Selejtes, aki nem szül 30 előtt? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Selejtes, aki nem szül 30 előtt?
Nézd, az ebmerek nagy része, vagy jórésze nem túl inteligens, nem túl művelt, vagy csak félművelt. Az, hogy valaki megkérdez egy ilyet, - én nem szoktam, - de az egyszerűen lehet egy sima kíváncsiság, ami legtöbbünknél megvan, meg egy kicsit alacsonyabb IQ, ami miatt nem érzi, hogy ezt nem kéne..
De persze lehet rosszindulat is, ezt viszont, ha biztos, hogy az, egy 5 mondatos beszélgetéssel helyre kell tenni.
De mondjuk hogy lehetne ebben rosszindulat? Merthogy most azon nevet, hogy neki van, neked nincs, vagy hogy neked nem lehet, vagy nincs párod? Vagy lehet, én vagyok a naiv, de ha neki nincs ebből se előnye, se hátránya, akkor miért lenne "rossz indulatú, vagy jó indulatú" valaki ezzel kapcsolatban?
Bár asszem tőlem kettőnél többször nem kérdeznének meg ilyet, mert nagyon helyre tenném, szerintem ez esetben tegyétek ti is ezt, még ha egyszer gáz is, tisztázzátok, ki mit is akar a kérdéseivel.
Bár szerintem a többség még mindig csak naiv és kíváncsi, és nem érzik, hogy ma már nem úgy van, mint 30-40 éve.
Tőlem azt szokták kérdezni, hogy miből akarom a négy gyereket felnevelni. Szoktam válaszolni, hogy "lehet, hogy neked elképzelhetetlen, de munkából, mint eddig is...". A még bunkóbb minek ennyi gyerekre meg azt szoktam mondani, hogy "talán anyádnak is több pénze lett volna, ha téged nem szül meg.." Oszt ennyi. Persze nyilván nem a normálisaknak válaszolok így, mert lehet erről beszélgetni normálisan is, hanem az "olyan" bunkóknak..
Válaszolj meg, ha kérdeznek..
Nagyon jo, szerintem ratapintottal a lenyegre :))
Nem a korral van a gond, hanem ahogy a testunkkel banunk addig. Ha nem tomnek evtizedekig magukat a nok hormonokkal, nem zabalnanak mertektelenul edesseget, tesztafeleket, nem lenne ennyi meddoseg meg problemas teherbeeses. Tisztelet persze a kivetelnek, aki mas biologiai ok miatt nem szulhet, de ez a kisebbseg, es nem is korfuggo altalaban.
Egyebkent ez a "30 folott oreg vagy a szuleshez" jellemzoen a magyar orvosok (es egyes emberek) hozzaallasa, kulfoldon nem jellemzo. Kettot szultem, 35 es 37 evesen, nem voltak gondjaim a terhesseggel, sem cukor, sem toxemia, sem vizesedes, sem striak, se semmi ilyesmi, amit esetleg az evekre es a szervezet rugalmatlansagara lehetne fogni.
Annyibol vagyok irigy a a korabban szulokre, hogy nekik mar nem kell pelenkazni (mar nagyon unom), de tulajdonkeppen ez is hulyeseg, mert ezt az idoszakot igyis-ugyis at kellett volna veszelni. :) 30 alatt meg nem szultem volna a vilag minden kincseert sem, nem lett volna turelmem egy kicsihez akkor meg.
Ami meg a selejtesseget illeti (akar poen, akar nem), sztem nem az a selejtes, aki korabban vagy kesobb szul, hanem aki felelotlenul szul. Kortol fuggetlenul.
Teljesen igazad van.
Mégis azt gondolom, hogy aki 20 évesen szülve, még akkoriban luxus szinten tartja el a gyerekét, az azért nem mindennapos. Az, hogy neked megadatott, vagy szerencsével, tehetséggel megdolgoztál érte, azért nem azt jelenti, hogy másnak is ez van...
Azt viszont gondolom, - és lényegében egyetértünk, - hogy ha nem is akkor, de legalább későbbre bizony az ember ugyanúgy össze tudja magát szedni anyagilag. Sokan úgy hiszik, hogyha születik gyerek, akkor megállt az élet, és már nem lehet pénzt keresni.. Pedig csak akkor kezdődik igazán...
