Ennyi az élet?! (beszélgetés)

Vannak bizony! Léteznek a csodák, a sikerek.

Csakhogy a világ bipoláris, sajnos, nem csak sikerek vannak. Kénytelenek vagyunk elfogadni.

Én azt tapasztalom sajnos, hogy ilyenek az emberek. Ilyen tragikus eseménynek szerencsére még nem voltam tanúja, csak apróbb "baleseteknek", de én is mindig azt érzem, hogyha én nem megyek oda, akkor a többi járókelőtől bármeddig ott lehet a pl. a biciklivel elesett gyerek, a szatyrát szétszóró nénike stb. Nem olvastam végig az összes hozzászólást, csak végigfutottam és vki. írt olyasmit, hogy a részeget és a narkóst sem kellene hagyni ott az utcán meghalni és ez így van. Arról nem is beszélve, hogy egy járókelő nem biztos, hogy el tudja dönteni, hogy a szerencsétlenül járt egy felestől alkoholszagú és az italnak semmi köze a rosszulléthez vagy tényleg részeg.

De senkinek ne vegye el a kedvét a segítségtől a többi ember nemtörődömsége, hátha téged látva más is odajön és legközelebb már ő lesz az első, aki segítséget nyújt.

Ne hiszem hogy a szegenyseg lenne ok.Regebben is voltunk szegenyek, es bombak is hullottak. Sorolhatnam. Dw megkerdezhetjuk a kulfoldom

Dolgozo magyarokat is, mi a tapasztalatok az ott elo sajat fajtajukrol. Ugyanez. Vilagon mindegy hol vannak.Es ez a tapasztalat rolunk a kulfoldieknek is. SJat fajtankat utaljuk, leszarjuk

Ha reszeg vagy narkos akkor is ember aki segitsegre szorul.

Sajnos az egesz magyarsag beteg az onzestol , a nemzeti osszetartas kiveszett, vagy kiirtottak a nepbol. Ezert is lehet minden rosszat megcsinalni az epp aktualis felso vezetoknek.

Húú,ezen most nagyon kiakadtam, ami Veled történt :(

Mikor kismamaként jártam a kórházba,már az is ledöbbentett,hogy nem adják át a helyet a buszon.Egyik alkalommal mikor vérvételről jöttem,felszálltam a buszra,sokan voltak(ráadásul nagyon meleg nyári nap volt).7 hónapos terhesen,karomon még odaragasztva a vatta,kezdtem rosszul lenni,egyre sápadtam.Egy kb.65-70 körüli néni felállt,hogy üljek le,látja nem vagyok jól.Mondtam,csak tessék maradni,van itt annyi fiatal.Több huszonéves ült ott.Senki nem állt fel,kénytelen voltam a néni helyére leülni.

Pár éve, egy hideg téli napon, a 61-es fűúton egy lerobbant autót láttam. A férfi bőszen integetett (mobilkészülék híján) az út szélén, kicsit arrébb a párja egy karonúlő kisgyermekkel. Megálltam. Nem volt közvetlen életveszély, elment a kocsin az elektronika. Bevontattam a közeli településre őket, melegedni, mert már fáztak is.

Előttem kb. 6-8 férfi által vezetett autó zúzott el mellettük, és mégis én, a nő vontattam...aki még a vonóhorgot sem tudja az autóra feltenni...

A többi hozzászólást nem olvastam el.......időhiány miatt,de.....annyit fűznék hozzá,hogy pont valamelyik nap beszéltünk erről ismerőseimmel,hogy az emberek sajnos milyen közönyösek,közömbösek lettek,csak saját magukkal vannak elfoglalva,leszarják a másikat....

Valamelyik nap ,gyerekkel a kezemben,elvágódtam a buszközpontban,egy teli busz és vagy 15 várakozó előtt......senki nem segített,még a fejüket is elfordították...ennyi....sajnos,ilyen időket élünk.....

