Szeretőt tartani, avagy annak lenni?! (beszélgetés)
Szerintem nem erről van szó, csak arról hogy a hideg fej és a józan ész egyszerűen felülírja a pillanatnyi érzelmeket, ragaszkodást, stb.
Erre nagyon kevesen képesek. Ha ily módon hideg fejjel és józanul képes valaki akkor már nincs meg a szeretet, ragaszkodás.
És még ennél is mennyivel egyszerűbb lenne, ha valaki közölné hogy másra vágyik, egy kis szabadságra, de nem köszönnének el egymástól, hanem ugyanúgy élnének tovább mint előtte. Kivéve, hogy időnként lehetne mással is. Egyik nap a férjjel, másik nap a másikkal, stb. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezt nem hazugság és bűntudat mellett kellene csinálni, és lennének olyan emberek/nők akik képesek lennének ezt megérteni, elfogadni, felfogni, képesek lennének így élni és boldogok lenni. Ugye így más a dolgok "fekvése"
Sziasztok, nekem objektív véleményre lenne szükségem, ugyanis nem tudom eldönteni, szerető státuszban vagyok-e avagy sem. Szerető nem vagyok hajlandó lenni.
A történet a következő: bő egy éve ismerem őt, nagyjából az első pillanattól kezdve kellett, de párkapcsolatban volt, hát hagytam.
Bő egy hónapja akadtunk újra egymásra. A szöveg az, hogy a nővel szakítottak, bár még egy háztartásban élnek. (számomra ez az egyik pont, ami finoman szólva furcsa) A másik része az, hogy folyamatosan ott csicsereg a kisördög a vállamon.
Ugyanakkor nem bujkálunk, utcán, bárhol nyíltan vállaljuk egymást, sms-ek, e-mailek jönnek-mennek.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a régi kapcsolat lezárása nehézkes vagy csak szövegel arról, hogy vége... Szerető két okból nem akarok lenni: szeretnék tükörbe nézni holnap valamint a másik nővel szemben sem érzem fairnek. KÉrlek, mondjatok valami okosat, nekem ebben nincs tapasztalatom... Előre is köszi!
Soha többé!Majdnem tönkrementem bele!Megalázó helyzet szeretőnek lenni.
Sem az egyik, sem a másik.
Osztozkodni?? Na, neeeeee!
Ami nem öl meg az erősít:)
Ezt én is így gondoltam nagyon sokáig.
a fájdalom és az üresség ami utána maradt mikor elment...meg a következő éjszaka,mikor telebőgtem a párnáját amiben még ott volt az illata és közben tudtam,h ma őt öleli és vele alszik.
de már vége!nem ér annyit,h emiatt tönkretegyük magunkat!!!
ebbe valóban bele lehet halni.
De, ha nem fogadjuk el ezt a helyzetet, akkor az a kevés sem jut belőle.
Nincs jövőnk. A múlt van és az a kevés jelen, mikor velünk van.
Belehalok :(
Egyik oldal sem szerencsés...:(
én viszont nem bírom!! ráadásul hergelt is azzal, hogy az csak üres szex, ne foglalkozzak vele...addig minden jó volt amíg azt hazudta, hogy már régen nem tud vele lefeküdni se..
"És még ennél is mennyivel egyszerűbb lenne, ha valaki közölné hogy másra vágyik, egy kis szabadságra, de nem köszönnének el egymástól, hanem ugyanúgy élnének tovább mint előtte. Kivéve, hogy időnként lehetne mással is. Egyik nap a feleséggel, másik nap a másikkal, stb. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezt nem hazugság és bűntudat mellett kellene csinálni, és lennének olyan emberek/nők akik képesek lennének ezt megérteni, elfogadni, felfogni, képesek lennének így élni és boldogok lenni."
Azzal a kiegészítéssel, hogy ezt a cuki megállapodást a harmadik féllel is közöljék!!! Hogy az a szerencsétlen 3. el tudja dönteni, hogy így bele kezd-e a kapcsolatba...
iszonyú nehéz még belegondolni is. sirok is sokat, ha arra gondolok,hogy pl.most is otthon van a családjával, éjjel meg mellette alszik. ebbe bele lehet dögleni, már bocs, de nekem akkor is csak Ő kell.
lenne egy kérdésem. Az oké, hogy szereti valaki a párkapcsolatban élő nőt/férfit, egymásba szerettek, megesik az ilyesmi. De hogyan lehet elviselni azt, hogy az a nő/férfi nem csak a szerelmével(aki ebben az esetben a szerető) fekszik le?
köszi szépen. valóban igy van. szeretjük egymást. ő is engem. nálunk érzelmek is vannak, nem is kevés.
A szeretet mindent megmagyaráz, épp ezért nem is lehet elítélni senkit!
hát ja:)
de én a másik oldalon állok
irhatnám, hogy sajna, mert nagyon nehéz, de kilépni se tudok belőle,mert szeretem nagyon.
végre valaki, aki nem ribancozza,meg kurvázza le azokat a nőket, akik nős pasit szeretnek. :)
mert a legtöbb embernek ez a véleménye rólunk.
Aki szeretőként éli életét egy férfi mellett, az is csak egy nő. Pont olyan mint te, meg te meg te. Szeretne szeretve lenni, gyerekekkel körülugrálva családi fészekben élni. Csak neki pechje van, olyat választott akivel ezt nem teheti meg, de ereje nincs ahhoz hogy kilépjen belőle, ezért inkább hisz benne, hogy talán majd egyszer.Van egy jó könyv amit ajánlanék, a címe: Mellékvágányon.(sajna az íróját nem tudom) Nem kell rögtön minden szeretőről azt feltételezni hogy szét akar rúgni egy családot, el akar szakítani egy apát a gyerekeitől Persze vannak ilyenek is.
ez egy ördögi kör. nem tudok belőle kimászni. de nem is akarok.
Ez egy nagyon-nagyon-nagyon húzós téma. Darázsfészek. Meg is lepődtem, hogy ilyen gyakori ... Talán az a legjobb, ha elkerüljük az általánosításokat, mert ahány ember annyi történet. (Ez a "nagy igazság" persze nem csökkenti a résztvevők szenvedését.) Talán a leginkább adható "jó tanács", hogy igyekezzünk tőlünk telhetően a legtisztábban kezelni ezt a helyzetet és ha ez rajtunk kívül eső okok miatt mégsem sikerül legyen nyugodt a lelkiismeretünk, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk.
ez bizony elég aljas dolog, bármelyik legyen is
ez igy van. mint elöbb már irtam, a szivnek nem lehet parancsolni.
tudod, a gyerekek, közös vagyon lakás..miatt, sajna a feleségek sok mindent lenyelnek. én inkább mást nyelek le...:P
nem is kell elitélni senkit, igazad van. én sem teszem. ugyanolyan nők vagyunk, mi is szeretünk, minket is szeretnek. mindenki csak szeretetre, gyengédségre vágyik.
és mi van akkor, ha a pasi is beleszeret a szeretőjébe?
igy van, a szivnek nem lehet parancsolni. én is szerelmes vok, de nagyon... hogy épp egy nős pasiba. sajna ez van, de lemondani róla nem tudok. imádom nagyon
További ajánlott fórumok: