A mi "szopis" történetünk (beszélgetés)

Nekem is fájt, főleg az első lányomnál. Sőt a kínok kínját éltem át. Kisebesedett az első hét után, mellgyulladás és antibiotikum. Magas láz, szóval minden összejött...DE hallani se akartam róla, hogy én ne szoptassak!!!

Eltelt így 3 hónap, minden szoptatás fájt. Aztán 2 évig szopott. A második 3 évig, a harmadik 2 éves múlt és még szopizik. Nem sok dolgot tudnék felsorolni, ami szebb ennél!:) Nem szólva arról, hogy a gyerekorvos még most se tudja a nevüket, mert alig látja őket. Esetleg oltáskor...

Kedves Edit!

Nekem azt mondta a szoptatási tanácsadó, hogy ha lehet, ne használjak bimbóvédőt, mert ugyan rövidtávon jó és nem fáj annyira, de a baba nem tanulja meg a helyes szopizási technikát. Szóval én nem használtam. A seb viszonlag gyorsan pár hét alatt begyógyult, csak még utána is érzékeny volt a mellem sokáig. Mondjuk én alapból nagyon érzékeny bőrű vagyok, gondolom ez is közrejátszott.

Kedves Anyatársam! :) Először is sok erőt és kitartást a két Aprótalpúdhoz :) Nekem most 15 hónapos a kisfiam, de az idegrendszerem tökéletesen feléli egyedül, mindig csodáltam a több-kisgyermekes szülőket ilyen szempontból :)

Gyermeket nevelni nem egyszerű, ahogy visszagondoltam a cikked olvasása közben, átfutott az agyamon a mi startolásunk a szopizással. Én nem is tudtam kezdettől bimbóvédő nélkül szoptatni. Mivel szülőszobán nem volt velem, nekünk az első szopi 2-3 órásan történt meg. 3 napig erőltették, hogy védő nélkül próbálkozzak, mikor már a tejem sem akart megjönni (pedig természetes szülés volt) akkor mondtam Anyunak hozzanak be egy védőt. Ha nincs egy nőnek megadva természetileg az, ami a szoptatáshoz kell, nem is fog menni minden egyszerűen, gördülékenyen. Nekem eléggé befelé fordulnak, de nagy dolog...erre remek gyógymódnak bizonyult a bimbóvédő. Nem ajánlották neked sem fel a sebek miatt, pedig annyival könnyebb lehetett volna. Ha a sebek begyógyulnak pedig elfogadja anélkül is a baba a mellet. Mi kipróbáltuk 6 hónapos volt, amikor annyira megszokta védővel, hogy anélkül nem kellett neki a cici.

De egy percet sem szabad bánkódni, nálunk hatalmas mítoszok, legendák és nem utolsósorban ELVÁRÁSOK szövődtek a szoptatás mellé. Így lehetséges az is, hogy a barátnő, akinek a császár miatt 2 hét múlva jött meg a teje, annyira depresszióba esett a sok ápolónői és védőnői okítástól, hogy mire lehetett volna szoptatnia, mert volt mit enni a babának, addigra teljesen kikészült, rágörcsölt az egészre és sírva kezdte el azt, ami egyébként a világon tényleg a legegyszerűbb és legtermészetesebb dolog. De tegyük hozzá, hogy nem mindenkinek. Tanulunk...én még jobban fogok félni a második gyerkőcnél, mert tudom mi is ez. Én soha nem szerettem a szopiztatást. Nem jött az a bizonyos " huh érzés". Akkor most rossz anya vagyok? Vagy a gyermekem lelkileg sérült? 20 év múlva biztos egy pszichológus ezekre az első hónapokra fogja visszavezetni minden gondjának forrását?

Szóval mindig értetlenül néztem és fogom nézni illetve hallgatni az anyukák beszámolóját, akik szerint csodálatos érzés....ebben nem kételkedem..de nekem nem jött :) Bár mindig minden körülmények között hajlandó voltam a kisfiamat is megszoptatni, bárhol, bármikor, ha Ő úgy akarta. :)

Szó szót követne, mennyi hatalmas égig érő ökörséggel árasztják az anyákat, amikor éppen nem tanácsokra "parancsokra" hanem együttműködésre lenne szükségük. Mellém egy védőnő és ápolónő sem állt, hogy ugyan már, segítek.- Csak az elmélkedés ment ezerrel. Olyan emberek akartak megtanítani "anyának lenni", akik maguk még gyereket sem láttak otthon. :)

Sok-sok boldogságot, kitartást, erőt, jó egészséget és vidámságot kívánok Neked és a kis családodnak!

üdv: Edit

Szia!Nagyon jó a cikk!A mi történetünk is kísértetiesen hasonlít a tiédhez.Szerintem a sikeres szoptatás kulcsa,hogy nem szabad hamar feladni!!Én is mindig azt mondogattam magamnak,"csak még egy hét,csak még egy hét",1 év lett belőle.

a szoptatás ilyen,azért küzdeni kell picit érte,míg tényleg összeszokik mama és baba!!

