Mivel játszik a gyerekünk? (x)

Az első meglepetés az volt, hogy a kártyákon gyönyörű képek voltak. A gyerekek jó ideig csak a képeket nézegették... Hamarosan kiderült, hogy a lapokat gyűjteni és cserélni is lehet, mivel minden pakliban véletlenszerű válogatott lapokat raknak. Persze minket ott és akkor az érdekelt inkább, milyen maga a játék. Amikor gyerek voltam, azt hittem, életem végéig imádni fogom a gyerekjátékokat, de őszintén szólva, a dolog valahogy elmúlt, ezek általában untatnak, inkább a gyerekek kedvéért játszom velük. Amikor azonban a szabályokat átfutottam, ez a játék érdekesnek tűnt, nem egy szokványos az-nyer-aki-a-nagyobb-lapot-húzza típusú átlagjáték volt, itt gondolkodni kellett, mégsem volt bonyolult. Leültünk a gyerekkel, hogy kipróbáljuk. Nem cifrázom, úgy elment az idő, hogy vacsorázni is majdnem elfelejtettünk :) A játékban kellett olvasni, számolni, és elsősorban, gondolkodni. Minden játék más és más volt, ahogy a gyerekek variálták, hogy melyik pakliban milyen lapokat raknak, és utána egész vacsora és fürdés alatt erről beszélgettek.

Este amikor lefeküdtek aludni, utánanéztem egy kicsit ennek az egésznek az interneten. Kiderült, hogy a játék háttértörténetét egy igen népszerű magyar könyvsorozat adja, a Gergő és az Álomfogók. A könyv számos díjat és elismerést kapott, külföldön is kiadták, sőt, ha hinni lehet a cikknek, bizonyos iskolákban kötelező olvasmánnyá is tették. Egyfajta Harry Potter, de persze magyar léptékkel. Az egész a magyar mondavilág köré épül, mai környezetbe helyezve, a gyerekek sámánokkal, táltosokkal találkoznak, és maguk is képesek varázsolni. A kártyajáték adja az egészhez a képi világot, sőt, a legtöbb kártyán rövid történetek, idézetek is szerepelnek a könyvekből. Magáról a játékról egy igen profin felépített oldalt találtam a kiadó honlapján, a http://alomfogo.beholder.hu -n. A kártyák bármelyikére rá lehet keresni, leírásokat olvasni, a teljes szabálykönyv is fent volt a neten. Sőt, még az is kiderült, hogy a játékból komoly versenyek is vannak. A játékot afféle játékelméleti matematikus zsenik találták ki, akik úgy látszik, velem ellentétben, még mindig nem nőttek fel :) Ahogy elnéztem, ez a cég már több mint 10 éve csinál ilyen és hasonló játékokat, fura, hogy eddig még nem hallottam róluk, bár maga az Álomfogó kártyajáték egy egészen új dolog. Saját webboltjuk is volt, ahol meg lehet rendelni a kártyát, 1 napon belül, futárszolgálattal, mondjuk én egy közeli játékboltban vettem.

Másnap kiderült, hogy Levi osztályában más gyereknek is van ilyen kártyája. Átjöttek, cseréltek, játszottak (persze csak miután a lecke elkészült). Jó volt látni, hogy eszükbe se jut a TV-t bekapcsolni, hanem ők kérik, hogy olyasmit csináljanak, amiben számolniuk és olvasniuk kell! Este megmutattam a férjemnek is a játékot. Ő csak sakkozni szokott néha a haverjaival, ezért kissé vonakodott, de kíváncsi voltam a véleményére. Végül ő is belelkesült, azt mondta, hogy a játék bizonyos tekintetben hasonlít a sakkra, csak több benne a variáció. Rettegve vártam, hogy mikor unják meg a gyerekek mégis, de nem unták meg. Találtak a suliban újabb gyerekeket, akikkel cserélni és játszani lehet. Levi mindig is egy visszahúzódó gyerek volt, most azonban úgy látszott, végre lesznek barátai, be tud illeszkedni a közösségbe: egy játék miatt!

Levi szülinapja most lesz, november végén, és aztán jön a karácsony. Mindig fejfájást okoz, hogy mit vegyünk neki. Most azonban ilyen probléma szerencsére nem lesz: mivel az Álomfogónál minden pakliban más lapok vannak, így az újabb pakliknak és kiegészítőknek is örülni fog . Ugyanúgy, mint a legónál és a bioniclénél, csak mondjuk ez jóval olcsóbb, és mint kiderült, nem unja meg olyan hamar. Sőt, most már ott tartunk, hogy azzal nyaggat, el akar menni egy versenyre is!