A szójatermékek egészségkárosító hatásai

A szójatermékek egészségkárosító hatásai

A nagyüzemi hústermelés és a tehéntej iránti egyre nagyobb méretű aggodalom a legtöbb embert a szójatermékek felé fordította. A reklámja szerint a szója egészséges húshelyettesítő a nagy fehérje-

és kis kalóriatartalma miatt, nincs benne káros zsiradék és könnyen emészthető. Egyes állítások szerint rák-, szívbetegség-megelőző és segít a csontritkulás ellen.

E cikk szerzője, Pusztai Árpád, tudományos forrásokra utalva, megkérdőjelezi a szója több ilyen, egészségesnek hitt tulajdonságait. Pusztai Árpád magyar származású, világszerte ismert biokémikus, akinek már a neve hallatán is valósággal kileli a hideg a géntechnológiában érdekelt cégek vezetőit.

„Mi egy nagyméretű, szabadon hagyott és ellenőrizetlen csecsemőkísérletet folytatunk.”

Dr. Daniel Sheehan, szójakutató tudós, Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatal

Nehéz lenne még egy olyan gyorsan elterjesztett kultúrnövényt találni, mint a szója. 1999-es adatok szerint csupán az USA-ban 72 millió hektáron termesztették, és a gazdáknak a nettó piaci ár 1-1,5%-át kötelezően be kell fizetniük, amit más forrásokkal is kiegészítve reklámkampányra fordítanak. Becslések szerint így kb. 100 millió USA-dollárt költenek évente a szója reklámozására, és akkor még nem is említettük az ipar nagyágyúit, mint például Monsanto, Protein Technologies, Cargill Foods, SoyLife, Central Soya stb. Vajon miért kell valamit is ennyire agyonreklámozni, ha az tényleg olyan jó?

Toxinok

Szinte elképesztően hangzik ma, de alig néhány évtizede a szóját nem tartották emberi fogyasztásra alkalmasnak a nagy toxintartalma miatt. Ilyenek például a benne levő természetes enzimgátlók, amik közül a legismertebb a fehérjeemésztést gátló anyagok (pl. a tripszin enzimet gátló toxin), vagy a haemagglutinin nevű toxin, ami a vörös vérsejteket összetapasztja és ezzel vérrögkeltő. Ezek a fent említett toxinok egyúttal növekedést gátlóak is, amit állatkísérletekkel is igazoltak. Az enzimgátló anyagok valójában nagyméretű és egymásba forduló fehérjék, amiket a közönséges főzés nem tud teljesen hatástalanítani, és komoly emésztési zavarokat keltenek, megnehezítik más fehérjék emésztését és krónikus aminosavhiányt váltanak ki. Nagy mennyiségű tripszingátlót tartalmazó étkezés állatokban a hasnyálmirigy teljes leterhelését okozta, megnagyobbítva és betegségeknek kitéve azt, a rákot is beleértve, és nagyobb mennyiségű zsírsavakat halmozott fel a májban.

A szója tartalmaz még goitrogeneket, amelyek gátolják a pajzsmirigy működését. Továbbá a szója tartalmazza a legnagyobb mennyiségű phytic-savat az étkezésre használt növények közül. A phytic-sav jelentősen meggátolja az alapvető ásványi anyagok felvételét, ilyen például a kalcium, magnézium, mangán, réz, vas és legfőképpen a cink.

Az az állítás, hogy a szója jó a csontritkulás ellen, teljesen érthetetlen, hiszen meggátolja a kalcium felvételét és D-vitamin-hiányt kelt. (Pusztai Árpádnak a csontritkulás elleni lépésekről, a tej káros hatásairól írott cikkét a közeljövőben közöljük – A szerk.)

A kínaiak csak úgy tudták a szóját bevonni a táplálkozásukba, hogy erjesztették. Ezzel csökkentették a toxinok jelenlétét, de teljesen nem tudták kiküszöbölni. A szóját éppen ezért csak kiegészítő ételként használták, és így terjedt el Koreában, Japánban, Indonéziában. Egy 1998-as japán felmérés szerint, (C. Nagata), egy átlag japán napi 7-8 g szóját fogyasztott (kevesebb, mint 2 teáskanálnyit). Tehát csak kiegészítő különlegességként és nem húspótló főételként fogyasztották, mint ahogy ránk sulykolják.

Érvek és ellenérvek

Egyes érvek szerint Japánban a kevés mellrák, méhrák, prosztatarák a szójafogyasztásnak köszönhető. Ez a kijelentés így meglehetősen félrevezető, hiszen egyrészt nem tesz említést a lényeges, nyugati és japán étkezési különbségekről, másrészt nem veszi figyelembe a fenti adatokat. Ugyanakkor miért van az, hogy Japánban (és Ázsiában is általában) sokkal gyakoribb a nyelőcsőrák, gyomorrák, hasnyálmirigyrák, májrák, pajzsmirigyrák? (Forrás: A. Harras, illetve C. Searle.) Pont ezek azok a szervek, amiket a szója a legjobban leterhel az állatkísérletek szerint.

