Babára várva... Amikor késik a gólya...

Adott két fiatal szerelmes, látszólag egészségesek, akik egy szép nyári napon, romantikus nyaralás közben elhatározták, hogy nincs többé védekezés, jöhet a pici. Hát ezek volnánk mi.

Telik múlik az idő, de a kicsike csak nem fogan meg. Nem akartunk türelmetlenek lenni, így adtunk magunknak időt. De engem már nyomasztottak a sikertelen hónapok. Próbálkoztam rengeteg olyan módszerrel, ami segítené a teherbeesést: rengeteget kutakodtam a témában, kipróbáltunk gyógyteákat, én krémet, Aviva módszert, vitaminokat ettünk-eszünk, jött a folsav... Hőmérőztem sokáig de tavaly nyáron átálltam az ovutesztre.

Esedékessé vált az éves rákszűrésem is. Amikor tavaly ősszel a nőgyógyászomat beavattam a titkunkba, ő az elmondottak alapján meddőségi vizsgálatokat írt ki: nekem vérvételeket, páromnál spermavizsgálatot. Meggyőződésem volt, hogy bennem van a hiba, és a vérvételek után, ha ezt orvosolják, megfogan a kisbabánk. De nem így lett. Legnagyobb meglepetésemre nálam minden oké. Kiderült, párom spermája sem minőségre, sem mennyiségre, sem pedig mozgékonyságra nem megfelelő. A spontán teherbeesés valószínűsége csekély és lombikra akartak átirányítani minket.

Állj! 26 évesek vagyunk. Úgy menjünk lombikra, hogy nekem egy átjárhatóságit se csinálnak? Mondván addig felesleges, amíg páromnak nem megfelelőek a kiskatonái. Tehát mindenekelőtt egy spermanövelő vitaminkészítményt szedett - nemrég telt le a 3 hónap - és újból lesz nemsokára spermakontroll. Sok idő bekerülni...

Kíváncsian, ám kis félelemmel, várjuk az eredményt. Vajon hatott-e a méregdrága gyógyszer? Még szedi egy hónapig, szelénnel együtt. Hatni fog-e? Amíg ezt nem tudjuk, marad minden hónapban a reménykedés és a megsemmisülés, amikor megjön. Lelkileg nagyon megterhelő! Csak sírok olyankor. Főleg akkor rossz, ha pár napot késik. Annyi negatív tesztet kellett már látnom. Párom vigasztal, de pár hónapja már nekem kell őt. Mondják, hogy ne görcsöljünk rá, könnyű mondani. Aki mondja, talán nem is tudja elképzelni, hogy mennyire nyomasztó, hogy nem vagyunk rá képesek. Mindegyikünk magát okolja. Együtt még diétába is kezdtünk. Már féltem a kapcsolatunkat, nehogy rámenjen. Szedem a vitaminokat, de már nem akkora lelkesedéssel. A környezetemben mindenki szül. Még az is teherbeesett, aki nem akart. Nem akarok irigykedni, de másnak miért megy ennyire könnyen? Ezt csak olyan nő értheti meg, aki szintén ebben a cipőben jár. Nem tanácsot kérek, nem kell a sajnálat sem. Nem adjuk fel, hiszünk benne! Álmaimban már láttam. Mindent megadnánk érte. Kedves gólya, itt a tavasz, nagyon várunk, hozzánk is kopogtass be végre!