Tanyára költözni, kicsit másként, mint gondolják... (beszélgetés)

Talán tud valaki segíteni, természettel összhangra és önellátásra törekvő élethez keresek egy megfelelő csendes, elhagyatott helyet. Ha tudomásod van erdős helyen, a környékeden, vagy messzebb egy bolygatatlan megvehető telekről, ahová egy kis lak létesíthető, villannyal, az engem igencsak érdekelne.

Ide írhatsz: zizzzenek<o>gmail<>com

Sziasztok!

Kitart kis libát?

Mindenkivel egyetértek, aki el tud menekülni a stresszes nagyvárosból. Én nem akarok, mert Dél-Pest csendes részén élek, majdnem olyan, mintha falu lenne. (Leszámítva a repülőket, de azokat már megszoktam, főleg, mióta tönkretették a MALÉV-et.)

A belváros 10-15 km-re van, de vagy 10 éve nem is jártam ott. Lehetetlen a közlekedés, kocsival se haladni, se megállni nem lehet, max. a dugóban. :( A tömegközlekedést inkább nem is minősítem, mert még kizárnak innen. :)

A lapradiátoros napkollektor ötlete tetszik. Azt hogyan oldod meg, hogy ne lyukadjon ki?

Annak idején már nem lehetett öntöttvas radiátort kapni; nagy nehezen sikerült 2 használtat szereznem, a másik 3 lemezből van (mint a lap). Az öntöttvasaknak semmi bajuk nincs, az újonnan vásárolt lemezradiátorok közül kettő 25 év után kilyukadt; a harmadik csak azért nem, mert alig volt használva, hiszen a hálószobában nem kell a nagy meleg.

Kedves Vica!

OTT a pont!

Ennyi.

Inkább örülj neki, hogy van hova "elmenekülj", s amíg ez nem lehetséges, fedezd már fel a nagyvárosi élet örömeit is! Elvégre mi magunk tehetünk róla, hogy hogyan érezzük magunkat! A te saját döntésed, hogy most jól, vagy rosszul fogok magad érezni abban a helyzetben.

Ahogy már írtam, én nagyvárosból jöttem férjhez vidékre, utálhatnám is az itteni életet, mert valóban nem szerettem volna soha falun élni. Nyaralni igen, de élni nem.

Lényeg a lényeg, összegyűjtöttem magamnak a pozitívumait, pl. hogy saját virágos kertem van (ami soha nem lesz olyan, mint a szomszédoké, akiké mindig zöldebb, mindig gaztalanabb és csodálom is érte), de akkor is szeretem, mert én is a saját kezemmel hoztam létre apránként. Azt is szeretem, hogy a falu központjában lakunk, de mégis egy eldugott helyen (amit még a falubeliek sem mind ismernek:), ezért nyugodt szívvel kiengedhetem a lányom játszani az utcába. Az 5 házból álló utcánk (a község nagyobb, kb. 3000 fős, de ez egy kis utca benne:) házai egy nagy mezőre néznek, amin sok érdekességet lehet látni, pl. számomra mindig érdekes a betakarítás (pl. kombájn munkája, én bizony kiállok és végignézem a munkáját:) sőt, le is fotózom, vagy nemrégiben ott volt egy gólya "találkozó" vagy 100 gólyával, mielőtt Afrikába indultak volna... csak azt sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni, mert éppen rossz volt a fényképezőgépem.

Azért is jó ez a község, mert nem teljesen elhagyatott - én azt nem bírnám! - hanem mindig látok embert az utcán. Persze nem tömeget, de valaki mindig van. Ja, és ne feledkezzünk meg az általános iskolájáról sem, ami kéttannyelvű és egyben művészeti iskola is, tehát nagyon jó helyen tanul a lánykám. Üzletek is vannak, orvosi rendelő, Népház, Ifjúsági ház, templom, stb. ezek általában fontosak szerintem. Szóval csak meg kell találnod a pozitívumokat, rajtunk áll.

