Nyílt levél egy otthagyott baráttól

Kedves...!

Azt se tudom hogy szólítsalak meg, mert annyi minden vagy, és voltál.

Három hónapja nem beszéltünk, pedig egymás mellett ülünk.

Ma amikor megtaláltad az apró ajándékot, elmosolyodtál. Pedig, három hónapja rám se nézel. De most mosolyogtál... Mióta itthagytál, ritkán látlak igazán mosolyogni. Azok a lányok nem igazi barátaid.

Én két hónap magány után találtam igaz barátokat. Velük jól érzem magam, és már teljesen hozzájuk tartozom.

Tudod, nem akartam elmondani, de október óta tetszel. Tudom hogy ez viszonzatlan, ezért inkább megpróbálom elfojtani. Innakább béküljünk ki, és legyünk megint barátok.

Nem is tudom miert hagytál magamra. Nem mondtad el. En pedig nem is kerdeztem. Most meg már késő.

Emlékszel, hogy még év elején azt terveztük, hogy passzoló jelmezt veszünk fel farsangra? Most már ez is ugrott.

Azt terveztem, hogy vagy amikor korcsolyázunk, vagy a farsangon megpróbálok veled beszélni. Lehet hogy nem kéne. De én vissza akarom kapni a legjobb barátnőmet. Ha semmi sem lehet köztünk ami barátságnál több akkor is. Ha egyszer elmúlnak az érzéseim, akkor megmutatom neked ezt a levelet. Vagy nem 😊

Ezer ölelés, összetört szívű, volt legjobb barátod.