Erzsébet, a magyarok szeretett királynéja

Erzsébet királyné, vagy ahogy becenevén ismerjük: Sisi, már életében is mítosz volt. Születése is különleges napra esett: 1837. december 24-én, vasárnap látta meg a napvilágot a család müncheni palotájában. A kisleány, aki egy foggal jött a világra, a keresztségben az Erzsébet Amália Eugénia nevet kapta. Szülei: Miksa bajor herceg és Ludovika hercegnő.

A 8 gyermekes család a teleket Münchenben töltötte, nyári tartózkodási helyük pedig a Possehofenben álló kastélyuk volt. A gyermekeket az édesanya nevelte. A szülők házassága nem volt boldog. Bohém apjuk sokat volt távol, rengeteget utazott. Ezt a szenvedélyét, a természetszeretetet és a lovaglásért való rajongását Sisi tőle örökölte. Erzsébet és testvérei számára a gyönyörű tó partján álló possenhofeni nyári kastély valóságos paradicsom volt. Vidám, gondtalan gyermekkora színhelyére később is sokszor visszaemlékezik. A népes családban fesztelen légkör uralkodott, a formaságokra nem sokat adtak. Sisi sem kapott uralkodóknak kijáró nevelést, mert akkor még senki sem gondolta, hogy valaha is császárné és királyné lesz belőle.

Erzsébet 1853. augusztus 16-án anyjával és Helén nevű nővérével Bad Ischlbe utazott, ahol I. Ferenc József, aki 1848. december 2-a óta viselte a császári koronát, éppen a szabadságát töltötte. Ferenc József anyja, Zsófia főhercegnő és Erzsébet anyja, Ludovika testvérek voltak, ebből következően a fiatalok első unokatestvérek. A két mama előzetes tervei alapján a császárnak Helénét kellett volna feleségül vennie. A tervbe azonban hiba csúszott. Ugyanis Ferenc József első látásra halálosan beleszeretett Sisibe, és hallani sem akart anyja kívánságáról. Zsófia engedett. Erzsébet ekkor mindössze 15 éves volt. Itt helyben az eljegyzést is megtartották. Az esküvőig hátralévő 8 hónapban a menyasszonynak még sokat kellett tanulnia.

A birodalom országainak nyelvét, történelmét, és a bécsi udvarban uralkodó szigorú etikett szabályait. A kelengyéjét is össze kellett állítani. Az esküvőt 1854. április 24-én tartották Bécsben. Sisi fájó szívvel hagyta el eddigi családját, és gondtalan gyermekkora helyszínét.

Új lakóhelyén, a bécsi Hofburgban, számára nagyon nyomott légkör uralkodott. Szörnyű honvágy gyötörte. Az anyós, Zsófia, igazi császárnét akart faragni belőle, mindenbe beleszólt, minden lépését figyeltette. Szenvedett ellenséges anyósától és az udvari etikettől. A férjét csak ritkán látta, mert reggeltől-estig a birodalom ügyeivel volt elfoglalva.

1855. április 5-én megszületett az első gyermek. A császárné megkérdezése nélkül, automatikusan a nagymama, Zsófia nevét kapta. Erzsébet a nevelőnő kiválasztásába sem szólhatott bele. Ez még nem minden, a gyermeket sem nevelhette. Anyósa elvette tőle, és a saját lakosztálya mellett helyezte el a gyerekszobát. Sisi csak Zsófia engedélyével, és az ő jelenlétében láthatta saját gyermekét. A tiltakozás hasztalannak bizonyult. Ebben a kérdésben, mint minden másban is, Ferenc József az anyja mellé állt.

1856. július 12-én megérkezett a második gyermek, Gizella. Nevét Szent István királyunk felesége után kapta, aki szintén Bajorországból származott, mint Erzsébet. Természetesen Zsófia főhercegnő azonnal elvette őt is Sisitől.

Az uralkodói pár első magyarországi látogatására indult 1857. májusában. Erzsébetnek sikerült kierőszakolnia, hogy két kisleányukat is magukkal hozzák, amit persze az anyós ellenzett. Zsófia főhercegnő az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc óta szabályosan gyűlölte a magyarokat. Ellenségnek, rebellisnek tartotta őket.

Sajnos az utazás során bekövetkezett a tragédia. Május 29-én az elsőszülött Zsófia vérhasban meghalt Budán édesanyja karjai között. Erzsébetet ez teljesen lesújtotta. Saját magát okolta a történtekért. Vigasztalhatatlan volt, és most már Gizellát ellenállás nélkül átengedte anyósának.