De a mai világban meg valóban semmi csodálni való nincs azon, hogy 30 alatt nem nagyon szülnek, mert egyszerűen addig nem érnek rá. Ma már a lányok is egyetemre járnak 25 éves korukig, esetleg majd 30-ig továbbképzésekre. Utána meg dolgoznának néhány évet.. Úgyhogy igen, az is hüle, aki megkérdezte a fórumindítót...
Anyámék is 5 évet voltak "csak úgy" együtt a házasságuk elején, és a mai napig emlegetik, hogy milyen jó volt.
Ő is mondta, hogy mondták néha, hogy milyen "sokat várnak", de ő ezen csak nevetett, ma is nevet, és esze ágába se jutott megsértődni, vagy egyáltalán a lelkére venni..
Fórumot se írt ki róla soha...
Talán pont azért, mert érezte, hogy ez neki jó. Olyannyira, hogy fel se fogta, hogy a kédezősködőket akár "bántóknak" is fel lehetne fogni.
Szerintem ma az is a baj, hogy az emberek egy ártatlan kérdésre már rögtön úgy reagálnak, mintha bántanák őket élből, pedig nagy valószínűség szerint nincs is ilyen a háttérben..
Nagyon fel van fújva ez a téma - nem értem hogy miért. Teljesen mindegy hogy 20 vagy 40 évesen szül az ember. Hogy ki lesz jó anya és ki nem, az pontosan azon áll, hogy Ő mikor áll rá készen. Véletlenül sem azon, hogy mások szerint mikor lenne ideális.
Én fiatalon szültem / szülök és nem tudnám elképzeni hogy 40 évesen tegyem. Van viszont olyan ismerősöm, aki kijelentette hogy bizony képtelen lett volna ellátni egy kisbabát minden tekintetben ha 30 előtt szült volna. Úgy gondolom hogy mindketten odaadó anyukák vagyunk, csak más korosztályból.
Ha 40 évesen szülsz akkor már öreg vagy, nem éred meg az unokákat, rugalmatlan vagy, etc. Ha 20 évesen szülsz akkor biztosan nincs még semmid, nem is lesz, nem tudsz majd karriert építeni, stb. Na mindkettőre azt mondom hogy BAROMSÁG! (Meg az is barom aki mondja, de én ezen már csak nevetek.) Részletesen csak az utóbbiról tudok nyilatkozni, de kellő elhivatottsággal ugyanúgy vagy még jobban boldogul az ember fiatal szülőként, mint a nem szülő vagy később szülő társai. Aki akar, az halad is az életben előre.
A következő két kijelentés mindegyike rendkívül kevés észre vall (csak hogy észrevegye magát az, aki előszeretettel hangoztatja az alábbi hülyeségeket):
"40 évesen már hova szülsz, nem éred meg talán még az érettségit sem, beteg lesz a gyerek, nem tudsz majd szülni, stb." (Ugyan, lehet hogy 25 vagy 30 évesen elcsap egy busz, ellenben a dédszüleim mind 80-90 évet éltek. A betegségek sajnos előfordulnak bármelyik korosztályban, még ha az egyiknél rizikósabb is. Nem régiben egy 24 éves ismerősöm vesztette el a babáját kb. 18 hetesen, akinek nagyon durva rendellenességei voltak. Nem hiszem hogy a statisztikák enyhítenek az ő fájdalmán.)
"20 évesen nem tudsz megadni mindent a gyerekednek, a szülőknek szülsz" (Jelentem, mindent meg tudunk nekik adni, még luxuscikkekre is bőven telik, egész szép megtakarítással - és nem a nagyszülők pénzéből, köszönjük. Szóval nem, messze nem éhezünk és külön élünk, önállóan.)
Sokszor megdöbbenek azon hogy milyen primitívek egyes emberek és hogyan bántanak másokat. Én ezt a korszakomat már kinőttem és nagyon boldog vagyok úgy, hogy a saját dolgommal és életemmel foglalkozom. (Halkan megjegyzem, erre pont az anyaságom tanított meg nagy részben.)
A titok nyitja, hogy meg kellene tanulni tiszteletben tartani másokat és nem rosszindulatúan mutogatni vagy mindenen megsértődni és köpködni.
