Az olvasás szeretete

Az olvasás szeretetét már el kellene ültetni a csemeték fejében. Lényeges momentum, hogy a gyerek mit lát otthon a családban a szüleitől. Ahol a szülők nem vesznek könyvet a kezükbe, ott elég valószínű, hogy az utódok sem válnak nagy könyvmolyokká. Ám tisztelet a kivételnek!

Itt vagyok egynek például én. Úgy nőttem fel, hogy sem édesapám, sem édesanyám kezében nem láttam soha könyvet. Az egész házban alig volt pár darab a polcon. Ennek ellenére most már el sem tudnám képzelni az életemet olvasás nélkül. Persze ez nem volt mindig így.

Gondoljon csak vissza mindenki az iskolás korára. Ott szép számmal voltak kötelező olvasmányok. Ezeket a legtöbb diák utálja. Ez érthető is, hiszen sok közötte az olyan mű, ami szerintem egy iskolás számára még nem érthető, nem feldolgozható.

Visszaemlékezve tanulmányaimra, sajnos kevés olyan alkotás jut az eszembe, amelyért tényleg odavoltam. Néhány kedvencemet azért megemlítem: Egri csillagok, Szent Péter esernyője, Légy jó mindhalálig. Mivel nem akarok senkit megbántani, ezért a másik végletből, a nem szeretem oldalról nem hoznék fel konkrét példákat. Pedig annak az oldalnak a felsorolása sokkal-sokkal hosszabb.

Szóval szerintem a gyerekek az iskolában inkább megutálják az olvasást, mint megszeretik. Biztos vagyok benne, hogy újra kellene gondolni a kötelező olvasmányok listáját.

Miután kikerültem az iskolapadból, elolvastam néhány számomra érdekes könyvet. Aztán ahogy egyik jött a másik után, csak azt vettem észre, hogy egyre többet olvasok, és nagyon tetszik a dolog. Ez idő tájt anyukám szájából elhangzott a következő mondat:

- Mostanában mást sem csinálsz, csak olvasol.

Elég érdekes hozzáállás egy szülőtől. Elgondolkodtam ezen a kijelentésen, amelyik nagyon rosszul esett. Vajon jobban örült volna neki, ha helyette inkább csavargok vagy drogozok? Érdekes, hogy manapság már ő is rászokott a könyvekre, pedig nagyon közel van a 70-hez. Nem hagytam magam eltéríteni a könyvektől. A mai napig imádok olvasni. Már férjnél vagyok, és szerencsére a párom is falja a könyveket.

Ott tartunk, hogy nem férnek el a művek a polcainkon. Ilyenkor selejtezést tartunk. A feleslegeseket antikváriumba visszük, vagy megpróbáljuk eladni az interneten. A könyvek beszerzése is ezen a két helyen történik.

Sajnos azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy folyton újonnan vásároljunk. Egy-egy darab több ezer forintba kerül, ami sokunknak megfizethetetlen. Viszont használt könyv boltokban, bolhapiacokon, aztán a neten nagyon jó állapotú műveket lehet kifogni olcsón.

Egy másik lehetőségnek ott a könyvtár. Bár én azt nem szeretem. Az olyan könyvre, ami nem az enyém, sokkal jobban kell vigyázni, és még határidőhöz is vagyok kötve. Szeretem a sajátomat forgatni. Ezért nem járok ilyen intézménybe.

Egy jó lehetőség a rokonok, barátok, szomszédok közötti könyv csere-bere. Így is ingyen juthatunk olvasnivalóhoz. Sőt, könyvcserélő klubokat is lehet létrehozni.

2005-ben megrendezésre került A Nagy Könyv elnevezésű országos verseny, melyben megválasztotta a lakosság a Magyarországon legnépszerűbb regényeket. A dobogós helyezettek:

1. Gárdonyi Géza: Egri csillagok

2. Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk

3. Szabó Magda: Abigél

Az arany-és az ezüstérmes kötelező olvasmány volt az iskolában, tehát már ezeket ismertem. Na de a harmadik?

- Ki az az Abigél? - kérdeztem magamtól.

A párom meg csak csodálkozott, hogy nem ismerem. Pedig film is készült a regényből. Hát én azt sem láttam. Rettenetesen bosszantott, hogy az ország 3 legjobb könyvében szerepel egy olyan, amelyikről azt sem tudom, hogy micsoda. Addig nem is nyugodtam, amíg egy antikváriumban be nem szereztem a művet. Azonnal nekiestem, és nem csalódtam benne. Nagyon aranyos történet. Azóta már a filmes változatot is megtekintettem a tévében. Hát ez az én egyik könyves történetem.

Amit sokszor hallok emberektől:

"Nekem nincs időm olvasni."

Az én egyik kedvenc mondásom:

"Mindenkinek arra van ideje, amire ő akarja."

Csupán csak időbeosztás kérdése az egész. Én például nagy mértékben csökkentettem a tévénézést. Tele van erőszakkal, politikával, és a ma oly divatos celebműsorokkal, amik az én érdeklődési körömön kívül esnek. Ehelyett olvasok.

Három kedvenc témám: Erzsébet királyné, Barbara Wood könyvei minden mennyiségben, és a magyar történelem.

Kitűnő olvasási lehetőség adódik a tömegközlekedési eszközökön történő utazások alkalmával is. Ezt mindig kihasználom.

Aztán sokan képesek a neten lógni naponta több órát. Aki ott ráér kattogtatni az egeret, annak mégiscsak van szabadideje. Felére kellene csökkenteni a számítógép használatot, és a felszabaduló időben mindjárt lenne lehetőség az olvasásra. A könyv még áramot sem fogyaszt.

Nálam első a könyv, aztán jön csak a számítógép és a tévé.

Legnehezebb a háziasszonyok helyzete, akiknek munka után ott az egész háztartás, és a gyermeknevelés is. Talán közös programként a gyermekekkel együtt kellene olvasni, így ők is eltanulhatnák a könyvek szeretetét.

Nem utolsó sorban pedig a könyv nagyon szép ajándék. Én ha csak tehetem, mindig azt kérek a különböző alkalmakra.

Azt hiszem, ha az eltévelyedett embertársaink az alkohol és a kábítószer helyett egy könyvért nyúlnának, szebb lenne ez a világ.