Le a kalappal előtted Pocok:)Példaértékű,amit tettél.Remélem,kiderül,hogy olyan problémája volt a hölgynek,hogy tényleg nem lehetett volna rajta segíteni.

Minden EMBERnek így kellene cselekednie hasonló esetben.

A mentősök hozzáállására sem találok szavakat,de Te tudod az okot,hogy már nincs túl jó véleményem az egészségügyben dolgozókról.Tisztelet a kivételnek!

Néhány éve próbáltam felsegíteni egy részeget,aki vak volt,és nekiment egy fának, elesett.Még megvető pillantásokat is kaptam.De sorban elmentek mellettem az emberek.Sajnos egyedül nem bírtam,s kb.20 perc múlva arra jött egy kolléganőm,ketten felállítottuk.

Magyarországon - miként minden harmadik világbeli szegény országban - az embereknek annyi bajuk van és annyira elegük van már mindenből, hogy az együttérzés és a segítőkészség elillan.

Másik magyarázat az a kísérletekkel- és dokumentált esetekkel igazolt társadalmi jelenség, hogy minél többen tanúi egy eseménynek a felelősségérzet annál inkább feloldódik, az emberek annál közönyösebbek lesznek.

Az sztem nem újdonság, hogy az emberek azért úgy nagyjából nem az empátiáról híresek.

A másik meg, vmikor egy szoc könyvben is olvastam, hogy pl vérző ember látványa lefagyasztja a legtöbb embert. Félnek vagy nem tudom. Szóval nem mennek oda segíteni, csak állnak bambán.

Ma már akkor is gyanakvóak vagyunk, mikor semmi okunk. Nézzük a sok ilyen olyan gyilkosos sorozatot, és bizony ez azért lerakódik.

Buszos incidensről meg mindenki tudna mesélni. Buszsofőre válogatja.De az utasok közt is jócskán van nehéz eset.

Sziasztok!

Szerintem sajnos a segítőkészség egyre kevésbé lesz jellemző ránk, leginkább a nagyobb városok,települések lakói lesznek egyre érzéketlenebbek a többiekkel szemben. Ezt nagyon sok szociológiai, szociálpszichológiai jelenséggel lehet magyarázni...

A halált szerintem feldolgozni soha nem lehet igazán, főleg, ha ennyire közelről éled át, vagy ha számodra közeli ember megy el.

Az én barátnőm október végén lett öngyilkos, kiugrott az ablakon. Az édesanyja elmondása szerint, sokan állták körbe szörnyülködve, de valaki mégis volt, aki mentőt hívott...

A rendőrség és a mentők...

14 éves voltam, amikor péntek este bementem az iskolánkba. Volt ott egy kis klub, ahol tanári felügyelettel lehetett társasozni, beszélgetni,stb. Aput vártam kint az épület előtt, mindig ő jött értünk. A szemközti oldalban ment egy hajléktalannak tűnő ember (sötét volt), és egy fiatalabb srác. Beértek a bokrok mögé, puffanások, jajjgatás... Átrohantam, a bácsi a földön feküdt, én nem tudtam, mi van, az ember után szóltam, hogy segítsen, persze elszaladt. A bácsi szájából dőlt a vér, oldalra fordítottam. A telefonomon nem volt pénz, rohantam, kereste valakit, hogy segítsenek,szaladjanak el a 200 m-re lévő rendőrségre. Egy lányt állítottam meg először, ő mondta, köszöni, de ebből nem kér. Aztán jött két srác, ők elszaladtak a rendőrségre. Vissza is értek, de még mindig semmi. Szóltak,hogy mentő is kéne. Végül megérkezett apu. Mondtam,hogy mi van. Ő akkor a határőrségnél dolgozott, de a rendőrségre ment át. Határozott volt a hangja, amikor a "kollégákkal" beszélt. Érdekes módon, kb 2 perc múlva kint volt 1 kocsi, és egy perc kellett még a mentőknek. Sokáig intézkedtek, de legalább kijöttek. Hogy a bácsival mi lett,azt nem tudom. Fél évre rá hívtak be vallomást tenni... Erről inkább nem mesélnék.

