Ma megértettem mennyi az élet...azt hittem meghal. (beszélgetés)

Olvasd újra amiről írtam.

Nincs azzal baj, hogy harcos vagy és keményen edzel, a lelkedet kellene picit puhítanod ;)

igen átgondoltam, és szemtől szemben is megmondtam az illetőnek hogy idióta.azért mert úgy él ahogy, ha baj van az sem érdekli, rossz az életvitele.És igen, iszonyat erőt adott a látvány, olyannyira hogy tegnap lenyomtam 65 km hegyi bicikliutat.

Érzéketlenség lenne a szigorú életvitel?Érzéketlenség az hogy elfogadom a halált?Nem hiszem.Tény hogy betudok szólni keményen, de annyi különbséggel hogy nem csak fórum harcos vagyok, én az életben is odamondom, már ha jogos.

Mi a tanulság?Még többet edzeni, még egészségesebben élni.Ha ez sem elég, legalább tettem érte.

Igen, tegnap fórumoztál és elég érzéketlennek tűntél.Pedig ott még volt ideje a hozzátartozónak búcsúzkodni, ami valljuk be, egy szerencsétlenül lezajló epilepsziás rohamnál néha nem adatik meg.

Jó lecke volt ez neked, remélem kicsit átgondolod megadban a történteket és a leírtakat.

Azzal meg ne gyere már légy szíves, hogy aki nem adja az arcát a hozzászólásaihoz, az csakis butaságokat írhat, mert ez így ahogy van, egy bődületes butaság.

Hááát, sokban megkönnyíti az elmúlás elfogadását ez a bizalom, az tény.

És tényleg mindegy utána - innen nézve.

Jól tetted.

És bízzunk benne, hogy minnél kevesebb felelőtlen ember száguldozik az utakon:/

- vannak hirtelen, elkerülhetetlen rosszullétek, ha csak egy is tragédiával zárul, már az is sok.

Azt kellene vele megértetned, hogy ahogy a többiek is mondták: gyógyszerszedés mellett szinte nem fordul elő roham.

Meg főleg azt, hogy azért, mert a munkáját félti, nem veszélyeztetheti mások életét!!!

Kínos, de ha nincs megoldás, ha nem megy orvoshoz, neked kell szólnod a főnökének!

annyit mondott érezte előtte hogy baj lesz, és le kellett volna feküdnie.kérdeztem hogy milyen baj, de nem mondott semmit.Látszott hogy titkolja.gyanítom azért, nehogy elvegyék a jogosítványát.

ezt megint csak jó így tudni, hogy a másik autós, ne adja isten kamionos, bármikor így elájulhat.Üdv az utakon.:(

Nem jellemző egyik sem különösen.

A betegek általában megérzik pár másodperccel előtte, de akkor már nem tudnak szólni.

Vannak, akik különleges szagot éreznek olyankor, egyéntől függő.

nekem a mai az edzéshez adott még nagyobb erőt.számolom a perceket és megyek is.a halált el nem kerülhetjük de a döccenőket az odavezető úton igen.

a másik hogy alapvető betegségeknek utána fogok olvasni, legalább az alap ellátással legyek tisztában.

Ne vegyétek tőlem érzéketlenségnek, de sokszor gondolkodtam már a halálról. Én magamnak azt kívánnám, hogy azt mondják majd esetemben: ennyi az élet? Nem tudom, milyen lehet az a pár perc a betegnek, de biztos kegyesebb, mint a heteken, hónapokon, éveken át tartó szenvedés, fájdalommal.

Én is belehalnék ott nyomban, ha ilyet kellene átélnem. Bár szegény anyukám is epilepsziás volt, de csak kis rohamokkal. Az is riasztó,ő nem is tudta, mi történik vele, de miután magához tért, olyan fáradtnak érezte magát.

Gyerekkoromban kirándulni volt az iskola, amikor a vonatra vártunk, egy lány elvágódott, rángott a teste, a lábaival a sódert kaparta, habzott a szája...Fú, a tanárok is megijedtek, csak kapkodtak, mi meg néztünk dermedten.

és mi a teendő, mit tehet a roham elkerülése miatt?a történet folytatódott.ugyanis a srác sofőr.nem tudom ilyen esetben egyáltalán kaphat e jogosítványt az akinek ilyen betegsége van?!

és hogy mi a folytatás.a srác nagyon szegény.sőt, mély szegény.kérdeztem mi volt ez, de láttam hogy titkolja.azt mondta nincs most ideje arra hogy kivizsgálják.én szóltam a tulajnak, hogy tudjon róla, ez nem játék, mi van ha az úton van ilyen esete.és tömegbalesetet okoz.Nem tudom mi fog történni, elküldik e.remélem nem, de azt is hogy orvoshoz küldik.inkább ő ne egyen mint ártatlanok élete legyen a tét.