SPI, TVP gyártás – ez mindennek mondható, csak étvágygerjesztőnek nem

Az SPI (soy protein isolate) és a TVP (textured vegetable protein) kulcsszerepet töltenek be hús- és tejhelyettesítőként, legfőképpen a bébi- és vegetáriánus ételekben. Ezek előállítása nem egyszerű folyamat, ipari gyárakban lehet csak előállítani.

A szójababot vízbe áztatják, amibe lúgos oldatot öntenek, hogy azzal eltávolítsák a rostokat. Majd leülepítik és különválasztják savas mosással, amit egy újabb lúgos oldattal semlegesítenek. A savas mosás alumíniumtartályokban történik, ami nagy mennyiségű és nem kívánatos alumíniumot hoz be a végtermékbe. Az így kapott terméket magas hőmérsékleten szárítják, ez a „szóró-szárítás”. A TVP-hez még egy újabb magas hőmérsékletű és nagy nyomású folyamatnak vetik alá az SPI-t. Ez a folyamat ugyan csökkenti a toxinok nagy részét, de teljesen nem tünteti el azokat. Sajnos más, nem kívánatos kémiai maradékanyagok is bekerülnek a végtermékekbe. Emellett a magas hőmérséklet egy újabb mellékhatást okoz: teljesen átalakítja a fehérjék összetételét és ezzel nagymértékben használhatatlanná alakítja azokat, ahogy azt G. M. Wallace egy tanulmányban kimutatta. Ezért kell még lysin tápadalékot is adni állatoknak, amelyeket ilyen szójatermékekkel etetnek.

Joseph J. Rackis egy, az FDA-nak beadott tanulmányban figyelmeztet az egyértelműen toxikus nitritek keletkezésére a szóró-szárítás folyamatában, valamint egy újabb toxin, az ún. lysinoalanine formálódására a lúgos áztatásnál. Mivel a végtermék meglehetősen íztelen, nagymennyiségű ízesítőanyagot is adnak hozzá, többek között a káros hatású MSG-t.

Isoflavonok, egészségesek-e vagy károsak?

Az isoflavonok ösztrogénszerű anyagi szerkezetek, amelyek nagy mennyiségben vannak jelen a szójában. Ilyenek például a genistein, diadzen. Számos kutatás foglalkozik velük. A legmegdöbbentőbb az, hogy az eredmények meglehetősen különböznek aszerint, hogy ki finanszírozta a kutatást. A Protein Technology International nevű nagyvállalat egy beadványban kérte az Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatalt (FDA), hogy az nyilvánítsa ki az isoflavonok koleszterincsökkentő hatását. S. Fallon és M. Enig szerint az FDA átszerkesztette az eredeti kérvényt, kitörölve onnan mindennemű utalást az esetleges káros mellékhatásokra, és felgyorsított módon engedélyezte a szójaprotein származékok engedélyezését, a hivatal saját szabályait is megszegve. Számos állami kutatóközpontban dolgozó tudós tiltakozott: dr. Daniel M. Sheehan, dr. Daniel R. Doerge, dr. Ronald M. Krauss, Sir John Scott, valamint számos táplálkozási szakértő is: Mary G. Enig, Sally Fallon, Richard és Valerie James stb., de az FDA azóta is minden további tanulmányt elutasít.

Az eredeti Protein Technology International (PTI) által benyújtott beadvány riportjában az áll, hogy csak a 250 mg/dl fölötti koleszterinszintű egyéneknél észleltek 7-20%-os csökkenést, míg a többieknél a csökkenés mértéke „nem számottevő” volt, azaz egy átlagembernél nincs változás. Ezt az FDA már nem reklámozza. S. Fallon és M. Enig szerint a legmegdöbbentőbb az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták vagy eltussolták a káros mellékhatásokat, és a nagyobb elhalálozási arányt a szójatermékeket fogyasztó vizsgálati csoportnál. A tanulmányok közül az egyértelműen ellenvéleményt kimutatóakat figyelembe sem vették.

N. L. Petrakis tanulmánya szerint SPI-t a mellrák elkerülése céljából fogyasztó nőknél nagyobb mértékű volt az epithelial hyperplasia jelentkezése, ami a rosszindulatú daganat előjele. Majd C. Dees és mások kimutatták, hogy az étkezési genistein serkentőleg hat a mellsejtek ciklusaira, és éppen ezért nem tanácsos szóját fogyasztani mellrák megelőzése érdekében.

