Ajándék?!

Azóta nekem is van óvodás gyermekem, akinek pszichológiailag éppen az egyik legrosszabb időszakban kellett megkezdenie az óvodát. Kistestvére született néhány héttel az óvodaév megindulása előtt. Lelkileg kicsit megviselte a kistesó érkezése, mert hiába várta, hiába kérdezte naponta százszor, hogy "Mikor lesz már nekünk kisbabánk?" - a nagytestvérek érzelmeinek kettősségét (szeretet, mégis néha bántani akarás) nehezen tudta/tudja feldolgozni.

Tehát, óvodai év megindul, Nagytesó beszokik, anyukának könnyebb itthon szülés után egy gyereket ellátni, mint kettőt. Nagytesó picit duzzog délután, anyukának előjön a lelkifuri, így beindult a történet elején említett "láncreakció".

Először csak egy kis gyümölccsel (ez még nem is lett volna baj), később csokival, gumicukorral, Kinder tojással, végül DVD-filmmel felszerelkezve indultam a gyerkőcért. Már nem tudtam úgy érte menni az oviba, hogy ne kérdezte volna meg: "Anya, mit hoztál?" Szégyelltem magam az óvónők előtt és saját magam előtt is.

Elhatároztam, hogy kívülről kezdem nézni a helyzetünket, úgy talán könnyebb helyes döntést hozni. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy viszek neki egy kis üvegben teát, és vehetünk valami gyümölcsöt vagy pogácsát a hazafelé úton, ha éhes.

Érdekes, hogy az üveg teának épp annyira örült, mint régebben a DVD-filmnek, egyáltalán nem követelte az édességet, játékot.

És egy másik hasonló történet:

A Picinek névnapja közeledett. Nagyon gondolkodtam azon, vegyünk-e a Bátyónak is valamit, még meg is szavaztattam a Hoxa portálon. Bár a többség azt jelölte, hogy ő nem venne semmit, én mégis vettem neki ajándékot. Sőt, úgy adtuk oda neki, hogy a Kicsitől kapta azért, hogy ő is örüljön ezen az ünnepen. A Bátyó csak nézett, nem értette mi a helyzet. Majd nagy nehezen kinyögte: "Most akkor nekem is névnapom van?" Tehát a jelekből ítélve egyáltalán nem számított ajándékra, örült volna ő anélkül is a bulinak, a vendégeknek, a finomságoknak.

Hogy ebből a két történetből mi a tanulság? Én azt szűrtem le belőlük, hogy néha mi, felnőttek gyártunk felesleges problémát bizonyos dolgokból, saját magunkat kényszerítjük bele kényelmetlen szituációkba, amelyeknek pedig általában egyszerű megoldása lenne. És még azt, hogy a gyerekek sokkal több mindent megértenek, mint ahogy gondolnánk.