Tanulási részképességzavarok

Egyes vizsgálatok szerint minden tizedik küzd valamilyen tanulási zavarral. Sokan azt gondolják ez valami új divat. De mit is nevezünk pontosan tanulási részképességzavarnak?

Tanulási részképességzavarnak nevezik azt a problémát, amikor egy, egyébként ép intellektusú gyermeknek nehézségei adódnak az olvasás, írás vagy a számolás elsajátítása során. A részképességzavar kialakulásának okai különböző okokra vezethetőek vissza. Lehet örökletes. Okozhatja anyagcserezavar, kisebb idegrendszeri sérülés, a lateralitás kialakulatlansága – nem egyértelmű, hogy a gyermek jobb- vagy balkezes –, észlelési nehézségek. A tanulási részképességzavaros gyermeknél nem az intellektus vagy az érzékszervek sérültek, hanem a közöttük lévő kapcsolat, az ingerületek – amit és ahogy lát, hall – másképp jutnak el ahhoz az agyi központhoz, ahol az információk feldolgozásuk történik. Ennek megértése, és annak elfogadása, hogy a hibákért nem a gyermek a felelős, fontos a hatékony segítség és a gyermek egészséges személyiségfejlődése szempontjából is. Tanulási részképességzavar: a diszlexia, a diszgráfia és diszkalkulia.

Mi diszlexia?

A diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeséget jelenti. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok állhatnak.

Milyen tünetei vannak a diszlexiának?

Jellemző a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommotoros-, beszédmozgások, egyensúlyérzékelés zavara. A jobb-bal irányok tévesztése, lateralitásproblémák, testsémazavar, jobbról bal irányba végzett soralkotás, téri orientációs zavarok. Megkésett-, akadályozott beszédfejlődés, elmosódott artikuláció, zöngétlenítés, általános pöszeség, szegényes szókincs, beszédészlelés és megértés zavara egyaránt megjelenhet. Vizuális (látási), akusztikus (hallási), verbális (beszéd) emlékezet zavara jellemző tünet lehet. Tartós figyelemre nem képesek, figyelmük könnyen elterelhető, többnyire csak néhány percre tudnak bizonyos dolgokra koncentrálni. További jellemzők a percepció (észlelés), analízis-szintézis gyengesége.

Mi diszgráfia?

Az írás zavara.

Milyen tünetei vannak a diszgráfiának?

A diszgráfiás gyermek írásképe rendezetlen, a betűk formája szálkás, szögletes, rendezetlen, szinte olvashatatlan. A hasonló betűket összekeveri (b-d, b-p). A vonalvezetésben egymáshoz hasonló betűket összetéveszti (v-u; a-o; b-h), ugyanazt a számára nehezebben leírható betűt különbözőképpen alakítja. Szavakat értelmetlenül egybe- vagy különír, elhagy vagy betold szótagokat, a mondatokat félbehagyja. Nem ismeri fel a rövid és hosszú mássalhangzók (l-ll, sz-ssz), illetve magánhangzók (o-ó, i-í) közötti különbségeket, így helyesírása is gyenge.

A másolás jobban megy neki, de diktálás után nem tud írni, mert nem emlékszik a betűk alakjára. Egy-egy betűt hibátlanul leír, de az összekötéssel már nehézségei vannak. Térbeli tájékozódási zavara miatt problémát jelent számára a szöveg elhelyezése a papíron: sorai rendezetlenek, kifutnak a füzetből, a betűk nagysága változó. Sokszor nem tudja a gyermek követni a füzet vonalait, hol alá, hol fölé csúszik a ceruza. A szavak egymás közötti távolsága változó. Néha majdhogynem összeérnek a szavak, máskor viszont nagy távolság van közöttük A sorok időnként fölfele haladnak, vagy éppen lefelé, az egész sor hullámzik. Görcsös, sok esetben hibás a ceruzafogás. A diszgráfiás rányomja az írószert a papírra. Gyakran fölöslegesen felkapkodja a ceruzát.

A hagyományos írásmód (ly-j megkülönböztetése, cz, y, th, eö...) használata a tulajdon személynevekben, alkalmazása, megkülönböztetése, különösen nehéz a számára. Másoláskor betűnként, jobb esetben 2-3 betűnként írja le a szöveget. Írástempója ilyenkor még lassabb, mivel hol a másolandó szöveget, hol a füzetét nézi. Diktáláskor gondolkodnia kell a hallott betű formáján, nem mindig tudja az adott hangot azonosítani annak írott képével, nehezen idézi fel annak a betűnek az alakját, amit le kell írnia. Mivel lassan dolgozik, lemarad. A szavak végét elhagyja, belőlük betűk, szótagok maradnak ki; a mondat egy része is hiányozhat. Máskor viszont a leírandó szóba az előzőekben hallott szótagokat illeszti be, megfordítja a szótagokat (lemegy-elmegy). A szavakat nem választja el szóközökkel, összeírja azokat. A mondatokat, tulajdonneveket kis kezdőbetűvel kezdi.

Mind a mondatrészek között, mind a mondatok végén elmarad a központozás. A nyelvtani műveletek megértése, megjegyzése, alkalmazása is problémát jelenthet. Mivel kevés a gyermek sikerélménye, idegesen kezd az íráshoz, ez a további hibák oka lehet.

A diszgráfiás gyermek az órán legtöbbször már nem ír, kilátástalannak tartja, hogy lépést tartson a többiekkel. A házi feladatot – ha elég sok idő áll a rendelkezésére – szépen elkészíti. Ha kevésbé kitartó, egyszerűen “elfelejti” megcsinálni vagy mást kér meg rá.

Mi diszkalkulia?

Akkor beszélünk diszkalkuliáról, ha a gyereknek komoly, és tartós nehézséget okoz a számlálás, a számfogalom, a nagyságrendek megértése, az alapműveletek alkalmazása. A diszkalkulia közvetlen okát még kutatják, de valószínű, hogy a diszlexiához hasonló, genetikai eredete van.

Milyen tünetei vannak a diszkalkuliának?

Ha egy egyébként jó képességű, intelligens gyereknek váratlanul komoly nehézségei támadnak a számolás megtanulásával és használatával. A legfeltűnőbb jel, hogy a gyermek csak nagy nehézségek árán, átmenetileg képes figyelni a számokra, betűkre. A diszkalkuliás gyermek nehezen ismeri fel a szimbólumokat – a számokat és a matematikai jeleket – és azonosítja őket tartalmilag. Problémája van a sorozatok és szabályok alkotásával, a térbeli és síkbeli viszonyok érzékelésével. Amíg erősen koncentrál, képes jól megoldani a feladatot, de figyelme hamar fárad, és egyre több hibát vét. Egy újabb példa esetén nem tud új megoldást találni, az előzőt ismétli. Többjegyű számoknál könnyen eltéveszti a számok sorrendjét (134 helyett 143-at ír). A számokat fordítva írja le (23 helyett 32-t), a műveleti jeleket rosszul ismeri fel (12:4=16). Számemlékezete kis terjedelmű: az egymás után sorolt számokból keveset tud visszaidézni. A számokat kiragadva környezetükből – más méret, más szín, szaggatott vonalvezetés – nehezen vagy nem ismeri fel.