Nem tudom mit gondoljak (beszélgetés)

Szerintem sem mindegy, milyen szemszögből nézzük ugyanazt a történetet.

De ha még esetleg tényleg direkt csinálta, és esetleg tényleg ártani akart a madárnak, vagy az unokatesónak vagy bárkinek... teljesen biztos, hogy ennek nem az az okat, hogy ez a 10 éves gyerek maga a megtestesült gonoszság. Valószínű hogy valami miatt rosszul érzi magát, valami más gondja van ami kiváltja ezt. Én is voltam 10 éves, voltak időszakaim amikor az egész világra haragudtam, mint gondolom mindenkinek. Nekem senki ne mondja már, hogy az egész gyerekkora anélkül telt el hogy ne fordult volna elő hogy valamiről tudta hogy rossz és megbánt vele másokat mégis megtette dühből, féltékenységből stb. A baj nem akkor van ha az ember 10 évesen hibázik, hanem akkor ha ezt felnőttként is megteszi (amúgy hány felnőtt van aki puszta irigységből bármire képes?). A gyerek körül élő felnőttek felelőssége lenne egy ilyen eset után kicsit mögénézni a dolognak, nemcsak leszidni, meg kitiltani, meg mindennek elmondani a gyereket (amúgy ilyenkor ezek önmegvalósító jóslatként működnek, aki sokat hallja hogy ő rossz és gonosz, az tényleg azzá is fog válni). Ha nem egyedi eset, utána kell menni hogy mi áll a háttérben, és segíteni ennek a gyereknek. De amennyire látom, ebben a történetben a felnőttek is a könnyebb utat választják.

tényleg? Te tíz évesen már határozottan tudtad mi a jó és mi a rossz? Biztos vagy benne, hogy gonoszkodott? A nem én voltam tipikus gyerek hozzáállás, az én gyerekeim sosem hagyják szét a legot, a vonatpályát a száz kisautót és ezerféle mütyürt a szobában, mégis állandóan belerúgok vagy rálépek valamire. Lehet, hogy én hagyom szanaszét? Csak nem tudok róla :D

Amúgy egy történet kétféle verzióban: a lányom vasárnap anyámnál kiment a kintebbi kertbe, ami egy kis forgalmú út másik oldalán van(4 éves gyerek) a háznak szemben, amíg mi a hátsó kertbe mentünk ki. Kicsivel később ott találtuk épp sírdogált, hogy nem talált senkit kint. Én azt hittem, hogy a bátyjaival ment ki, és azok nem figyeltek rá, és otthagyták a játék végével. Kiderült hogy nem, mert megkérdeztem őket, de ezzel az erővel le is szidhattam volna őket, hogy nem szép dolog a legkisebbet otthagyni, pedig nem is így történt. Itt is a kislány bajkeverőnek van beállítva, pedig lehet, hogy szimplán csak ügyetlen

nem eleg hogy gonoszkodott, meg hazudik is?

Hat akkor jellemtelen is...

Ha nem tudta, hogy rosszat tett, akkor nem hazudott volna!

Egy tiz evesnek mar tudnia kell, mi a jo es mi a rossz.

Az en hazamba tobbet nem hivnam el.

-persze, hogy az anyjanak vagy apjanak elmondanam mi tortent...

(az csak egy tulsagosan ideges lonak lehet)

:D

Hasfelmetsző Jack is csak elkezdte valahol-

Én hiszek az eredendő rosszban.

Ez inkább vicces volt:DDD

Ahogy az is, amikor egy másik alkalommal egymást szimatoltuk a barátnőmmel, hogy kinek van jó illata, mire kiderült, hogy a gyerekemnek, mert már magára kent egy nagy tégely kézkrémet:DDDD

Hát persze, hogy nem.

Erről az jutott eszembe, hogy egyszer a gyerekem nagyon csöndben játszott, de nem tűnt fel, hogy valamit alkot, csak amikor kiugrott a szobából, hogy dádám! És a fürdőköppenye cafatokban lógott rajta:DDD Kicsit felvagdosta, hogy passzoljon a játékához:D

:)

Egy csepp rossz szándék sem volt bennem.

Mert idéztelek:DDD

Na, nem teljesen! Biztos sok dologban igazad van és azzal egyet is értek:DD

Olyan 8 éves lehettem, mikor apám hozott haza egy vörös perzsamacskát.

