A cumi mint kábítószer?

Mi sem természetesebb annál, hogy a csecsemő gyorsan rászokik, hiszen a cumi felébreszt és nyomban ki is elégít egyfajta szükségletet, ami némiképp enyhíti azt a hiányt, amit egy másik szükséglet (ami a gyerek nyugtalanságát, sírását kiváltotta) kielégítetlensége okoz. A szülőnek - bár tudom, időnként ez egyáltalán nem könnyű dolog - meg kell keresnie a sírás okát, és az ok megszüntetésével kell megbékítenie a gyermekét. Meg kell néznie, nem éhes-e, nincsenek-e fájdalmai, nem vágyik-e az anyja ölébe - mindezt ideig-óráig helyettesíthetjük cumival, de ezzel rosszat teszünk. Véleményem szerint a szülő, amikor gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg! A hasonlatot tovább is vihetjük: ha a gyerek rászokott a cumira, éppen olyan nehéz leszoktatni róla, mint bármilyen más kábítószerről. [...]

Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése csökken a külvilág iránt. A mértéktelenül cumizó csecsemők intellektuális, értelmi fejlődése tehát lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert". [...] ...sokkal egyszerűbb, és szerintem hasznosabb is, ha az egész kérdést [a szülő] gyermekére bízza, aki orális igényeinek betöltésére - cumi hiányában - feltétlenül megtalálja az ujját...

Persze, türelmet igényel, amíg ez bekövetkezik. Lehet, hogy több hét, vagy hónap. Addig pedig többet sír, és nagyobb erőfeszítés tőlünk, hogy megnyugtassuk, de a testközelség, a szoptatás segíthet.

Forrás: Ranschburg Jenő Szülők lettünk című könyve