1858. augusztus 21-én megszületik a várva-várt trónörökös, Rudolf. Zsófia a kisfiút is elveszi Sisitől. Nem volt szabad szoptatnia sem a gyermekeket. Anyós és meny között szakadék keletkezett. Kapcsolatuk végleg megromlott. A feszült légkör, a gyűlölködés, a honvágy és a magányosság hatására Erzsébet egészségi állapota nagyon megromlott. Az orvos vérszegénységet állapít meg, és tüdőbajra gyanakszik, mivel a császárné sokat köhög. Melegebb éghajlatra, Madeira szigetére küldi gyógyulni, majd Korfura. Majdnem 2 évet van távol.

A hosszú távollét megváltoztatta Erzsébetet, már nem félénk, és nem engedelmes. Határozott, magabiztos lett, tudatosodott benne, hogy Ő a birodalom első asszonya. Tornázik, rengeteget gyalogol és lovagol. Tudomására jutott, hogy Rudolf fia bajban van. A kis trónörököst nevelője, Gondrecourt a végkimerülésig hajszolta. A kisfiú félénk és nagyon beteges. A császár egyetért fia nevelőjével, mondván ő is kemény testi kiképzést kapott gyermekként. Erzsébet fellázad, és ultimátumot ad át férjének. Mostantól Ő akar dönteni a gyermekeit érintő dolgokban, és saját személyes ügyeit illetően is. A császár engedett, mert nem akarta elveszíteni feleségét.

A császárné önbizalmát tovább növelte rendkívüli szépsége is. A 172 cm-es termetéhez mindössze 50 kg volt a súlya, hozzá 50 cm-es derékbőséggel. Haja kibontva a bokájáig ért.

Erzsébet vonzódása a magyarok felé egyre nőtt. Ez a nép is menekülne a birodalomtól, mint Ő maga is, ha tehetné. 1863-tól megkezdte a rendszeres magyartanulást. Udvarhölgyeit magyar származásúakra cserélte, felolvasónőnek egy magyar köznemest választott Ferenczy Ida személyében. Később szoros barátság alakult ki köztük. Nagy hatással volt rá, amit megtudott tőle a magyar népről. Állandó levelezésben állt, gróf Andrássy Gyulával És Deák Ferenccel, a kor két nagy magyar politikusával. A bécsi udvarban a gyűlölt magyarok felé fordulás ellenszenvet váltott ki.

Erzsébetnek nagy része volt abban a történelmi eseményben, hogy a császár 1867-ben kiegyezett a magyarokkal, és létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. A koronázásra 1867. június 8-án került sor a budai Mátyás templomban. Koronázási ajándékként az uralkodó pár megkapta a gödöllői Grassalkovich kastélyt, amely Sisi kedvelt tartózkodási helyévé vált a következő években.

A királyné még egy ajándékot tartogatott a magyaroknak. 1868. április 22-én Budán szülte meg 4. gyermekét. Ha fiú, az István nevet kapta volna első királyunk után, és ő lett volna a következő magyar király. Azonban a bécsi udvar nagy örömére leány született, Mária Valéria. Őt már nem hajlandó átengedni anyósának, maga nevelte. Most végre kiélhette anyaságát.

A kiegyezés után Erzsébet soha többé nem avatkozott a politikába.

1873-ban férjhez ment Gizella leánya, 1881-ben Rudolf trónörökös is megnősült. A nyughatatlan Erzsébet közben kiélte utazási szenvedélyét. Keresztül-kasul bejárta Európát. Korfu szigetén villát építtetett magának. Angliába és Írországba járt falkavadászatokra. Kikiáltották Európa legjobb női lovasának.

Élete során még egy nagy tragédiát el kellett viselnie: 1889. január 30-án holtan találták fiát, Rudolf trónörököst /akinek sajnos élete kisiklott/ a mayerlingi vadászkastélyban Vetsera Mária bárónővel. Haláluk körülményei máig tisztázatlanok. Ettől kezdve Erzsébet csak feketében járt, magányosan szenvedett. Se vége, se hossza nem volt az utazásoknak. Sehol nem tudott megnyugodni.

1890 júliusában férjhez ment legjobban szeretett gyermeke, Mária Valéria is. Ezután úgy érezte, hogy nincs már több kötelessége. Élete utolsó 10 évében olthatatlan vágy űzte. Mindenhonnan menekült. A folytonos koplalástól, hogy alakját megtartsa, ödémásak lettek ízületei, reuma és isiász gyötörte. Utoljára 1896-ban járt szeretett Magyarországában, a milleniumi ünnepségekre érkezett.

1898 nyarán Svájcba utazott. Most is, mint mindig, inkognitóban Hóhenembs grófnő néven. 1898. szeptember 10-én Sztáray Irma grófnő kíséretében indult a szállodából a hajóállomásra, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni, szíven szúrta egy kihegyezett reszelővel. Fájdalom nélkül halt meg. Sokat szenvedett, életére megváltás volt a halál. Magyarországon utcák, terek, ligetek, szobrok, kórházak, hidak őrzik emlékét.