Azért Baja sem kicsi :)

Amiről írtál, az egy idősebb embernek talán valóban jó. Egy gyermeknek azonban inkább nélkülözés. Persze meg lehet kóstoltatni velük, főleg, ha túl jó dolguk van! :)

Egy-két hétre én is belekóstolnék az ilyen életbe, de hosszútávon semmikép sem tudnám ezt élni, ha csak a szükség nem vinne rá.

Dánia nekem nagyon rossz emlékként maradt meg, sajnos. Hosszú türténet, de a lényeg, hogy "rokonokhoz" mentünk dolgozni, és a végén úgy kellett megszökni. Péntem sehová sem volt menni, csak dolgozni járni, ésa minimális étkezésre (és persze a lakbér).

Én szeretek végigsétálni az Andrássy, nyáron, este, és közben beszélgetni, betérni inni valahová egy pohár bort. Sőt télen is szeretek a kivilágított városban mászkálni. Ettől függetlenül tanyára (vagy ahogy én hívom: birtokra) szeretnék költözni, mert mindennél jobban feltölt a nyugalom, a természet hangjai és rezgései. Ott leszek egész!

Bennem megvan ez a kettősség, és igyekszem úgy élni, hogy mindkét vágyam kielégítsem. Kertes házban lakom egy hegyoldalon, de heti 1x biztos sétálok a fővárosban. :)

Lejjebb írtam már arról, hogy szerintem sem egy élhető város már Bp.

A belvárosban éltem egy ideig, tudom milyen.

Mégis, a lakásárak jól megmutatják, mire van kereslet. Egy lepukkant belvárosi lakás árából még mindig (vagy még inkább) egy szép házat vehetsz vidéken...

Még eszembe jutott a témáról: évtizedek óta el van hanyagolva a vidék. Az önkormányzatok vegetálnak, falvak néptelenednek el, mert nincs munka, infrastruktúra, rendes közlekedés, ellátás. Mintha két külön ország lenne, Budapest, és a vidék (kivétel talán néhány vidéki nagyváros és közvetlen környezete).

Ha szántak volna elég pénzt, energiát a vidékre is, ha mondjuk adókedvezményekkel jobban ösztönözték volna a nagy cégeket, hogy inkább vidékre települjenek, ha a közlekedés-szállítás nem lenne méregdrága, ha a TSZ-eket nem verték volna szét, akkor a vidékiek tömegeinek nem kéne Pestre bejárni dolgozni, vagy egyenesen beköltözni, és Budapestnek is jobb lenne, mert valóban élhetetlenül zsúfolttá vált mára.

Az ismeretségi alapon való elhelyezkedés nem csak Pestre igaz...

Azt, hogy a rezsi, illetve a kaja drágább Bp.-en, cáfolnám, éltem a városban is, olcsóbb volt. Nyilván mindkét helyen sok függ attól, miből, mennyit használ az ember, milyen háztartási gépei vannak, stb. Itt, Pesten, ahol dolgozom, válogathatnék a 10 percen belül elérhető nagyobb boltok között. Vidéken van helyben a drága kisbolt, minimális választékkal, vagy utazhat az ember nagyobb helyre, de az útiköltséggel már nem éri meg. Ahol lakom, a zöldségesünk a pesti nagybanin vásárol és adja itt el drágábban.

A közlekedés? Pesten (néhány peremkerülettől eltekintve talán) szuper tömegközlekedés van, felénk óránként egy vonat... Tömegnyomor sem csak a BKV-n van. A BKV bérlettel meg ne röhögtess, a vasúti bérletem közel 30 ezerbe kerül, a munkáltatók meg vagy térítik a 86%-át, vagy nem. Manapság inkább nem. A BKV-t még pluszban veszem.

A közvetlen kollégáim közül - mind budapestiek - én töltök legtöbb időt utazással, napi 4 órát, néha többet is.

Ha szórakozni akarsz, vidékről be kell utaznod valamelyik városba, tehát a belépő/jegy/bérletár mellé még jön az útiköltség is.