Jól elvolt nálunk.

Egyik délután jöttem haza suliból, és a macsek nem akart békén hagyni, akárhova mentem jött utánam.

Erre én kitaláltam a tökéletes megoldást, egy köntös megkötőjéből masnit kötöttem a nyakába, és a másik végénél fogva kikötöttem a szék lábához, amire a dögnehéz iskolatáskát is rátettem a biztonság kedvéért.

Nemsokára elmentem anyum munkahelyére, és zárás után együtt mentünk haza.

A látvány: szék felborulva, macska nyakára rászorulva a megkötő.

Anyum azonnal levágta róla, szerencsére nem szorította meg nagyon, csak a látvány volt durva hirtelen :D

Ez a dolog beleégett az agyamba, sosem fogom elfelejteni. Talán a lelkiismeret.

Nem akartam rosszat, csak nyaggatott a macska, és mégis azt gondolhatták volna a szüleim, hogy fel akartam akasztani, meg akartam fojtani azt az állatot.

Szegény kis Garfield, már biztosan meghalt, pedig úgy megszeretgetném...édes pofa volt.

Ezért is írtam,hogy nem kéne egyedül hagyni!

Bár el nem tudom képzelni,mit tehetett szegény gyerek,amiért annyira megbízhatatlan!

Ne gondolj semmit. Lépj túl rajta.

A madár megmaradt. Kész.

Az elôitéletedet meg próbáld félre tenni.

Én értem, de te nem hiszem. Igen, van a rokonságban olyan felnőtt! akit nem kedvelek, de a gyerekével nincs bajom, így ha jönnek, akkor nem problémázok semmin. Bevállaltam, ha ennek az az eredménye, hogy tönkre megy valami, hát legyen.

Nekem a tesóm gyerekei olyanok, mint az enyém:D A tesóm is többet jelent nekem, mint sokaknak, így hidd el!

"de ha a testvéred gyereke problémás lenne, nem azt tennéd, hogy akkor velük soha többet nem találkozol, biztos segítenél is neki, hogy jobban boldoguljon vele."

Hát persze! Én nem rásütnék egy billogot....

Vagy lehet nyitnék egy fórumot?:DDDD

Nekem pl bajom a tastvéremmel és a gyerekeivel is,így csak évente egyszer találkozunk,amúgy telefon és net...

Attól,hogy rokonok vagyunk,nem kötelező jópofiznom senkivel!

Amúgy okom is van rá,hogy így érzek,és az nem egy játék tönkretétele. És már feladtam,hogy segíteni próbáljak (bár évente egyszer kapnak valami "nagyot" családilag,azt elvisszük nekik,ennyi a segítség).

Mi történ??? Nem mindegy? Valószínűleg carakodott a sóval,aztán beijedt,hogy mi lesz a reakciód! Inkább csendben maradt és szemlélte a madarat a "hóesésben". Szerintem felfújod a dolgot!

Olvasom,hogy kutat,irigykedik,megbizhatatlan! Ha ezeket érezteted vele,ne is csodálkozz! Legközelebb,ha megy,adj neki feladatot,hogy érezze,ő is tud fontos és jó dolgot csinálni. Pl. etessétek meg együtt a papagájt,de a tudományos ismertetés nélkül,vagy hagyd,hogy segítsen bepakolni a szekrénybe. Lehet,hogy érzi (sőt,biztos) a távolságtartásod,ezért nem mer kérdezni,vagy szólni,ha valamit elbaltázott!

Bár,ahogy látom,te már igazábol eldöntötted,hogy a kiscsaj egy sunyi alattomos kis dög,szóval,inkább ne hívd meg többet,vagy ne hagyd egyedül!

Nem érted a lényeget. :) Attól még lehetne a rokonságban olyan gyerek, akit nem kedvelsz, problémás. Szerintem senki nem hív meg magához olyanokat, akiket nem szeret, de valószínűleg neked is akad a rokonságban olyan, aki nélkül meglennél, mégis időnként, alkalmakkor találkoztok.

A testvéred gyereke sem olyan, mint a tiéd, a sajátjával mindenki másként érez, de ha a testvéred gyereke problémás lenne, nem azt tennéd, hogy akkor velük soha többet nem találkozol, biztos segítenél is neki, hogy jobban boldoguljon vele.