Persze a hónapokig való szenvedésnek én sem vagyok híve,tényleg ott a tápszer!

Sok sikert kívánok minden leendő anyukának,és KITARTÁST!!!

Szia Miracska!

Teljesen megértelek, és ugyanígy voltam a szopival mint te. Borzasztóan fájt, és egyáltalán nem volt öröm az eleje. Sajnos ez mindegyik gyerekkel nálam így volt, így van. Az első fiamat 6 hóig szoptattam kizárólag, nagy nehézségek árán végig. A 2. faiam 10hóig szopizott, de az eleje 5-6hét borzalom volt. 3. fiammal, is fájt, őt sajnos csak 3,5szoptattam, mert visszakellett mennem dolgozni, és fejtem ugyan, de elapadt a tejem. Most a kislányom a 4. baba, 3hós. Van, hogy még mai napig fáj a szopi. Sokszor volt, hogy feladom, de végül most is szopik, de kevés a tejem, így adok neki néha pótlást. Ja és ne idegeskedj, 70deka nagyon jó. Nekem csak az első hónapban hízott annyit. Most a minimumokat hízzuk.

3680-al született, és most 5150gramm. Tehát, közel nem duplázzuk meg a súlyát 6 hós korára. De egészséges, Boldog, és sztem ez így van jól. Különben ő is nagyon sírós.:( Sajnos a fiaim is azok voltak. És mindenki mondta, a lány nem lesz az, nyugodt lesz. hát, nálam nem jött be.:(

De azért imádom....:)

Nagyon szép történet, örülök a Happy "end"-nek :) Remélem, a következő babámnál én is átélhetem ezt...

Még nagyon sok szopizós hónapot és sok-sok elkapott boldog babatekintetet kívánok!

Szia!

Vannak különböző tejszaporító praktikák. A legfontosabb szerintem az igény szerinti szoptatás. Emellett, ha lehet, akkor minden szoptatás után fejés (nem a mennyiség miatt, hanem, hogy ingert kapjon a melled). Egyél-igyál sokat :) Nekem az Urtica Urens homeobigyó vált még be (5CH, eleinte 3*5 majd 2*5 bogyi). Van akinek segít a szoptatós tea is, én féltem tőle, mert a gyerekorvosom szerint sok babának megfájdítja a pocakját.

Remélem sikerülni fog! :)

Gratulálok a kitartásodhoz, én is nagyon bízom benne, hogy a másodikat már tudom majd szoptatni... De arra én sajna nem kaptam eddig még tanácsot, hogy ha valakinek nincs teje, az mit kezdjen magával? Ha valakinek van ebbéli tapasztalata, hogy kezdetben nem volt, vagy csak nagyon kevés teje, később lehetséges, hogy úgy megindul, hogy elhagyhatjuk a pótlásként szolgáló tápszert???

Nekem az első fiammal a kórházban összvissz 40ml tej jött ki mindkét mellemből, pedig szegénykém nagyon szépen szopizott... Most várom a második fiúcskát, és nagyon szeretném, ha most sikerülne, de nem tudom, hogy a mennyiségen hogyan lehet változtatni!? Vagy lehet-e egyáltalán?

Gratula a kitartásodhoz és a gyermekeidhez! Valahogy kísértetiesen hasonlított a helyzeted az én második lányomnál átélt szituhoz. Csak nekem volt egy sikersztorim, mert az első lányomat 2 éves koráig szoptattam. Igaz az első időszak nagyon nehéz volt, mellgyulladás, sebesedés és stb. Minden egyes szopi nagy fájdalommal járt...

A második nagyon gyengén szopott, semmit nem gyarapodott 2 hét alatt. Tápszert írtak, de nem váltottam ki. Tudtam, hogy tudok szoptatni és minden csak idő és türelem, kitartás kérdése. Így is lett 3 éves koráig szopott. A harmadik lányommal minden úgy működött, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, már a szülés is. KÉt éves elmúlt és még mindig szopizik!:)

Én is valami ilyesmit szeretnék átélni:) fogynom kellene, és próbálkoznánk a Kistestvérrel. Ugyanakkor annyira szeret a Kislányom szopizni, és valahogy a fogyás nem megy a szoptatás mellett, de nincs szívem leválasztani, bár már kezdem csökkenteni a szopizások számát, nem kis sajnálatára!:)

Gondolom Neked lementek a kilók szoptatás alatt. Milyen volt várandósan szoptatni? Nem tiltott el tőle az orvosod?

Ha cicizik, nem baj, ha fejed, de ne szoktasd rá (ha még eddig nem történt meg) a cumisüvegre, mert nőni fog a súlya, többet akar majd szopizni, és nem tudsz majd már annyit fejni, és tápszerrel való pótlás lesz belőle.