Ez való igaz, hogy Pesten játszótérre, parkba kell vinned a gyereket. Én otthon kiengedhetem az udvarra. Játszótér úgy sincs, nem telik az önkormányzatnak. Ha programot akarok nekik, több órás utazás, ha mondjuk valami sportra, egyébre járatni, szintén utazás, ez + költség.

Én azt látom, hogy ma már nem annyira akarnak kiköltözni az emberek Budapestről, sőt, vidékről is inkább felmennek.

De a lényeg: egyik életformát se lehet idillikusnak nevezni, mert mindennek megvan az előnye, és hátránya. Döntés (és némi lehetőség) kérdése, hogy mit választ, mit vállal az ember.

Kedves Ahalan!

Szuper dolog a présház! Nekem is van a Bakony közepén egy hegy tetején, örökpanorámás, Naplementés terasszal. IMÁDOM!!!! Egy romhalmaz volt mikor megvettem. Két kezemmel, egyedül újítottam fel, kívül belül. (15 éve lakberendező vagyok) Egyszerű, a tájjellegbe illő házikó lett:) Mivel van kút ezért készítettem saját házi vizellátó rendszert Egy szivattyú, állványon álló hordóba nyomja fel a vizet és onnan be a házba, csőrendszer, stb. A villanyhálozatot is megcsináltam. A padlást galériává alakítottam át, lehet fent aludni. 4 éve csinálom, de még nincs teljesen kész:) DE imádom és szeretek ottlenni. Tiszta lelkibeteg vagyok amikor Pestre vissza kell jönni. (Oktogonnál lakom) Utálok itt élni:( De ez van. Egyenlőre.

Mellettünk is a kert mellett erdő, és valami megmagyarázhatatlan neszek. Az állatok mozgása, madarak, ágreccsenésen kívül.

Jó 25 éve városban lakok /lakik a férjem születése óta....

Jó az a kerti csend, is való igaz az a nyüzsgés is hiányzik.

És ezzel is tökéletesen egyet tudok érteni!

Dániában én is éltem. Nekem is kevés volt, még Koppenhága is. Persze voltak pozitív oldalai is, mégis dögunalom.

Még egészen új vagyok itt, és élvezettel olvastam ezt a cikket, és a hozzászólásokat is. :)

Én Budapesten élek, a kellős közepén, de valaha bajai voltam, és nem szeretem a fővárost. :(

Párom szülei tavasztól őszig egy mesevölgyben élnek, a Zalában. Nincs se víz, se gáz, se áram. Műanyag sincs. Eredeti parasztbútorok vannak, gyertya és petróleumlámpa. És van mogyorós pele, szentjánosbogár, őz és millió madár. :)

Van kiskert, és szőlő, rengeteg gyümölcsfa. Dolgos napok vannak, és csend van, és boldogság van. :)

Már nekünk is van ott házikónk, a világ tetején, távol mindentől. Egy majdnem száz éves présház. :)

A tető, a kémény már készen van, és a múlt héten nekiláttunk a felújításnak. Lekapartuk a falat, gletteltünk és meszeltünk. Van már duruzsoló kis tömzsi vas kályhánk is.

Este kiülünk a ház elé, a durván ácsolt asztalhoz. A szem megszokja a sötétet hamar... Iszunk egy pohár bort, a mi kezünk munkája is benne van.

Hallgatózunk. Reccsen az erdőben az ág, madár vijjog, őzbak kaffog, bagoly huhog. Csodaszép! :)

Elalvás előtt olvasunk. Napelemes az olvasólámpa is, de van fejlámpánk, és kerti lámpánk is. Mind napelemes. :)

Tudom, hobbiból ott lenni nem ugyanaz, mint ott élni. Bármikor haza lehet jönni, ahol gázfűtés van, villany van, és szélessáv, meg kábeltévé.

De minden vágyam az, hogy öreg korunkban... mi is ott éljünk. Kora tavasztól késő őszig. Csendben, békességben. :)

Értelek. Azért én kipróbálnám a pesti életet :) is.