Dr. Claude Hughes tanulmánya szerint a genistein-nel táplált anyapatkányok újszülöttjei kisebb súlyúak voltak, és hamarabb lettek ivarérettek. E tanulmány szerint az embereknél is ugyanez várható, kiszámíthatatlan neuroviselkedési zavarokkal, immunrendszeri elváltozásokkal és felborított szexhormon szintekkel. A kisfiúknál R. K. Ross szerint a szójafogyasztás kisebb heréket eredményezhet, valamint nehezebb tanulási és vizuális összpontosítást is okozhat. Marcia E. Herman-Giddens szerint kislányoknál korai pubertást, megzavart és fájdalmasabb menstruációs ciklusokat, sőt terméketlenséget is okozhat. Mind fiúknál, mind lányoknál érzelmi és viselkedési zavarok, immunrendszeri zavarok, ingerlékenyebb belek, agyalapi mirigy zavarok, pajzsmirigy zavarok jelentkezhetnek, pontosan ugyanolyan zavarok, mint amiket J. és V. James észlelt szójával táplált fiatal papagájoknál, és arra késztette őket, hogy felkérjék dr. Mike Fitzpatrickot, egy híres toxikológust, hogy vizsgálja ki alaposabban a szója mellékhatásait. Dr. Fitzpatrick arra a megállapításra jutott, hogy a szójafogyasztás madaraknál összefüggésbe hozható számos elváltozással, beleértve a terméketlenséget, a megnövekedett rák esélyt, korai fehérvérűséget, legyengült immunrendszert és viselkedési zavarokat.

A PTI vállalat 25 gramm SPI-t javasolt, mint minimális mennyiséget, hogy koleszterincsökkentő hatását kimutathatóvá lehessen tenni. Ez a mennyiség kb. 50-70 mg isoflavonokat tartalmaz. A. Cassidy kimutatta, hogy már 45 mg is elég volt a változókornál fiatalabb nőknél, hogy jelentős biológiai hatásokat váltson ki, beleértve olyan hormonok csökkenését is, amik az egészséges pajzsmirigyműködéshez szükségesek.

A PTI vállalat által javasolt 100 gramm SPI-ben

már egyértelműen toxikus mennyiségű isoflavon van. A svájci egészségügy becslése szerint 100 gramm szójaprotein ösztrogénszempontból egyenértékű egy antibébi tablettával. Dr. Fitzpatrick kimutatása szerint egy kizárólag szójával táplált csecsemő testsúlyára számítva kb. 5 antibébi tablettával egyenértékű ösztrogénmennyiséget kap naponta!

A BJU International 2000 januárjában beszámolt arról, hogy terhes anyáknál – szóját fogyasztva, fiúgyermeket szülve – ötször nagyobb eséllyel jelentkezett hypospadias, egy nemi születési rendellenesség. Lányoknál a problémák később várhatóak, terméketlenség, hormonális zavarok, netalán rák formájában ugyanezen tanulmány szerint.

Savas kémhatás

A szója és termékei rendkívül savas kémhatásúak az emésztés során. Dr. Norman W. Walker szerint csupán ez elegendő indok arra, hogy kerüljük a fogyasztását. A szójatej teljesen más összetételű, mint az anyatej. Sokkal kisebb az organikus víztartalma, 22-szer több fehérjét tartalmaz, ráadásul alig emészthető formában, 5,5-ször több szénhidrátot tartalmaz, 1,75-ször több foszfort és 4-szer több kénszármazékokat tartalmaz, ami egyértelműen savasító. Ugyanakkor 35-ször kevesebb klorin van benne, emiatt az anyatej tisztító hatását nélkülözi.

És ekkor jön egy újabb szereplő

Mint más cikkeimnél is (tej, édesítőszerek), egy újabb szereplő lépett be: a Monsanto. Ha mindez még nem lenne elég rossz, akkor a Monsanto génmanipulációi még inkább veszélyesebbé és kiszámíthatatlanabbá teszik a szóját és minden más génmódosított növényt.

A veszélyek háromfélék lehetnek: allergiák, toxinok és csökkent tápérték. Genetikai változtatások új fehérjéket, géneket hoznak az ételbe, amik közvetlenül vagy közvetetten veszélyeztethetik az egészséget. Transzgenetikai változások létrehozhatnak beláthatatlan DNS mutációkat azáltal, hogy módosul az eredeti genetikai információ. Ezek a mutációk előre nem kiszámíthatóak, sőt meglehetősen véletlenszerűek, a genetikailag leggyengébb láncszemre hatnak. E cikk szerzője az állásával fizetett a nyíltságáért, mert aggodalmát merte nyilvánosan kifejezésre juttatni a génmódosított burgonya patkányokon kimutatott egészségkárosító hatásairól.

Hadd fejezzem be ezt a cikket a következő gondolatokkal:

A tudás hatalom. Azt nem lehet elnyomni, az mindig előbújik valahogyan. Az erkölcs nélküli hatalom a diktatúrával azonos. Tudás csak etikával együtt eredményezi a jó hatalmát. Ez a tudósoknak ajánlható breviárium.

Dr. Pusztai Árpád