Bocsi,hogy ilyen hosszú lett!

Szia Marduk!

Ő eltévesztette a fórumot, így szerintem ide írj neki inkább, ide is bemásolta később a hsz-t:

[link]

Tavaly a párom is került ilyen helyzetbe.A kezei között halt megy egy srác.Frontális ütközés volt.A vétkes autó sofőrje kiszállt, nézegette a rommá tört kocsiját.A bámészkodók meg fényképezték a balesetet.

A vétlen sofőrnek esélye sem volt, hogy kiszálljon az autóból, mert szabályosan ráhajlott a kaszni...Szinte félig kilógott az ablakon, de senki nem ment oda hozzá, hogy megnézze mi van vele.Egyedül a páromnak volt annyi lélekjelenléte, hogy megnézze...akkor még volt pulzusa, beszélt hozzá, hogy tartson ki, minden rendben lesz,persze látta, tudta, hogy meg fog halni...de akkor ott a srácnak biztos könnyebb volt úgy elmenni, hogy volt még valaki aki az életben megfogja a kezét egy egy biztató szóval engedi tovább...

Páromat nagyon megviselte, hogy tényleg ennyire közömbösek az emberek egymás iránt...Rengeteget vezet, és csak annyit kérdezett, hogy ha vele ilyen baleset történik akkor rajta sem fognak segíteni?! Csak fényképezgetni fogják, hogy aztán mutogathassák, hogy micsoda baleset volt...:(

Én is hozzászólnék, jó és rossz tapasztalatom egyaránt van.

Tavaly elkapott egy pánikrohamszerüségem,ami olyan tünetekkel járt,hogy azt hittem nekem itt véget ért az életem.Aki érzett már ilyent az tudja miről beszélek.A párom mentőt hívott,mert nem tudtuk mivel állunk szemben.A mentősök többszöri hívásra is egy óra múlva értek csak ki,hozzáteszem a mentőállomás tőlünk 5 perc autóval.Utólag azt beszéltük a párommal mi lett volna ha tényleg valami komoly bajom lett volna...

Ez volt a rossz tapasztalat.

A jó pedig külföldön Görögországban ért.

Motoroztunk egy elég elhagyatott részen csak pár ház volt,elestünk én mindenemet lenyúztam.Nem túlzok,nem telt el fél perc ott volt legalább öt görög,hogy segítsen,fertötlenítőt hoztak,sebkötözőt,vizet,egyikük kérdezte,hogy kell-e mentő,mert látja,hogy elég trén nézek ki.

Egyszerüen hihetetlen volt a segíteni akarásuk,mai napig sem tudom honnan jöttek elő,mert egy teremtett lelket nem láttunk arra de köszönöm nekik.

Nekem ezek a tapasztalataim.Én személyszerint nem a lelkiismeretem miatt segítek valakin ha látom,hogy rosszul van,hanem azért mert kutyakötelességemnek érzem.

Én is jártam így...érts...a mentőállomástól és a városi ügyelettől kb 100 méterre rosszul lett egy idősebb úr. Nem volt a legápoltabbnak látszó, de nem volt büdös, nem volt alkohol szagú és ilyesmi. Elszédült és kissé zavart volt...nem igazán tudott válaszolni arra, amit kérdeztem. A párommal voltam. Ő ott maradt az idős úrral én meg beszaladtam az ügyeletre, ahol kb. tök flegmán reagálták ezt le pedig nem volt ott éppen senki sem. Sőt, halál nyugodtan elbagatelizálták a dolgot. Kb. 10 perc volt míg kijött hozzá valaki a 100 méterre lévő mentőállomásról/ügyeletről. Kiderült, hogy az úr cukorbeteg és rosszul lett.

No komment.