Az nem baj, hogy sokáig szopizik, a kislányom is egy órát szopizott, másfelet aludt, és kezdődött az egész az elejéről. A lányom nem volt koraszülött, de kis súlyú baba volt, ilyen babáknál a szoptatás különösen nehéz, de megéri nem feladni. A koraszülött és kis súlyú babák édesanyjának a teje sokkal táplálóbb pont a lemaradás miatt, ezt kutatások bizonyítják, és én is megfigyeltem a saját tejemen.

Nagy-nagy türelem kell hozzá, de csak biztatni tudlak, ne add fel!!! Kis súlyú babáknak más az igényük, más az anyukájuk teje, így kevesebbeket is szopiznak, de gyakrabban. Persze, hogy órákig szopiznának, hiszen, ahogy írtad még bent kellett volna eddig lennie a pocakodban, és így érzi magát biztonságban a legjobban, a ciciden, hallva a megszokott hangot a szív verésedet, érezve a bőröd illatát.

Remélem van melletted segítség, mert nem pár hétre, ilyenkor elkelhet pár hónapig is.

Gratulálok a cikkhez és a gyermekeidhez!

Én éppen ma négy hete hoztam világra a harmadik babámat, úgyhogy jelenleg is benne vagyok a szoptatásban. A kislányom lassan öt éves lesz, és mióta megszületett, szinte folyamatosan szoptatok vagy terhes vagyok, vagy mindkettő egyszerre...

Egyik gyermekem sem kapott tápszert, és most a harmadikat is fél éves koráig kizárólag anyatejjel szeretném táplálni.

A fájdalom, amit átéltél a kisebesedett mellbimbók miatt, engem is utolért már a kórházban mindhárom szülés után. Ugyanúgy, ahogy neked, nekem is véres hólyagok keletkeztek, és minden szoptatás eleinte nagyon fájdalmas volt, de ez kb. két hét után rendeződött, és onnantól nem volt, és most sincs semmi problémám, hála Istennek.

Az első gyermekemnél nekem sem ment simán, hisz tapasztalatlan voltam, de szintén bababarát kórházban szültem, és ott a csecsemős nővérek mindenre megtanítottak.

Kezdek rájönni, hogy én akkor a másik véglet vagyok, akinek mégse jó...

Kicsi fiam tegnap töltötte az 1 hónapot... bár igazából tegnap kellett volna megszületnie. Már a kórházban a kezelőbe jártam a mellszívó miatt: másfél-két deci tejeket borítottam ki, mert az én néhány napos babám képtelen lett volna annyit megenni, a többi babának - akik amúgy tápszert kaptak - nem adhattam oda, mert "nem voltam bevizsgálva". (Salmonella, aids - már papírom van, negatívak)

A mai napig jóval több a tejem, mint ami szükséges lenne. Kisfiam néha majdnem befullad tőle, sajnos szó szerint. Ha nem, akkor rengeteg levegőt nyel le. Ez meg aztán kínozza órákon át.

Kipróbáltuk, ha lefejem, és cumisüvegben kapja, nincs annyi levegő, nincs annyi puki és böfi.

Na meg ha cicizik, akkor nem tudom, hogy valóban evett-e, vagy csak játszott vele... Sokan kérdik: Hát nem érzed? Hát sajnos nem... Pedig sokkal könnyebb lenne, elkerülnénk a sokáig tartó hisztériát, mire végül rájövök, hogy 2 óra cicizés után létezhet, hogy mégis éhes.

Mivel teszek jót a babámnak? Ha cicizik, vagy ha cumizik?

Nagyon szerencsés, akinek könnyen jön az egész szoptatás, én is, mi is nagyon megküzdöttünk, azóta is adok, adtam már sok tanácsot más küzdő Anyukának. Sajnos nem szívesen beszélnek, és nincs is mód, hely a tapasztalatokról, kudarcokról, küzdelemről - talán nem is mernek az anyukák...

Nekem, mivel keveset és hektikusan szopizós volt a kislányom, akkor jelentett önfeledt boldogságot a szoptatás, amikor már evett mást is, és elmúlt rólam a nyomás. Másfél éves, és ha nem szabnék korlátokat még egész álló nap csak cicizne!!!:) Pedig nem innen indultunk: csak egy hónap, csak három hónap, csak fél év!!! számoltam a heteket, hogy még-még, most meg!:))) kis cicibajnoknő lett.

Annak is meglesz a maga szépsége.... :D

Bár te már tudod, egyidősek vagyunk csak nekem az első :)

Miért érne véget :)

1 éves korig fő táplálék az anyatej v. tápszer ...nem kell rögtön anyontömni és kiváltani a szopizásokat és nem ér véget, de mellette is ugyanúgy szoptathatod.