Egyébként meg a bunkóság ugyanúgy két oldalú, én is ugyanúgy megkapom, akinek meg 4 van. Hogy miért van 4? Ez pont ugyanolyan.
Úgyhogy nem csak a nem gyerekeseket kérdezgetik, ha éppen kérdezgetnek.
De én azt veszem észre, hogy egyre kevesebbet kérdezgetnek. Vagy csak már engem nem érdekel.
Mindenki vállalja föl, ahogy éli az életét, és akkor meg lehet felelni a kérdezőnek.
Aki ilyen az buta és bunkó.
Biztos van ilyen is szépszámmal.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy a gyerek felett érzett örömöt és szeretetet érzik sokszor a még nem gyerekes kortársak az ő lenézésüknek. Pedig csak arról van szó, hogy a másik egy olyan dolgot tapasztalt meg, ami jó, és amit eddig még nem tudta, milyen, de már tudja. És ez sugárzik róla. Attól teljesen függetlenül, hogy jó, vagy biztos háttérrel, vagy anélkül szült valaki.
Ezt az örömöt nézik sokszor a titkon már azért vágyakozók, de még nem szültek az ő lenézésüknek. És az a különbség meg tény, hogy neki van, a másiknak meg még nincs. Ezt nem csak a gyerekesek részéről kell tudni kezelni, hanem legalább úgy a gyerektelenek részéről is. Fel kell vállalni azt, hogy igen, nekem még nincs, mert okom volt rá. Pont. Márpedig ebben általában mégis a gyerektelen érzi magát szarul.
De miért? Hiszen ő tudja, hogy jól cselekedett, hogy neki még nincs, hiszen megvannak az érvek.. Akkor meg miért érzi magát mégis rosszul? Ezt nem értem én igazán. Olyan emberekkel meg ritkán találkozgat az ember, aki bunkó, és még nem is barátja, meg nem is ismeri igazán. Mert ha ismerne, nem kérdezné, miért is nincs neked gyereked... A távoli ismerősök véleménye meg miért érdekel bárkit is?
Csak én nem értem?
Már bocs. Hogy jön ez az én hozzászólásomhoz?
Isten bizony elolvastam még egyszer, hogy vajh...mit is írhattam, hogy ezt és így válaszolod, pedig szoktam rá emlékezni, hogy mit írtam, mit mondtam, mit csináltam, hogyan, miért és mikor:)
Nos, nekem így is kínai és irreleváns:)
A másik: az életkor. Nézd, neked az, nekem meg ez a véleményem. De a nagy számok törvénye alapján (meg a kicsik szerint is) aki 50 évesen szül és mondjuk unokája a 30 éves lányától, fiától lesz (maradjunk a fent említett 30 éves átlagnál) ...hát vessetek meg, de szerintem az sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tud úgy "unokázni".... hamár szerinted ez egy kalap alá sorolható.
És a halál...na ebben van némi igazság...igen sajna meghalhat a 40 is, a 20 is, sőt...sajnos a fiatalabb korosztály is:(
Ez igaz.
A baj nem ezzel van, hanem a társadalomma.
A gond ott van, hogy 15000 évig egybeesett az "egyéni" gondolkozás és érdek, és a társadalomé. Nem is lehet, lehetett ezt szétválasztani.
Igen, igazad van, ha szét van választva, ott már gond van..
Viszont az a helyzet, hogy itt sajnos van gond.. Mert mégiscsak történtek olyan folyamatok, olyan változások, amik miatt ez a két dolog szétvált. És önmagában ez a szétválás jelzi azt, hogy baj van..
Hiába születik afrikába nyomorba 10 gyerek is egy családba (nyilván józan ésszel elég lenne egy is oda), ha itt nálunk meg nem születik. Nincs nekem semmi bajom önmagában egy emberi lénnyel sem, de - lásd Párizs, és folyományi - egyértelmű, hogy nagy tömegben az afrikai "felesleg", nem fogja pótolni az itteni hiányt. Ha meg mégis, annak világháború lesz a következménye. Hát ezért mondanak olyanokat erre mifelénk, hogy jó lenne legalább a 2-es születési átlag, legalább hogy önmagunkat valamelyest reprodukálni tudjuk. És itt válik, ezen a ponton válik szét a két út..