Ezt épp akartam írni, hogy a pestiek ugyanazon munkáért a dupláját keresik, mint mi itt - ugyanazon munkáért - "vidéken". Ez mondjuk nagyon érthetetlen a számomra.

Ismeretség: ha ez a tapasztalatod, akkor ez mindenhol így van sajnos. Ezért van sok helyen nem megfelelő szakértelem, mert mindenhol valakinek a valakijét nyomják be.

:) Utaztam úgy nagyvárosi villamoson, hogy annyian voltak rajta, hogy az ajtókon lógtunk... mostani szemmel még visszagondolni is borzalmas, mégis... én szeretem a nyüzsgést, a tömeget, szeretem a fővárosunk gyönyörű épületeit, ott mindig van mit nézni, nem beszélve a jó kis könyvesboltokról :) és még sorolhatnám. Múltkor mikor fenn voltam, csak leültem egy szökőkút partjára, a délelőtti nyüzsgés közepébe és ismét élveztem a városi életet: különféle emberek, játszó gyermekek, városi galambok a szökőkút körül, járművek hangjai, illatok.. aztán besétáltam egy kovácsoltvas udvarba, ahol körbefotóztam a lépcsőházat, majd a hídon átkelve a Dunát, a tájat, mindent, ami számomra érdekes volt. Lényeg a lényeg, én inkább a pozitív oldalát szoktam felfedezni a városi életnek :)

Egyébként én is voltam Finnországban, Lahtiban tanulmányi úton (csak egy hónapot, a lahti-i kórházban) tény és való, ott más a mentalitás, ott pl. túlzottan nyugodtak nekem még a városiak is. Viszont harapni lehet a jó levegőt.. és lenyűgözőek a kristálytiszta tavak..

Igen, így van. Én is pont ebben a cipőben jártam, pedig én nem is tanyán élek, hanem egy nagy községben. 45 km-re Pécstől, nap mint nap busszal bejártam dolgozni (elég sok időt elvesz a mindennapokból, ami nagyon számít, ha kisgyermek van a háznál), a bérletem 30.000 ft volt! Kb. 80 e-et kerestem. S hiába fizették ki a 80%-át, azt már ki is kellett adni rögtön a legközelebbi bérletre.

Leépítésnél pedig kit raktak ki? (holott a munkámmal nagyon is meg voltak elégedve, csak épp pénzben nem érték meg velem), hát engem persze, valahol érthető. De ennyit jelent, hogy ott helyben dolgozol-e és mondjuk 5000-es városi bérleted van, vagy vidékről jársz be 30.000-es bérlettel.

Egészségére, aki tanyáról vállalja ezeket, de nagyon sok hátránya is van ennek.

Amit írsz, Brigodás, arra példa, hogy férjemnek évekig adták a bérlettérítést, aztán egyik napról a másikra már nem - ez mindjárt 26 ezer Ft mínusz lett a családi kasszából, viszont a munka kell, tehát így is vállalja, mert nem nagyon lehet válogatni. Egy falubeli ismerősöm pedig sokáig keresett munkát, és több lehetséges munkára nem vették fel, mert nem akartak útiköltséget téríteni, vagy az alacsony fizetésből nem tudta volna vállalni, hogy saját zsebből állja a drága utazást.

Azzal is számolni kell, hogy amíg fiatal, egészséges az ember, jobban bírja az utazást, a távolságokat, de ahogy idősödik, egyre kevésbé.

Hány éves vagy?

Vannak gyermekeid?

Munkád a közeli városban, községben?

Milyen messzire lakik a legközelebbi szomszéd?

Én nagyvárosban, a nagymamánál gyermekkoromban szintén sokszor "alig jöttem le a cseresznyefáról" :)

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy sok helyen, városban is lehet olyan környezetet teremteni, hogy vidéken is érezhesd magad egy kicsit, ha zöld övezetet teremtesz.

Szegény mamám már nem él, de a cseresznyefája magjaiból ültettem az én kertembe is...