Megszületett második kisfiunk - teljes lett a család

Második gyermeknek kislányt szerettünk volna és februárra terveztük születését. A sors azonban közbeszólt: a Manónk hamarabb megfogant mint gondoltuk és a 16. hetes ultrahangon megtudtuk, hogy ő is kisfiú lesz. Természetesen így is határtalan volt a boldogságunk. A terhességem zavartalan volt az első pár hetes reggeli rosszullétet leszámítva. Dominikot elkezdtük felkészíteni a kistesó érkezésére még azelőtt, hogy megfogant volna. Mikor elmeséltük neki, hogy lesz még egy pici baba itthon, nagyon örült, felcsillant a szeme, hogy majd lesz kivel játszania. Mikor a Manócska már a pocimban volt elmeséltük Dominak és az ő válasza erre "hurrá" volt, ennek mi is örültünk. Mindig vittük magunkkal a Doktornőmhöz, hogy meg is nézhesse az öcsikét, ezt is szerette.

December 12-re voltam kiírva, de 13-án még vizsgáztam a fősulin, mivel remekül éreztem magam, semmi fájásom nem volt. Egy héten keresztül jártunk NST-re és Aminoscopiára felváltva.

A szülés előtt két nappal kezdődtek a fájásaim délután, de éjszakára elmúltak. Másnap reggel újra kezdődtek kicsit erősebben és gyakrabban, de még ezek sem az "igazi" fájások voltak. A Doktornőmmel megbeszéltük, hogy ha péntekig nem szülök meg, akkor, ha kérem megindítja a szülést. Úgy döntöttük, hogy kérjük a megindítást, mivel már nagyon fárasztó volt minden reggel vizsgálatokra járni és teljesen kimerültem. Péntek reggel azonban már öt percenként jöttek elég erős fájásaim. A Doktornőhöz háromra mentünk a kórházba, aki nagyon megörült, miután megvizsgált, közölte, hogy megindult a szülés spontán. Ennek én is nagyon örültem, de igazából aznap sejtettem, hogy így van.

Fél négykor kerültem a szülőszobára a szokásos előkészítés után. Apa is kapott szép kék ruhát és izgatottan vártuk a babánk megszületését. A burokrepesztés után egyre csak erősödtek és sűrűsödtek a fájások. Apa mindig szólt időben, hogy mikor szívjam a gázt, amitől elviselhetőbb volt a fájdalom. December 19-én fél nyolckor született meg Petruska Martin, 3050 gramm és 49 cm hosszú volt. Hatalmas barna szemei mindenkit azonnal elbűvöltek. Apa a végén majdnem elájult, mivel nagyon meleg volt és a maszkban nem kapott elég levegőt, így pont a születés pillanatáról maradt le és a Martin köldökzsinórját nem ő vágta el.

De mire vitték a kisfiunkat megmosdatni és megvizsgálni, már Apa jobban lett és elkísérte a csöppséget.

Miután felöltöztették, behozták Martint a szülőszobába, ahol nekem még két óráig pihenni kellett. Martinka olyan éhes volt, hogy az ujját szopta hangosan cuppogtatva. Nagyon tündér volt és mivel ilyen éhes, így megszoptattam. Nagyon jó érzés volt, és nagyon boldog voltam, hogy már kétgyermekes édesanyának mondhatom magam, két gyönyörű kisfiam van, illetve kisfiunk, hiszen Apuci is boldog volt velem együtt