Ugyanakkor nyilván Afrikában van a madzag másik vége, igen, a Föld elatartóképessége, meg a saját nyomoruk miatt kellenének ott nagyon változások..
És a fentiekbe belefér az is, hogy van akinek egy gyereke sincs, és van akinek 4 van. De ez is működött évezredekig. A gond akkor volt, amikor ez a normális útról egy túlgondolkodott, mesterkélt és látszat-megfeleléshez vezetett, és inkább a nem-szülés trend irányába.
Azt meg már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a gyerekvállalás után nagyon sok férfi lép le ilyen-olyan indokkal, mert a nő 5 kg-ot hízott, mert otthon van, mert nincs otthon, stb... Ez se javítja a szülési kedvet, aki ezt látja a környezetében - márpedig nehéz mást - nem lelkesedik ezért. Persze, hibás mind a két fél nyilván, nem pasit akarok gyalázni, csak a biológiai okok miatt mégis a nő az, aki a gyerek miatt eleve "korlátozva" egyedül marad, és fokozottan hátrányt szenved...
Hát elég szomorú..
Ne vegyé má' mindent komolyan..:-))))
férfiként, ahogyan számomra is fontos, hogy ki legyen gyermekem anyja, ugyanúgy fontos a nő számára, hogy ki legyen gyermekének apja. és normális az is, hogy várjuk azt a gyermeket. tehát körülményeket teremtünk az érkezéséhez, hiszen szerelmünk klónját örökítjük a világ és önmaga számára, egy lehetséges boldog élet reményében. vagyis az első pillanattól kezdve (fogantatás) mindent az érkező újszülött alá rendelve, beleértve önmagunkat is indulásához a legjobb feltételeket igyekszünk biztosítani. ez normálisan sztem ösztönös. persze nem vagyunk egyformán szocializálódva, de mondjuk nem hagynám a nejemnek, hogy kalapáccsal üsse a hasát a terhesség alatt, talán mert ne a gyerek tartson el minket, vagy javítsa szüleinek túlélési esélyeit. bocsánat. elkanyarodtam kicsit. szóval a gyerek a minden. ahogyan nekem a nőm a minden, a nőnek én a férfi a minden, a Mi-nek a gyermek a minden. de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, annak a nőnek rá kell lelnie arra a Minden-férfira, és annak a pasasnak a Minden-nőre. ha én lennék a társadalom, hogyan hibáztathatnám a nőt vagy a férfit, hogy gyerekek valahol lemaradtatok baxki, hát nézzétek már meg, hogy a korosztályotok mennyire elhúzott mellettetek! és nézzük csak meg jobban azt a korosztályt! minden férfi a Minden-nővel és minden nő a Minden-férfival kapcsolódott össze, és építette fel azt a Minden-családot, vagy hetven százalékuk árnyékra vetődött, és Árnyék-gyerekeket örökítenek annak a meseszép világnak. sérült gyerekekkel ajándékozva meg azt és engem a társadalmat, önmagukat, és magát a felcseperedő embert hibás képletekkel, melyek egy újabb elhibázott életet tolnak valamelyik híd korlátja felé..?! ha én lennék a társadalom, hát nem a durva mamámat?!! hát de. a pillanatra, mely a gyermekvállalást illeti, meg kell érni. a pillanatnak is meg kell érnie a gyermeket vállaló leendő anyához és apához. és azt érezni tudni kell. jól az dönt, aki a szíve szerint dönt. a társadalom szószólói meg álljanak nyugodtan tótágast. és számolják össze, hogy hányszor ültek le játszani a gyermekükkel, hányszor mondtak nemet annak a gyereknek, hányszor maradt annak kielégítetlen a kíváncsisága. hányszor emelte magasba azt a gyermeket, és mi juthat eszébe annak a gyermeknek negyven éves korában, amiről büszkén állítja majd, h a szülém tanított meg rá..
nem késtetek el semmivel harmincas csajok. harmincötösök, negyvenesek. feleségnek lenni és anyának, nem társadalmi célkitűzés. az a Ti Csipkerózsika álmotok. szükségetek van rá, hogy nőnek érezzétek magatokat kilencven után is, amikor a dédunokák nyakatokba borulnak. hálát nem a társadalom iránt fogtok érezni, hanem a teremtő természetnek, mely ölet adott nektek, medencét, és tolófájásokat. férfit, társat, örök szerelmet.. síron innen, síron túl.
