Együtt érzek azokkal, akik szenvednek, betegek, vagy... (beszélgetés)

Aranyos vagy, hogy ezt nekem írod:)

Munkám során rengeteg emberen segítek. Adakozni is szoktam. Akár utcán, közért előtt is, vagy a piros lámpánál álló kéregetőknek, bár már erről leszokóban vagyok. Nem rég egy nagy bevásárlóközpontba gyűjtöttek rászorulóknak tartós élelmiszereket. Liszt, cukor, olaj, só, zsemlemorzsa, szaloncukor került általam a nagy kosárba.

Most adtam fel különböző alapítványoknak 4 X 2.000 ft-ot, mert ugyebár így karácsony előtt, húsvét előtt jönnek a levelek benne a csekkek. Évek óta támogatom őket.

Engem szólítottál meg bár nem érzem magam találva. Nyilván jó érzésű ember segít ahol tud.

Nem elég sajnálni. Néha tenni is kell. Egy jó szó vagy bármi. Valakinek az életét menti meg. Én régen elmentem osztogatni magamtól az utcán lévőknek. Ott fagyoskodtak. Valaki azt se tudja hogy van a környékén melegedő, ahol meghúzhatná magát. Ha mást nem, tájékoztatni hogy oda menjen. Szociális munkások dolgoznak ott, de utcára is kimennek.

A sajnálat még azt jelenti hogy sajnálom, de nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni mint ő.

Az együttérzés már cselekedet is, jobbra fordítani mások élethelyzetét.

öreg ember létemre megkönnyezem, ha szenvedőket látok..például a lővészárkokban szenvedőket, a katasztrfák túlélőit, a háborúk sérültjeit, éhezőit, a millonyi megerőszakolt nőt, az éhező, vétlen polgárokat...

akik itt a az egészségügyben bárhol is várnak a sorukra..

az együttérzés igen szívszaggato