Apás szülés (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Apás szülés
Katka!
Ha ott lett volna melletted lehet hogy megváltozott volna a véleménye is.Akkor látta volna hogy nem adják olyan könnyen.
Ezt mindenki maga döntse el, én nem szerettem volna ha ott lát tehetetlenül 16 órán át szenvedni.Amúgy azt mondta nem kellett volna annyit vacakolni hanem pitty-patty megszülni minta másik csak aki mellettem volt a szülőszobán.
Teljesen más egy idegen(vagy ismerős)szülését végignézni."Gusztustalannak " láthatjuk.Mikor a saját gyerekünk születik az annyira természetes.Teljesen más tudatállapot.Akkor csak azt látja az ember hogy mijen gyönyörű dolog.Persze vannak kivételek.
Az első két lányom születésénél még nem volt lehetőség apás szülésre, most 36-dik hétben járunk. A családból volt akinél apás szülés volt, semmi negatívumot nem mondtak. A férjem nagy bátran kijelentette, hogy szeretne mellettem lenni. Hozzá tartozik azonban a dologhoz, hogy a szagoktól, injekciós tűtől, vértől stb. simán elterül a drágám. Próbált nézni szülésről készült filmeket, de ahogy közeledik az idő egyre bizonytalanabb. Szeretném ha mellettem lenne, de ha ő úgy érzi nem bírja inkább várjon a folyosón.
Pont ezért mondta e párom hogy ő mindenkit bevinne a szülőszobára mert teljesen más az az apa aki ott volt.Az tudja hogy nem"úgy tágul mint a gumi".
Az én férjem is bent volt a szülésnél.Természetes volt a számunkra hogy ennél a pillanatnál is együtt legyünk.Pár napig megviselte a páromat hogy szenvedni látja azt akit szeret.De a következő babánál is ott akar lenni és segíteni amiben tud.Hogy ott volt a lányunk születésénél,ez még szorosabbá tette a kapcsolatunkat.A sógorom aki nem volt ott a szülésnél elég lekicsinylően beszélt róla."Ugyan már,olyan mint a gumi.Tágul."Na a férjem helyretette.
Az én párom magától mondta, hogy bent szeretne lenni, mire én azt válaszoltam,: "természetes, nem csak a jó részénél kell ott lenni" Mindketten nagyon örültünk, hogy így döntöttünk, még a műtőben is mellettem volt, mert sajna végül császárral lett meg a kiscsaj. Szerintem a folyosón álldogálva 10 órán keresztül megőrült volna.
Most várjuk a másodikat, már túl is hordtam, most is bent lesz, szeretné végre Ő elvágni a köldökzsinort:)
Szerintem a szülőszoba igenis "női dolog". Egyszer kíváncsi lennék rá, hogy azok közül a pasik közül, akik bent voltak a szülésnél, hányan undorodtak meg a nejüktől egy jó időre???
De ez az én véleményem! Leveszem a kalapom azelőtt a sok nő előtt, aki meg merte-e fenti dolgot kockáztatni és nyertek... :) Mert hát ne feledjük, a pasik mégis csak pasiból vannak...
Mert? Az én férjem semmi pénzért nem szalasztotta volna el azt a pillanatot, mikor végre megláthattuk a csemetéinket. Na meg nekem a kitolási szakaszban is nagyon jól jött a támogatása, sõt talán még nagyobb szükségem volt rá, mint vajúdás közben.
SZERINTEM AMEDDIG A VAJÚDÁS TART, JÓ HA BENN VAN AZ APUKA, DE UTÁNA KIFELÉ A FOLYOSÓRA!
Nekem erről az a véleményem,hogy az apuka döntse el ott szeretne-e lenne vagy nem.Kötelezni erre senkit nem szabad.Velem hála istennek ott volt a férjem,ő akart ott lenni és nagyon jó volt,hogy velem volt.Reggel 6 órától este 7-ig mire megérkezett a kislányunk mindketten eléggé kimerültünk,de pontosan egymásból merítettünk erőt.Nekem az sem volt mindegy,hogy a sok idegen ember mellett ott volt valaki aki szeret és aki ugyanúgy várja a kisember érkezését mint én.
Szia!
Lehet tudni, mi volt a gond?Persze csak ha szeretnél beszélni róla..
Hát elhiszem, hogy el volt keseredve, átérzem. Engem ugyanis altatásban műtöttek, így nem foghattam azonnal a kezembe a kislányomat, sőt még után 24órára sem, mert inkubátorba rakták. Ez mindig fájó pont fog maradni az életemben, hogy nem láthattam rögtön, nem éreztem a kezeim között.
Sziasztok.Az én férjem is bennt volt velem mind a két szülésnél én úgyan császárral szültem de jó volt hogy mellettem volt és fogta a kezem nem féltem annyira, biztonságott adott a jelenléte,nekem sokat jelentett.
Sziasztok. Én még csak a pocimban hordom a Babát, de már a tervezésnél előre megbeszéltünk a párommal, hogy bejön velem. Eleinte inkább egyedül szerettem volna szülni, de elolvastam jópár történetet ezzel kapcsolatban, és meggyőztek. Most már egyre jobban érzem, hogy bizony nagy szükségem lenne rá.