:-)
:-)
nem kovetem minde hsz-edet, csak azokat olvasom, amik olyan topikokban vannak, amikbe en is belekontarkodom. :-D
sajnalo, hogy meghalt az anyukad, es raadasul nem is tul idosen, 60 evesen.
az en edesanyam 78 eves es meg el.
a ferjemnek meg a nagyapja is el, talan 90 eves. :-)
szoval nincsen az kobe vesve, hogy 60 evesen meg kell halni. :-)
vannak rozoga harmincasok is, otvenesek is, de nem feltetlenul musazj rozoganak enni. :-)
Pár éve tele volt vele a média, hogy Romániában egy asszem 67 éves, egyedülálló, gyermektelen hölgynek egészséges lánygyermeke született. Orvosi szenzáció volt, hogy ilyen idős korban sikerült donorspermából mesterségesen megtermékenyíteni, és aztán ki tudta hordani, valamint császármetszéssel megszülni a babát. A hírnek az volt a vége, hogy baba és mama is jól vannak és minden happy.
Aztán három év múlva olvastam róluk egy újabb cikket. Addigra a (70 éves) anyuka úgy le volt robbanva, hogy nem tudta oviba hordani a gyereket. A településük polgármestere finanszírozta neki a taxit, amivel a hároméves kislányt reggel elvitték az óvodába, majd délután hazaszállították... Anyuka teljesen egyedülálló, rokonai nincsenek. Hát, szép jövő vár a kislányra...
Ebben viszont sok az igazság. Sőt, tele van vele...
De ha kérdeznek?
Akkor is..
Látod megint nem a lényegről beszélsz...
Nem a főnököd szándéka itt a kérdés, biztos nagyon kedvel, és meglehet, hogy őszinte az érdeklődése.
Itt az a kérdés, hogy te mit szeretnél, és mit szeretnél meghallani. Meg az is, hogy a véleménnyilvánító mégse ismerti teljesen a mi "kelet-európai problémáinkat", gondolkozásunkat, nevelésünket.
De legfőképpen az a kérdés, hogy Te hogyan látod ezt.
Ha választ vársz, én azt válaszolnám, hogy teljesen normális, hogy te még a te helyzetedben nem szültél, a Mo.-on élő lányok se teszik általában - hangsúlyozom - abban a közegben, helyzetben...
Bárki bármikor meghalhat.
Csak az a nem mindegy, mennyi az esély rá. Nyilván minél idősebb, annál nagyobb. Még mindig több 60-70 éves hal meg, mint 40-50 éves. Nagyon sokkal több.
Szóval ez nem érv.
Az viszont már érv lehet, hogy a gyerekek általában elviselik a szüleiket, és a helyzetet is, amibe születtek, amit sokak szerint "választottak".
No és mi van, ha én elvitatom? Érdekel valakit? Akkor nem fog szülni?
Viszont véleményem nekem is lehet. Nem vagyok vele egyedül.
Egyébként igen, aki teherbe tud esni, essen.
Egyedi esetek mindig vannak. De azért az nem mindegy, hogy egy társadalmat egy szélsőség felé terel egy nézet, vagy nem..
Egyébként meg ha olvasod néhanapján a hsz-eimet itt a hoxán, tudhatnád, hogy nem vagyok az az ítélkezős fajta, nagyon el tudom képzelni, hogy így is jó, meg úgy is.
További ajánlott fórumok:
- Nem vetettem el a gyerekemet az apa és anyám kívánságára, most meg a szülés előtt egyedül maradtam vele
- Fekete (afrikai) párom van. Szerintetek szóljak a származásáról bemutatás előtt a szüleimnek vagy jobb a meglepetés ereje?
- Hogyan érezted magad szülés előtt, alatt és után?
- Kérhetek olyat hogy a kiírt időpont előtt indítsák meg a szülést?
- Azt hiszi, hogy szégyellem a szüleim előtt
- Ti hogy bírtátok az utolsó napokat szülés előtt lelkileg?