Történetünk (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Történetünk
Szia
Én illetve mi sem értettük miért várt sajnos túl késő lett és e hónap ötödékén meghalt. Az immun rendszere nem bírta volna az ötödik kemot. És fekvő betegként élt volna míg meg nem hal.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az azonnal orvosoz ilyen tünetekkel mondatot
Együtt érzek,de nem értem,a csomók megjelenésénél miért nem volt evidens anyukádnak,hogy azonnal orvoshoz menjen?Kiakadok,amikor emberek hónapokig élnek nyilvánvalóan komoly gondot sejtető tünetekkel,aztán csodálkoznak'amikor végre elmennek és megvan a diagnózis.Ismeretségi körben volt aki a felesége előtt is titkolta a gondját,aztán vastagbélrákkal kezelték amikor már nem tudta tovább húzni a dolgot. Az én szüleim,nagyszüleim is szerencsére sokkal fegyelmezettebbek ennél.A nagyapám egyszerű parasztember,már nyolcvan felé jár,de gond esetén egyből orvoshoz fordul.Így sikerült neki egy melanómát leküzdeni.És nem a kisvárosi kórházba indult el természetesen,hanem nálunk ha gond van,egyértelmű hogy megyeszékhely,és normális kórház.A vizsgálatokhoz meg előbb hozzá lehet jutni magán dokinál.Pl. ultrahangra is el lehet menni privátban.
És,bár hívő vagyok,én ima helyett inkáb alternatív gyógymódokat is felkutatnék....
Kedves Anikó,
nekem édesapámnál diagnosztizáltak tüdörákot 2008-ban, akkor meg is mütötték, hatalmas élni akarásának és a Jóisten kegyelmének köszönhetöen még ma is velünk van. Tavaly édesanyámnál is rákot diagnosztizáltak. De ö is nagyjából rendben van.
Nagyon igaz, hogy az egészség a legfontosabb, s persze a szeretet, ami ahhoz kell, ha az egészség elfogy...
Kitartást és sok szeretetteljes édesanyáddal töltött pillanatot kivánok neked!
Anyukám öt éve halt meg áttétes tüdőrákban.
Az orvosok többször félrekezelték...
Szinte mindenhol áttét keletkezett.
Kitartást kívánok nektek,borzasztó ilyesmit
átélni. Sajnos a környezetemben is egyre több a
daganatos megbetegedés.
Nagyon, nagyon sajnálom ami veletek történik. Mélyen át tudom érezni.
Ez Apukámmal is megtörtént most júniusban, kísértetiesen hasonló tünetekkel.
Sok erőt kívánok Nektek és szeressétek egymást a legutolsó pillanatig..és még azon is túl.
Kedves Anikó!
Mi hasonló történetet éltünk meg, csak az apukámmal. A várakozás, a semmittevés, járhatatlan utak, de mi kézbe vettük az irányítást. Sajnos már későn, de ez alatt az egy év alatt kiteljesedett a család. Az összetartás, a szeretet sokak számára elképzelhetetlen, ami nekünk megadatott. Sokat jelent, ha valaki kiáll valaki mellett.
Bár szenvedéssel teli 1 év volt apukám számára, azt tudta, és mindig is tudni fogja, hogy a világon a legjobb családot kaptuk mindannyian!
Tudom mit érzel, és min mentek keresztül, és értem, mit szeretnél átadni a cikkel!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek! Sokat jelent anyudnak, hogy mellette vagy, hidd el! Tartja benne az erőt!
Csak az a gond hogy míg komolyabban nem érinti az embereket (tisztelet a kivételnek), addig nem foglalkoznak a komolyabbik oldalával sem.
Egy mondattal tudnám leírni:
"Állandó küzdelemre tanít, kitartásra, olykor türelemre és megmutatja, mekkora akaratod van Élni!"
Ez a cikk a mi életünk történésünk.
Ugrás a teljes írásra: Történetünk