Erzsébet királyné halálának 111. évfordulójára

Erzsébet, Rudolf trónörökös halála után egyre inkább magába zárkózott, életunttá vált. Önmagát okolta fia haláláért. Ettől kezdve élete végéig fekete ruhában járt. A bécsi udvarban szinte már alig látták, keresztül-kasul beutazta Európát. Sehol sem lelt nyugalomra. Búskomorrá vált, már egyre inkább vágyott a halálra. Egészsége sem volt rendben. Az állandó koplalás és fogyókúra, hogy megőrizze alakját, és a megerőltető gyaloglások eredményei: vérszegénység, isiász, ödéma. 1898 nyarán két hetet töltött együtt a császári pár Bad Ischlben. Ekkor látták egymást utoljára. Innen Erzsébet kúrára utazott Nauheimba, amely azonban nem használ.

A következő úti cél Svájc. Sisi imádta a svájci hegyeket, tavakat, szeretett ott kirándulni. Territetben lakott, oda tervezte a következő gyógykúráját. 1898. szeptember 9-én innen indult Sztáray Irma grófnő kíséretében Pregny-be, hogy ott látogatást tegyen Julie Rotschild bárónénál, aki meghívta magához a királynét. Sétáltak a parkban, ettek, és megnézték a báróné csodálatos orchideáit.

Ezután az út Genfbe vezetett. Erzsébet, mint mindig, most is álnéven utazott, mint Hohenembs grófnő. Kerülni akarta a feltűnést, a hivatalos fogadásokat, a bámészkodók tömegét. A városban a Beau Rivage szállóban szállt meg. Az egyik genfi újság azonban a másnapi számában megjelentette, hogy az osztrák császárné ott tartózkodik. Sosem derült ki, hogy ki tájékoztatta az újságot.

Ugyancsak Genfben tartózkodott egy Luigi Lucheni nevű olasz származású anarchista. Egy nagy tettre készülődött éppen. Mindenáron meg akart gyilkolni egy magas rangú arisztokratát. Sanyarú sorsa miatt gyűlölte az arisztokratákat. Vásárolt egy reszelőt, amit saját kezűleg háromszögűre alakított át. Áldozatnak kiszemelte Henrik, orléansi herceget, aki viszont lemondta a genfi útját. Ekkor olvasta az aznapi újságban, hogy Erzsébet ott tartózkodik a városban. Neki teljesen mindegy volt az áldozat személye, csak magas rangú arisztokrata legyen.

Erzsébet királyné és udvarhölgye Sztáray Irma 1898. szeptember 10-én a 13:40 perckor induló gőzhajóval kívántak elutazni. 13:35 perckor hagyták el a szállodát, és gyalog indultak a néhány száz méterre lévő hajóállomás felé. Lucheni már lesben állt az úton. A tó partján haladtak, amikor a hajó kürtje jelzett. A két hölgy meggyorsította lépteit. Ekkor az egyik fa mögül előugrott egy ismeretlen férfi, és feléjük közeledett. Erzsébet az egyik kezében napernyőt, a másikban legyezőjét tartotta. Amikor Lucheni futva odaért, először benézett a napernyő alá, hogy megbizonyosodjék tényleg Erzsébet-e az. Aztán tőrét, amely addig a zsebében lapult, beledöfte áldozata szívébe, aztán elrohant. Erzsébet az ütéstől hanyattesett, csak dús hajkoronája mentette meg attól, hogy a fejét beverje. Azonnal ott termettek a járókelők. Felsegítették a királynét, aki köszönetet mondott, és leporolta bepiszkolódott ruháját. Sztáray grófnő szeretett volna visszamenni a szállodában, hogy úrnője rendbe hozza magát. Erzsébet azonban tiltakozott, semmi baja nem történt, folytassák útjukat, mert lekésik a hajót. Útközben arról beszélt, hogy biztosan egy tolvaj lehetett, aki az óráját szerette volna ellopni. A kihegyezett reszelőt egyikük sem vette észre a férfi kezében. A királyné saját lábain ment fel a hajóra, mely rögtön el is indult. Ott azonban hirtelen elsápadt, rosszul lett, és összeesett.

A grófné nyomban orvosért kiáltott. Két úr segítségével a fedélzeten lefektették egy padra. Arcára vizet fröcsköltek, hogy magához térjen. Találtak a hajón egy ápolónőt, neve: Madam Dardelle. Ő sietett segíteni, éterrel próbálta feléleszteni. Közben Sztáray grófnő megnyitotta a beteg ruháját, hogy könnyebben kapjon levegőt. Ekkor vette észre a batiszt ingen a szív tájékán lévő barna foltot. Az inget félrehúzta, és egy háromszög alakú sebet fedezett fel. Ekkor vált világossá, hogy Erzsébetet az a gonosztevő szíven szúrta.

Azonnal értesítették a kapitányt, aki visszafordította a hajót a kikötőbe. A sebesültet rögtönzött hordágyra fektették, melyet 6 ember vitt a szállodáig. Erzsébet haldoklott. Szobájába érve lefektették az ágyra. Az orvosok megvizsgálták, de már nem tudtak rajta segíteni. Jött a pap, és feladta az utolsó kenetet. 14 óra 40 perckor a királyné meghalt. Fájdalom nélkül távozott. Az erős fűzője miatt nem vette észre, hogy halálosan megsebesítették. Azért tudott még a merénylet után 100 métert megtenni, mert a seb nagyon kicsi volt, és csak lassan áramlott át a vér a szívburokba. Sztáray grófnő táviratban értesítette Ferenc Józsefet a szomorú eseményről.

Közben a futva menekülő Luchenit a járókelők elfogták, és átadták a rendőrségnek. Büszke volt a tettére. Később a bíróság életfogytiglani börtönre ítélte, mert Svájcban nem volt akkor már halálbüntetés. 1910-ben, 11 évi raboskodás után a cellájában öngyilkos lett. Felakasztotta magát a nadrágszíjára.

Erzsébet évekkel korábban azt kívánta, hogy holttestét süllyesszék a tengerbe. Imádta a tengert. Ez a kívánsága nem teljesülhetett, de a Genfi-tó kék vize mellett halt meg, melyről pár nappal korábban Sztáray grófnőnek a következőket mondta:

"A színe olyan, mint a tengeré, egészen olyan."

A temetésre 1898. szeptember 17-én került sor Bécsben. A Kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Erzsébet a halála előtti napon a következő szavakat mondta Rotschild bárónénak:

"Azt szeretném, ha a lelkem szívem kis nyílásán röppenne az ég felé."

Teljesült a kívánsága.