Úton a BOLDOGSÁG, avagy újra kisbabát várok
A ciklusom össze-vissza, nem sejtettem én semmit, vártam, hogy megjöjjön. Egyik este megyek ki a WC-re, majd látom. hogy megjött, szokásos rituálé, majd lefekvés. Reggel nézem. mi a helyzet... Szinte semmi. Mindegy - gondoltam magamban -, ma majd biztos megjön. Nem így lett. Csak barnázgattam 2 napig, majd mint amit elvágtak, megszűnt. Ekkor kezdtem gyanakodni. 2 nap múlva negatív teszt. Valahogy nem hagyott nyugodni a dolog.
Pont kapóra jött, hogy a főnökasszonyom elküldött a patikába pár nappal később. Hányingere volt, sőt hányt is, ezért tesztet kellett vennem neki. Egyúttal magamnak is beszereztem egyet. Megcsinálta, ott térdeltünk mind a ketten a tesztje fölött, ami negatív lett.
Pár órával később én következtem. Bezárkóztam a WC-be a teszttel... Művelet elvégezve, nézzük az eredményt. Pár másodperc alatt megjelent mind a 2 csík. Sírva, remegve rontottam ki a mellékhelyiségből. A főnökömnek belenyomtam a kezébe a tesztet. Így ő tudja az első pillanattól kezdve.
Ekkor elhatároztam, hogy hétpecsétes titok lesz a pocakomban növekvő baba, amíg le nem telik a 12 hét.
A teszt után másnap rohantam a dokihoz, pedig tudtam, hogy nem fog látni semmit. Így is volt.
Visszarendelt egy héttel később. Azalatt az idő alatt sokat idegeskedtem, féltem, hogy gond lesz.
De nem volt. Látni lehetett a petezsákot és a szikhólyagot. 2 hét múlva újra kontroll. Ekkor már higgadtsággal várakoztam. Lassan el is telt.
Ültem a nőgyógyászat előtt, a szívem majd szét szakította a mellkasomat, úgy vert. Végre sorra kerültem. Na most kiderül mi a helyzet. A kis apróság ott volt, ahol kellett. A szíve pedig rendületlenül dolgozott, amit meg is hallgathattam. Csodálatos volt. Akkor voltam 7 hetes 2 napos.
Hamarosan megyek vissza újabb ultrahangra. Nagyon várom. Nem vagyok ideges. tudom hogy minden rendben odabent a picurral.
Nagyon várjuk már apával és elmondhatatlanul boldogok vagyunk.
Új élet készül teremni...
De még pici. Alig egy centi.
Szinte nincs rajta semmi,
Kicsiny teste mogyorónyi.
Csak verdeső szíve jelzi:
Hé, hagyjatok megszületni!
Háromnegyed évig vagy otthona,
Az előzmény? Egy éjszaka.
Vágyunk elménk letaglózta,
Szívünk összedobbantotta.
Nem volt tervben, szó se róla,
Mégis megfogant a csoda.
Két pillanatcsepp találkozott...
A lélegzetünk is kihagyott.
Szívverésünk száguldozott,
Testünk eggyé varázslódott,
A külvilág elmosódott,
Gondolatunk szertefoszlott.
Sosem hittem... Velem? Ilyen?
Hát... Az a nap felejthetetlen.
És már látom, ott nő bennem,
Félelmetes... Kis alien,
Kit sötétségbe bújtat méhem.
Belőle lesz a gyermekem.
Pulzálva szálldosó hópihe,
Lágy, puha zsákba költözve.
Biztos ágyban kényeztetve,
Szeretettel körbevéve.
És a hangja gyors üteme!
Élni akar, nincs kétsége.
Még nem fogtam fel, még nem érzem,
A ruhatáram sincs veszélyben.
Egy dolog van: örömünk - töretlen,
S szerelmünk, mi végtelen.
Hagyjuk magunk a reményben,
Hol sodor az ár az élet-tengeren
/Püspöki Dorka: A jelen jövője/
Írta: ccf0283561, 2013. január 8. 09:08
Fórumozz a témáról: Úton a BOLDOGSÁG, avagy újra kisbabát várok fórum (eddig 22 hozzászólás)