Nagyon jó volt hogy ott volt a párom velem jol esett hogy biztatott és velem sirt amikor már tényleg nagyon fájt.
Nálunk a párom azt mondta, ha szeretném, akkor bent lesz, ha nem, akkr nem. Nekem is sokat segített, hogy ott volt, kellett a bátorítás, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, fogta a kezem a fájások alatt (azaz inkább én fogtam az övét), előre szólt, hogy mikor jön a következő fájás. És a végén ő ment el orvosért, amikor baj volt...
A második szülésem nekem is ilyen volt.Szegény párom nem értette miért nem jöhet a műtőbe a császárhoz mikor a sima szülésnél ott lehetett.Nagyon sajnálja hogy így jött össze és csak a műtőn kívül láthatta meg a picit.
Sziasztok!
Az én férjem már az elején eldöntötte, hogy ő bent szeretne lenni, és ez a terhességem folyamán sem változott, már alig várta a napot!Én nem ellenkeztem, sőt, örültem neki, hogy ott lesz velem. Nagyon sokat segített a vajúdás alatt, bátorított, fogta a kezem, jelezte mikor várhatóak a fájások. Örülök, hogy ezt vele tudtam végigcsinálni, még ha a végkifejlett másként is alakult, mert császárral fejeződött be a szülés.
Sziasztok!
Velem is bent volt a férjem és hidjétek el sokkal jobb volt, nem féltem annyira.
Annyira fájt a derekam, hogy ő végig ott volt mellettem és végig maszírozta.
Sziasztok!Velem dettó így történt!Ugyanilyen volt a helyzet!És ha nme lett volna ott a férjem,nem tudom mit csináltam volna,hogy lettem volna túl rajta!?Féltem volna nélküle!
Sziasztok.
Az én párom is bent volt.Kértem rá,de nyilván dönthetett,hogy jön-e.
Nagyon sokat jelentett a vajúdásnál,hogy az életem párja ott van,hogy rá támaszkodhattam.Szó szerint:)...Hogy nem idegenek vettek csak körül.
Nagyon jól viselte,a kitolásnál támasztotta a hátam,látta babóka haját,elvágta a köldökzsinórt,és a mai napig büszkén és boldogan mesél róla.
(A gátvarrást is végignézte,mert kíváncsi volt rá.Na ezt elleneztem volna,de senki sem kérdezett..)
Viszont mindenkinek szíve joga,hogy döntsön.
Én nagyon féltem,hogy nehogy rosszul legyen...
Sziasztok.Én nem személyes tapasztalatom osztom meg veletek.A kollégámmal "esett meg a dolog". A felesége minden áron azt akarta,hogy legyen benn a szülésnél.Egyre jobban haladt az idő, közeledett a szülés.Szegény kollégám meg már szó szerint rosszul volt,hogy be kell mennie.Bevallotta minden éjjel rémálmok gyötrik.De a felesége hajthatatlan volt.A vége az lett,hogy amikor megindult a szülés bementek ugyan apás szülésre.De a kollégám már az elő negyed órában majd rosszul lett és ki kellett mennie.Nem volt képes benn lenni.A tanulság ebből szerintem csak az,hogy minden apának joga van eldönteni,hogy benn szeretne-e lenni.Még akkor is ha mi azt szeretnénk ott legyen.Nehogy eltávolítson ez a dolog minket egymástól.Nem szabad erőltetni,nekik kell dönteni.Nekünk úgyis végig kell csinálni.:-)
Az én párom sokat tanakodott azon, hogy bent legyen, vagy kint megvárja. Több ismerőse nyilatkozott negatívan az apás szülésről. Amikor bementünk szülni és a másik szobából egy nő hagonsan kiabált, akkor Ő is úgy volt, hogy kimegy, de végül mégsem tette. Sőt még a köldökzsinórt is Ő vágta el. Azt mondta, hogy ezt az élményt nem hagyta volna ki, és örül, hogy bent maradt. Azóta is könny szökik a szemébe, ha az ott készült képeket, felvételeket nézzük.
Sziasztok.Az én férjem mind a két gyerek születésénél bent volt ö döntőt igy és én örültem neki.Nekem sokat jelentet,hogy ott van mellettem és fogta a kezem ha szükségem volt rá.
Sziasztok.Én sem tettem kötelezővé a páromnak hogy bent legyen velem.Ő mondta hogy minden apának ott kellene lenni az új családtag érkezésekor.Benne nagyon sok minden megváltozott amiért beengedtem mellém.Azért gondolta így mert vannak olyan férfiak(tisztelet a kivételnek)akik sok év után odavágják a feleségnek hogy ugyanmár mi az a szülés,bezzeg amikor katona voltam!!
Hát ő már tudja hogy nem jó egyik sem,konkrétan erre gondolt sztem mikor ezt mondja.Egyébként persze mindenkinek saját joga eldönteni hogy beengedi-e a párját vagy épp a leendő apa is eldöntheti hogy részt kíván-e venni ezen a csodás pillanaton.Nem akartam senkit minősíteni csak leírtam amit gondolok.
Az én férjem is bent volt a szülésnél. Én először nem akartam, hogy bent legyen, de Ő ragaszkodott hozzá. Nem bántam meg, hogy ott volt, mert biztonságot adott a jelenléte.
További ajánlott fórumok: