Apám egy csöves

Neki minden nő céda volt már 40 évéhez közeledve, de csak azért, mert elitta a férfiasságát.

Úgy nőttem fel 12 éves koromtól, kamaszként, hogy szégyelltem magam, hogy én is "ott" hordom az eszem.

Anyámnak is hányszor, de hányszor elmondta, pedig egy vidéki nő volt, ártatlanul ment hozzá a "nagy emberhez"! Mi mindent kaptunk mi azért, mert apuka nem üzemelt.

Nem kezelte magában a zavarát, a lelki bajait, nem keresett munkát, link mihaszna életet él(t), de az ezzel járó rossz érzéseit ránk zúdította.

Különösen rám, aki egy félénk, szégyenlős, önbizalomhiányos kamaszgyerek voltam.

Meg is lett az eredménye, rossz kapcsolatokban is megalkudtam, de ennek VÉGE!

Koszos büdös ember, ápolatlan, bűzlik a szesztől és a cigitől. Erre mindig van 70-80 ezer forintja minden hónapban. De "szegény" nem eszik csak zsíros kenyeret. Életemben nem költöttem magamra havi szinten ennyi pénzt, pedig 17 éves korom óta dolgozom. Akármilyen jól kerestem, max. egy fölsőt vettem, vagy egy fodrászt fizettem. Mert nekem Élni, laki, enni, öltözködni, fürödni kellett a pénz!

Most is albérletben lakom és az ő háza közelében találtam lakást. Van két kutyája, édesek, de olyan koszosak és ápolatlanok, mint ő maga.

Állandóan a ház felé hozza őket sétálni. Elvárja, hogy lemenjek, beszéljek vele. Mindenki bámul, nézi ki ez a csöves. Nagyon ciki, bűzlik, mint a szeszkazán! Állandóan megigazoltatják a rendőrök, olyan gyanús alak.

Lejárat úton útfélen, acsarkodik, ordít, ha valami eszébe jut, én meg kedvesen, mosolyogva állok hozzá, mert "szülő" ugye, tisztelni kell a semmiért cserébe!!!

Hát befejeztem! Elég nekem, amikor meglátogatom és nem lát senki a lakásában, hogy abba a koszban, a mocsokban ülök.

Hiába próbáltam segíteni, takarítani régebben, csak leszólt, összekoszolt mindent.

Tettem ki neki tiszta konyharuhát, lemostam mindent. Belekente a koszos kezét egyből, mint a Föld olyan fekete lett. Az asztal tele zsírfolttal, morzsával. A lepucolt tükörre odavágta a koszos, megsárgult szakállát. Minél nagyobb volt a rend, annál jobban koszolta.

Undorító! Nem is tudom mit mondjak!

Én többet nem mutatkozom vele, ha egy "szülő" nem tiszteli meg a gyerekét azzal, hogy nem koszosan mocskosan, bevizelt nadrágba jöjjön a ház elé, ahol mindenki lesi az ablakban, akkor én soha nem fogok lemenni. Még nehezményezi: " - Mi van? Szégyellsz?" "- „Jaj, nem, nem, apuka, csak nem értem rá."

Ő nem szégyell. Elment a 40 éves osztálytalálkozóra, mondta menjek vele, hadd büszkélkedjen! Tudod mikor...

Szeretem, Tisztelem és Becsülöm Magam.

Tegye mindenki ezt! Százszorosan becsülte és tisztelje magát minden egyes nap!