OCD-vel élni

Az OCD-t a legtöbb ember filmekből ismeri. A Monk, a flúgos nyomozó című sorozatban Adrian Monk a rendőrségnek segít, eközben a felesége emlékével és a kényszerbetegségeivel küzd. Tony Shalhoub alakította a figurát nagyszerűen. Túlzó de igaz, a kitalálója saját betegségéből merítette az ötletet. Ott van Monsieur Poirot a tisztaságmániájával és a kényszeres sorbarendezgetéssel, vagy említhetjük a The Big Bang Theory szereplőjét, Sheldon Coopert.

Az OCD nem egyenlő az autizmussal, és nem elmebetegség! Sokan élnek enyhébb tünetekkel. Tünetek például, ha az érintettnek minden oszlophoz, kerítéshez, tujához hozzá kell érni vagy kikerülni, megszámolni dolgokat, gyakori a tisztaság-és rendmánia. Én pl. ha el kell mennem itthonról, háromszor kimegyek pisilni. Beszéd, olvasás közben babrálom a hajam. Várakozás közben számolok. Kontrollmániásként minden e-mailt, üzenetet 20-szor átfogalmazok. Az esti lefekvés kész rituálé. Ez frusztráló és időrabló az érintetteken kívül a családtagoknak, társnak, barátnak, kollégának. Én tanultam erről, sokat olvasok és jártam mentálhigiénés szakemberhez. De sokan nem értik, mi történik velük.

Szakember segítsége kellene, ha uralkodik az életén, 100-szor ellenőrzi, hogy tuti biztos elzárta a gázt, kihúzta a töltőt, bezárta az ajtót, emiatt elkésik munkából meg mindenhonnan. Ha a sorba rendezett fűszertartókból kivesznek egyet és máshova teszik, pánikrohamot kap. De nem csak cselekvésekre korlátozódik ez, sokszor a gondolatok keserítik meg az életet. Pl. van aki azt hiszi, hogy ha ő valamit nem jól csinál, elront, akkor másvalakivel ismerőssel, ismeretlennel, a fél világgal történik valami rossz dolog.

Jellemző a masszív tömegiszony, nem nagyon megyünk emberekkel zsúfolt helyekre. A kényszerbetegségekhez szinte mindig társul egy vagy többféle fóbia is, a tériszony, meg a sebességtől, csúszómászóktól félni, azt elfogadják az emberek, de a tejtől, csuklástól, tükörtől, hajtól? Kívülállónak viccesen hangzik, átélni nagyon nem az.

Ez a betegség nem pikkpakk gyógyszerekkel meg két ülésben a pszichológusnál gyógyítható. Terápiával és önismereti munkával javulhat sokat, de legtöbbször nem múlik el soha teljesen.

Jó lenne eszmét cserélni, ha vannak az oldalon, akik hasonló tünetekkel élnek.