Sziasztok. Nekem 2 éves a kisfiam. Sajnos nem szól se az idegenekhez sem a bölcsődében a bölcsisnénikhez. Itthon élénk kisfiú. Szeptemberbe kezdett járni a bölcsibe azóta egy szót sem szolt a felnőttekhez. Csoporttársaival komunikál de ha egy felnőt odanéz egyből csendes lesz. A vezető a bölcsődében azt mondta nem hiszi hogy baja lenne a kisfiúnak. De én szerintem egy olyan gyerek aki itthol felszabadult csacsogos gyermek és ott egy kukkot nem szól hozzájuk hanem lemereved vagy elbújik az nem egészséges.Olvastam hogy ritka. Nem tudom merre induljunk. Megfelelő szakemberrel szeretnénk beszélni a férjemmel hogy tudjunk segiteni a kisfiúnak hogy ezt a szorongást tudja kezelni. Azt elfelejtettem irni hogy szeret bölcsibe járni jól érzi magát ott. Vki esetleg aki hasonló gondokkal küzd?!
A kislány 4. éve jár hozzánk a csoportba. 3 évig nem beszélt se hozzánk, se a gyerekekhez, hiába közelítettünk hozzá. Ő is, ahogy megjöttek érte, be nem állt a szája. Áprilisban volt 6 éves, és ez miatt visszatartottuk még 1 évet az óvodában úgy, hogy elküldtük őt a Nevelési Tanácsadóba. Ott javasolták neki, hogy járjanak pszichológushoz terápiára. Talán 2-3x voltak, azóta kinyílt a gyerekek felé, ha kérdezünk, válaszol, és már a "rendetlenebb" gyerekek közé tartozik.
Javaslom, hogy nézzétek meg, melyik iskolába megy az a kis társa, akivel az oviban beszél és Ti is oda menjetek, abba az osztályba! Az iskolakezdés eleve egy törés, így a régi ismerős adhat némi biztonságot neki az új helyzetben
Egy jó tanítóval nem kerül hátrányba, csak annyira, amennyire eleve hátrányban van a szorongása miatt.
A tanítónak ki kell várni, míg megnyílik neki s előbb valószínűleg suttogva, majd később kicsit hangosabban hajlandó vele beszélni. A gyerekek közül hamarabb választhat "tolmácsot" magának: sokszor előfordul, hogy egy osztálytárssal hajlandó beszélni, s vele "üzenget" majd a társainak, tanítónak. Egy jó tanár a gyerekek felé is kezelni tudja a helyzetet, persze előfordulhat, hogy egy-két gyerek eleinte piszkálni fogja.
Pszichológushoz kéne hordani a gyermeket, de nagyon lasssú a haladás, ez biztos.
Nekem is volt ilyen tanítványom, szerencsére hamar ( 3-4 hónap) a bizalmába fogadott, így tudtam vele haladni. Nagyon tudni kell, hogyan "nyúlunk" egy ilyen gyerekhez!
Az én kislányom is óvodás, 6 éves, szeptemberben kezdené a sulit. Nálunk ez úgy mutatkozik meg, hogy belépünk az ovi kapuján a gyerek megnémul, ha kilépünk akkora a szája mint a bécsi kapu. Egy-egy gyerekkel beszél az oviban, az óvónőkkel úgy beszél, hogy a fülükbe súg.
Nagyon tartok attól, hogy mi lesz vele az iskolában.
Gyerekem nem, de az unokahúgom és unokaöcsém barátnője igen. Az unokahúgom csak a nővérével, a szüleivel meg a velük élő nagymamájával beszélt. Iskolában már 5-es volt, amikor kezdett felengedni. A másik esetben szomszédok és óvodatársak voltak, a kislány csak kizárólag az unokaöcsémmel beszélt, amikor senki sem hallotta. Rajta kívül senki sem tudta, hogy Bea tud beszélni, reá kis óvodásra meg nem hallgattak. Az iskolában aztán lassan elkezdett beszélni.