Mennyire befolyásolja a személyiséget a születési sorrend? (beszélgetés)

ez az egykére szerintem igaz. én is az vagyok, nem voltam elkényeztetve, nem is engedhették volna meg maguknak a szüleim. viszont, nem kellett osztoznom. ezt megtanultam a közösségekben, de sokkal nehezebben ment, mint azoknak, akiknek voltak testvéreik.

illetve, nehezen barátkoztam. kifejezetten zavartak pl oviban a gyerekek. megszoktam h egyedül játszok, szóval fogtam egy nekem tetsző játékot és félrevonultam vele. nem szerettem, ha a többiek odajöttek ilyenkor stb.

aztán ez persze egyre könnyebb, megszokod az ovit, iskola ilyen szempontból már nem új, utána megtanulod, hogyan kellene barátkoznod stb.

Nem feltétlen igaz.

Én utolsó gyerek vagyok, de cseppet sem vagyok én központú.

Nálunk (3-an vagyunk tesók) a középső sem lett nem észrevéve.

Sztem ez nagyban függ a szülőktől.

De pl azt látom, hogy az egyke gyerekek sokkal önzőbbek, mert sosem kellet osztozkodni, várni, megkínálni, segíteni. Itt is számít a nevelés, de van ami adott és azért nem tudod másként csinálni. Pl nincs előtte más akinek segíteni kell, ha szeretne valamit rögtön rá tudsz koncentrálni (ezeket nem tudod kivédeni)

Igen, sok múlik a szülőn. A legnagyobb gyerek azért lesz felelősségteljesebb, mert sokszor rábízzák a kisebbek felügyeletét, abban nő fel, hogy tőle várják mindig a legtöbbet. Miközben a legkisebbtől általában a legkevesebbet várják, rá kell legtöbbször tekintettel lenni mindenkinek, mert ő a kicsi. Ettől meg tényleg kialakulhat énközpontúság.

Az az érdekes, hogy tudományosan cáfolták a sorrend hatásait, de a gyakorlat meg nagyon sokszor mégis bizonyítja. Akkor csakis a nevelés a "hibás" ebben?

Mi négyen vagyunk testvérek, de nálunk ez így van:

Nővérem a lázadó, én a parentifikált, öcsêm az útját kereső, húgomnak van családja, gyerekei.

Ha a szüleid olyanok, amilyenek, akkor a gyerekek is olyanok lesznek, sorszámtól függetlenül.

én egyke vagyok, gyerekeim nincsenek, édesanyámékra viszont teljes mértékig.

három lány, a legidősebb szelíd, megbízható természet.

édesanyám a középső - talán Neki volt mindig is ambivalens a kapcsolata a szüleivel, kislányként sokat hisztizett stb.

a húguk pedig - bár nagyon szereti mindenki, - mindig is öntörvényű volt, a saját útját járta, felnőttként is nehezebb kijönni Vele.

de ugyanezt láttam sógornőmnél is anno. a nagylány egy szelíd angyalka, a második kislánnyal nem lehet bírni, a pici még baba szóval ő még rejtély, de egyelőre ez a felállás rajzolódik ki.

ahol bébiszitterkedtem, ugyanez a minta volt, három kislánnyal (a középső kislány nem lázadozott extrémen itt sem, de ő extravagáns típus, míg a testvérei sokkal visszafogottabbak)

Ezek igazak rád vagy a családodban?

első gyerek: felelősségteljesebb

"utolsó" gyerek: énközpontúbb

"középső" gyerek: senki sem veszi észre, ezért lázadóbb