Dominik születése
Kisebbik Fiacskám, Martin születésének körülményeit már megírtam. Most a bátyus következik. Igaz már három és fél éves, de a szülés minden percére emlékszem.
Férjemmel három együtt töltött év után összeházasodtunk, és úgy döntöttünk, hogy kisbabát is szeretnénk. A következő hónapban Dominik már pocakomban volt.
Terhességem problémamentes volt. Az első ultrahangot (12 hét), sohasem felejtem el. Akkor tudatosult bennem teljesen, hogy egy kis életet hordozom a szívem alatt. Mikor először megpillantottam, majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. Leírhatatlan érzés volt, sokáig megszólalni sem tudtam. A 16 hetes ultrahangon közölte az orvos, hogy kisfiúnk lesz. Nagyon örültünk, mert mind a ketten fiúra vágytunk. A nevét már ekkor kitaláltuk. A nyolcadik hónapig dolgoztam. Március 19-re voltam kiírva, de mivel én is és a húgom is koraszülöttek voltunk úgy gondoltam, hogy biztos Domi is hamarabb megszületik majd. De tévedtem, egészen 22-ig váratott magára. A fájásaim 21-én délután kezdődtek. Öt óra után indultunk a kórházba, megvizsgáltak és a szokásos dolgok után felkerültem a szülőszobára. Ekkor két ujjnyira volt nyitva a méhszáj. A fájások erősödtek, a férjem mindig időben szólt, hogy mikor jönnek és szívtam a gázt. Lassan már hajnal volt, de nem igazán történt semmi változás, pedig az örvös is azt mondta, hogy ezek már olyan erős fájások, hogy igazából már szülhetnék, de a méhszájam nem tágult, így ez még elmaradt. Az orvos azt mondta, próbáljunk pihenni és lekapcsolta a lámpát. Próbált volna meg Ő olyan fájdalmak alatt pihenni...Végül is kicsit elbóbiskoltunk Apával, hármasban a szülőágyon. Reggel jött a doktornőm, burkot repesztett és infúziót hozott, hogy meggyorsítsa az eseményeket. Délre már nagyon fáradt voltam, azt hittem sose lesz vége. De a doktornőm biztatott, hogy mindjárt pihenhetek.
13 óra 42 perckor született meg Petruska Dominik László 2900 grammal és 49 cm-rel. Barna hosszú haja volt és kék szeme, ami nyolc hónapos korára bebarnult. Apától kérdezte a doktornő, hogy mi lesz a neve, de csak annyit hallottam, hogy az én Édesem csak szipog és törölgeti könnyeit. Így gyorsan elmondtam helyette.
Hosszú volt, fárasztó, nagyon fájt, de megérte. Amikor látom az én három és fél éves óvodás nagyfiamat sokszor eszembe jut hogy bármikor újra vállalnám érte a szenvedést. Az egész lénye, mosolya, a hangja, mikor mondja, hogy szeretlek anya minden fájdalmat elfeledtet.
Így váltunk igazi családdá.
Írta: maryanyuci, 2009. október 18. 10:03
Fórumozz a témáról: Dominik születése fórum (eddig 8 hozzászólás)