szinte meseszerű. Gratulálok hozzá.

Le a kalappal! Sok ilyen cselekedet kellene. A kutyákat is emberszámba kell (kellene!) venni. Épp a napokban halt meg egyik öreg barátnőm (kutya volt, vizsla nőstény), aki a baráti család vadász férfi tagjáé volt. Mind a ketten megsirattuk. Az utód, amikor náluk jártam (de még együtt nőtt fel a régivel), gazdija nem volt otthon, leült mellém, térdemre tette fejét. Amikor felfedezte kezem sérülését, megnyalta, s a seb két nap múlva meg is gyógyult, szinte heg nélkül. A hegyekben meg is éltek volna a kutyával, az biztos!

Történet egy kutyáról. Árnyék a kutya neve, hosszú története van. A sorsunk több ponton összekapcsolódik. Egy éve meglátogattam nagynénémet, és Ő mutatta meg a hat elhagyott kiskutyát (anyukájukat megmérgezték) egy öreg elhagyott telken.

Ugrás a teljes írásra: Árnyék