Fiatalok! Gyakoroljunk egy kis önkritikát!

"Jövőre már megkapom a főiskolai diplomámat. Nem is tudom, mit szeretnék csinálni. Talán még továbbtanulok 2 évet, hogy legyen időm gondolkodni rajta. Dolgozni? Áh, mit??" Gyakran hallom velem egyidős fiatalok szájából ezt a gondolatot. Inkább az iskola biztonságos falai közt maradnak, minthogy kikerüljenek a nagybetűs életbe, a munka világába. Nem vállalják a felelősséget, nem akarnak dolgozni. Persze, ez ennél összetettebb dolog, mivel manapság nagyon nehéz elhelyezkedni, főleg a fiataloknak, mivel sajnos szakmai tapasztalatuk zéró az iskola miatt, ugyanakkor a munkahely elvárja. De gyakran nem azért nem tudnak dolgozni a fiatalok, mert nincs munka, hanem azért, mert egyből vezető szerepet szeretnének betölteni és sok pénzt akarnak keresni.

"Orvosira jártam, de rájöttem nem nekem való. Belevágtam a mérnöki pályába, de az se nyerte el a tetszésemet, így kimentem külföldre egy évre." Mindezt miből? Hát nem a saját pénzéből, az biztos! 25 éves, de se diplomája, se munkája, se szakképzettsége, de még csak elképzelése sincs arról, mit szeretne. Elvan otthon a szülők árnyékába, hiszen az biztonságos és ingyen van. Ezt a gondolatot folytatva, sok olyan fiatal van, aki még 25-30 évesen sem önálló és meg sem próbál az lenni. Még ráérnek azon gondolkodni, kik ők, mire hivatottak, hiszen még olyan fiatalok, neem? Hadd keressék csak önmagukat!

Cigire, alkoholra és bulira sok fiatalnak van pénze. Ja, és persze idejük is van bulizni, hiszen anyuci otthon elvégez mindent a ház körül - vagy ha nem a szülőkkel éli a mindennapokat - vesz a gyorsétteremben valami főtt ételt suli után, véletlenül se kelljen a főzéssel vacakolni az egészség és a megtakarítás érdekében. A tanulás meg mellékes, "majd a vizsgaidőszakban tanulok meg mindent, addig ráér" - sokan gondolják ezt, végül a nehezebb tárgyakból egytől-egyig megbuknak, mert nem gondolnak arra az esetre, hogy talán nagyon nehéz lesz egyszerre bevágni a nem kevés anyagot.

"Párkapcsolat? Ugyan már, én még olyan fiatal vagyok, nem akarom senki mellett sem elkötelezni magam. Élvezni akarom az életet, carpe diem!" Ebből adódóan a diszkóba járás már mindennapos (hiszen "remek" lehetőség van ott az ismerkedésre) és persze az egyéjszakás kalandozások is egyre menőbbek. Végül is a partnereket is lehet ugyanúgy cserélni, mint a zoknit, nem?

"Családalapítás? Áh, ráérek majd 35 évesen, nem sürget semmi. Amúgy sincs, hova gyereket vállalni, lakásom sincs, pénzem sincs, semmim sincs." A körülményeket tényleg nehéz megteremteni főleg manapság, de ha az illető végezne egy kis számvetést, mennyit költött cigire, alkoholra, meg bulira, esetleg drogra az eddigi életében, egy kisebb vagyon jönne ki belőle! Mert erre van pénz, neem? (Megint csak azt mondom, hogy aki nem él ezekkel a szerekkel, ne vegye magára!) A másik meg az, hogy a mi szüleink sem kacsalábon forgó kastélyba vártak minket 30 fős személyzettel és 2 limuzinnal. Legalábbis, az én szüleim, 21 évesek voltak, mikor megszületett a nővérem. Nem volt saját lakásuk, de a félretett pénzükből tudtak állni egy szerényebb albérletet vidéken. Anyukám a kertben mindent megtermelt, még tyúkokat is tartott a sok zöldségen, gyümölcsön kívül, saját kezűleg varrta a ruhácskáinkat, mindennap főzött, nem járt kozmetikushoz, manikűröshöz, meg masszőrhöz, mégis rendkívül csinos volt. Nem vásárolt meg mindent, amire abszolút nem volt szüksége a családnak, nem volt káros szenvedélye se apámnak, se anyámnak, nem buliztak, mégis boldogok voltak és tisztességben, szeretetben felneveltek bennünket (3 gyereket). Amíg anyukám mindent megteremtett az olcsó, de jó minőségű élethez, addig apukám egyre magasabbra kúszott azon a bizonyos ranglétrán (önerőből sok munkával és szakértelemmel), így bele tudtak vágni a házépítésbe, persze családi segítséggel és némi hitellel.

Lehetne még folytatni ezeket a gondolatokat.

Összegzésként elmondanék annyit, hogy szerintem mindennek megvan a maga ideje, szórakozni is kell, utazni is kell, tanulni is, hiszen nem lehet burokban élni, de ne essünk át a ló túloldalára. Segítsünk a szüleinknek a házi munkában, rendesen tanuljunk, merjünk felelősséget vállalni, és mutassuk meg, hogy nem vagyunk "felelőtlen felnőtt gyerekek". És ne fogjunk mindent a pénzhiányra.

Akinek nem inge, ne vegye magára, mert ez egyáltalán nem igaz mindenkire. Szerencsére sok olyan fiatal is van, aki büszke lehet magára, mert gyermeket nevel, vagy kitűnően tanul az egyetemen, nem csak lógatja a lábát, vagy épp dolgozik a szabadidejében. Csak azért gondoltam, hogy leírom ezeket a dolgokat, mert egyre több az ilyen gondolkodású fiatal. Nem akarok senkit sem megsérteni, hisz én is az említett korosztályba tartozom. Én is ugyanúgy bizonytalan vagyok a jövőben, de megteszek mindent, hogy ne legyek teher a szüleimnek felnőtt létemre és állom a sarat a főiskolán, ami nem egyszerű feladat, ha az ember ösztöndíjra gyúr.

Azzal is kiegészíteném ezeket a problémákat, hogy valóban sok a nem helyes gondolkodású fiatal, de az életünk is nehéz, mert a jövő minden eddiginél kiszámíthatatlanabb, a munkaadók átvágják az embert és kihasználják a fiatal munkaerőt, a diploma egyre értéktelenebb, a követelmények magasak (nyelvvizsga, jogosítvány, diploma, érettségi, ECDL vizsga, ilyen-olyan tanfolyam, szakmai tapasztalat...) és még lehetne sorolni.

DE! A leírt problémák nagy része (párkapcsolat, káros szenvedélyek, bulizás stb.) rajtunk, személyeken múlik!