Alszik a baba, vagy mégsem?

Hányszor, de hányszor megtörtént már Velem is, hogy akár fél órát is küzdök, amire végre elalszik a gyerekem.

Akkor viszont, mintha muszáj lenne, megjelenik ilyen-olyan jégkrémes kocsi, táp-takarmány árus és társaik, természetesen hangos zeneszóval, hogy tuti mindenki észrevegye.

Mindenki. Az alvó gyerek is. Főleg Ő.

Annyiszor bosszankodtam már ezen. Éppen mikor megnyugszik és elalszik a Babám, felveri valami utcai árus.

Csak tudnám, hogy miért kell már mindenfélét így árulni.

Ha kell valami, majd elmegyek érte a boltba.

Nem beszélve a szomszédokról.

Természetesen nem várom el, hogy lábujjhegyen járjanak, ha épp alszik a lányom, de azért vannak határok.

Az egyik szomszédom rendszeresen akkor kiabál át a szomszédjához, amikor épp elaltatom, vagy hozzám, azzal a kérdéssel, hogy: Elaludt?

Legszívesebben visszaszólnék, hogy ha nem kiabálna, akkor talán.

De nem teszem, mert nem vagyok bunkó!

Egy másik kedves szomszédom folyton a légpuskájával lövöldözik, és a „jól betanított” kutyája minden lövés után vonyít...

Nem tudom, hogy egyedüli-e a problémám, de engem nagyon zavar.

Nem beszélve arról, hogy bár kifejezetten barátságos lányom van, aki senkitől és semmitől nem fél, az egyik jégkrémárus hangos zenéje egyszer a legédesebb álmából verte fel, és azóta ha csak meghallja a zenéjét elkezd sírni.

Gondolom rossz emlék Neki.

Pedig olyan jókat tud/tudna a levegőn aludni...